190163. lajstromszámú szabadalom • Aggregátor-indító kapcsolási elrendezés
1 190 163 2- ugyanakkor abba a felügyelő és vezérlő rendszerbe is integrálható, amely a már idézett másik találmányunk szerint biztosítja a prioritás szerinti optimális áramellátást. A találmány alapja az a felismerés, hogy a tápáramkor villamos paramétereinek és a motor gépészeti paramétereinek pillanatértékeit kölcsönhatásban kell figyelembe venni a folyamat felügyeleténél, a vezérlő utasítások kiadásakor és ebben az esetben az indítási műveletek során egyebek között biztosíthatjuk az indítási zavarójelenségek kiküszöbölését is; ezért a találmány szerinti agregátor-indító kapcsolási elrendezésben olyan logikai hálózatot alkalmazunk, amelyben első logikai áramkörre bocsátjuk az indítás szükségét jelző (a rendszerben alkalmazott egyéb tápforrások kimenő kapcsain jelenlévő pillanatnyi feszültségtől függően vagy kezelőszemély által kiadott) bejövő jeleket, második logikai ármkörre bocsátjuk a motor üzemi állapotára jellemző fizikai mennyiségeket (hőmérséklet, fordulatszám) reprezentáló bejövő jeleket, majd egyfelől a két - első, illetve második - logikai áramkör kimenőjeleit, másfelől az agregátor-indító kapcsolási elrendezés által kiszolgált (hozzárendelt) agregátor kimenő feszültségét logikai állapotként reprezentáló bejövő jeleket olyan további logikai áramkör megfelelő bemeneteire kapcsoljuk, amelynek első, illetve második kimenetén át adjuk ki a - motorindítást, illetve a gerjesztés aktiválását előiró utasítást logikai állapotként reprezentáló - vezérlőjeleket. Ennek a hatásmechanizmusnak a kialakításánál az alábbi megfontolásokat is figyelembe vettük. Az ún. „ráindítás” pl. azért fordulhat elő korszerűen kialakított önműködő felügyelet, illetve szakképzett személyzet alkalmazása mellett is, mert a technika állása szerint: üzemi szintű kimenő feszültség hiánya esetén - különösen, ha az állapotjel logikai szint - az agregátort üzemen kívül lévőnek tekintjük és erre alapítva adjuk ki az indítási utasítást. A kimenő feszültség azonban olyankor is elmarad, amikor a motor ugyan üzemi fordulatszámmal megforgatja a generátort, de szakadás vagy a gerjesztő áramkörben vagy pl. a kezelő valamely manuális beavatkozása a gerjesztő áramkör kiiktatását vagy az armatúra legerjesztését eredményezte. Más hiba is okozhatja - forgó motor mellett -a kimenő feszültség hiányát az agregátor tápkapcsainál. Végül az is eredményezhet ráindítást, hogy a kimenő feszültség ugyan a motor leállása miatt hiányzik, de a leállási folyamat még nem fejeződött be: a mind csökkenő fordulatszám mellett már nem keletkezik üzemi állapotot reprezentáló logikai jel, de a motor tengelye még mozgásban van. Úgy kell tehát kialakítani az agregátor üzemének felügyeletét, hogy a logikai hálózat összefüggésben vegye figyelembe a villamos üzemi jellemzőket és a motorüzem jellemzőit, amire a találmány szerinti logikai hálózat alkalmazása ad lehetőséget : ebben a logikai hálózatban funkcionális tartalom szerint úgy bontjuk háromfelé a feldolgozandó különböző bejövő jeleket, hogy tetszőleges számú egyező funkciójú jel vehető figyelembe (a bemenetek száma tehát a mindenkori folyamatábra szerint szükséges információk számától függ), mimellett az eltérő számú bejövő jelet hasonló szervezésű logikai hálózat dolgozza fel. A. bejövő jelek első csoportjában a közös funkcionális sajátosság, hogy az agregátor indításának szükségességét jelző valamely jeladótól származnak. Ilyen jeladó pl. a hozzárendelt agregátor kézi indítására szolgáló kezelőszerv, illetve a hozzárendelt agregátort a működési sémában sorrendben megelőző tápáramkör(ök) üzemzavarát érzékelő jeladó (a hálózati vagy az alacsonyabb sorrendű hálózatfüggetlen tápforrás kimenő feszültségét figyelő jeladó, illetve üzemzavar esetén megszólaló riasztó jeladó.) Alapkiépítésben az ilyen jelek fogadására a logikai hálózat legalább két bemenettel rendelkezik: mindenképpen van az agregátornak kézi indítókészüléke és legalább egy mérőadója más tápáramkor (hálózat, alacsonyabb sorrendű agregátor) üzemzavarának jelzésére. A bejövő jelek második csoportjában a közös funkcionális sajátosság, hogy a jel a hozzárendelt agregátor motorjának gépészeti paraméterére vonatkozó információt hordoz. Alapkiépítésben az ilyen jelek fogadására a logikai hálózat ugyancsak legalább két bemenettel rendelkezik: a fordulatszámadó ad tájékoztatást arról, hogy a motor forog-e vagy sem, a hőmérsékletadó arról, hogy a motor elérte-e a (terhelhetőség logikai előfeltételét képező) stacioner üzemi állapotot vagy sem. A jelek harmadik csoportjába a hozzárendelt agregátor üzemképességét (kifogástalan áramszolgáltatásra való képességét) felügyelő jeladó(k) jelé(i)t soroljuk. Általában elegendő lehet egyetlen paraméter, az agregátor kimenő feszültségének figyelése; előfordulhat, hogy a fogyasztók kifogástalan kiszolgálására való képességet több fizikai jellemző logikai kapcsolata útján határozzuk meg. Látható, hogy a kapcsolási elrendezés nyújtotta szolgáltatás így sokoldalúan variálható; ha további felügyelő készülékek kimeneteit kapcsoljuk a - megfelelően bonyolultabb, de egyező alapvető felépítésű - logikai hálózat további bemeneteire, egyazon agregátor-indító kapcsolási elrendezés különböző szintű szolgáltatásokra egyaránt alkalmazható; az általa kiadott működtető jelekkel végrehajtható: a táprendszer felügyelete; a fogyasztóknak tartalék áramforrásra való átkapcsolása; akár többszörös redundanciával kialakított rendszer optimális működtetése; s kívánt esetben a prioritásfokozatok szerint differenciált menetrendben való átkapcsolási műveletek végrehajtása. Az utóbbi esetben a készenlétben tartott agregátorokhoz rendelt agregátor-inditó kapcsolási elrendezések egyikénél üzem közben kevesebb, egy másiknál több jelbemenet kerül felhasználásra, de bizonyos, hogy a/ egy adott szünetmentes áramellátó rendszerben alkalmazott valamennyi agregátor-indító kapcsolási elrendezést a csereszabatossághoz szükséges mértékű szerkezeti egyezéssel kell elkészíteni és így a rendszer követelményei mellett előforduló legnagyobb jelbemenet-igény szerint kell azokat kialakítani. Alapkiépítésben tehát az agregátor-indító kapcsolási elrendezés logikai hálózatának van két első bemenete, két második bemenete és egy harmadik bemenete. A logikai hálózatban az első bemenetek 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
