190159. lajstromszámú szabadalom • Automata kézi tolókapa
1 190 159 2 A találmány tárgya automata kézi tolókapa főleg szőlők, gyümölcsösök és erősebb szárú konyhakerti növények megművelésére, amelynek vázon csapágyazott tengelye van, a tengely végeire egyegy talajkerék, a tengely egyik oldalára pedig hegyesszögben kar van erősítve, amelynek a vázból kinyúló végére talajművelő szerszám, előnyösen kapa van szerelve, azonkívül a tengelyre tolószár van erősítve, amelynek felső végén fogantyú van és amely kapának érintőkapcsolója van. Ismeretesek kézi kapák, amelyekkel a kapálás erősen előrehajolva, meggörbült helyzetben kell végezni, ezért nagyon fáradságos és nehézkes velük a munkavégzés. A 74 142 sz. magyar szabadalmi leírás kézi kapálógépet ismertet földi vetemények számára, amelynél a kocsiállvány hátsó rövidebb karján szabályozó, illetve késtartó gerendatámaszok vannak derékszögben fölfelényúlóan megerősítve és a hosszkéstartó gerendák hasítékain keresztülvezetve és szögekkel vannak ellátva, amelyek egymástól elég nagy távolságban elhelyezett lyukakon dughatok keresztül, hogy így a késtartó gerendáknak a szükséges kilengési löketet adja. Ennek a kapálógépnek az előnye, hogy a gépet mozgató dolgozó a gép húzása közben azt a csuklósán hozzákapcsolt kocsirúddal a szükséghez képest felemelheti vagy lenyomhatja és ezzel a kések süllyedését ill. emelkedését idézheti elő. A 139 675 sz. magyar szabadalmi leírás kerekes kézi talajművelő eszközt ismertet, amelyet középrészén egy vagy két kerékkel kétkarú emelőként alátámasztott tartógerinc, ennek egyik végén megerősített talajmegmunkáló szerszám pl. kapakés, és a másik végén bilincsekkel eltolhatóan megerősített állítható nyél jellemez. Ennek a találmánynak a lényege, hogy a kések cserélhetők és a kapa függőleges irányban állítható. A 103 797 sz. magyar szabadalmi leírás kézi ekekapát és maghagyma felszedőt ismertet, amelynél a hátsó kapák szárai egy háromszög alakú tartóvashoz úgy vannak felerősítve, hogy a tartóvas szárai a hagyma szárát a kapa szárai előtt oldalra hajtják. A Mezőgazdasági Kiadónál 1974-ben megjelent a „Gyümölcstermesztés alapjai” c. könyv 516. oldalán látható 154 sz. ábra, valamint az 514. oldalon található hozzátartozó szövegrész csak annyit ismertet, hogy „az oldalazó művelőeszközökkel a fagycsík művelése is elvégezhető, ha a gépeket, vezérelt, a törzs érintésére kitérő művelőtaggal látják el”. A rajzból világosan látható és a szöveg is azt mondja, hogy ezeken a gépeken a kitérőtag működési rendszere az alapgéppel általában azonos, ami magában foglalja, hogy ezek nem egyszerű kézi szerszámok, hanem traktorhoz vagy vontatóhoz kapcsolható bonyolult gépi berendezések. A találmány feladata olyan kézi kapa létesítése, amely a növényt automatikusan kikerüli és kezelése egyszerű, könnyen mozgatható, így sem fizikailag, sem idegileg nem veszi igénybe a kezelőjét. Ezt a feladatot a találmány értelmében azáltal valósítjuk meg, hogy az egyik talajkerékre belső palástján fogazattal ellátott tárcsa van erősítve, 2 amelynek szomszédságában a tengelyre lengőkar van szerelve, erre ház van rögzítve és ebben a házban a tengellyel párhuzamos irányban ide-oda mozgatható, a tárcsán lévő fogazattal időszakosan kapcsolódó kapcsolónyelv helyezkedik el, amely másrészt függőleges tengely révén rá merőleges kibe-kapcsolókar egyik végével van összekötve és ennek másik vége az érintőkapcsolóhoz van csatlakoztatva. Előnyösen a kar és a váz közé a kapát eredeti helyzetében visszahúzó rugó van iktatva, továbbá a váz és a kar között behúzó rudazat van, amelynek egyik vége a vázhoz, másik vége további behúzórúd egyik végéhez van csuklósán csatlakoztatva és a behúzórúd másik vége a lengőkarhoz van csuklósán erősítve. A lengőkaron menetes orsó, a váz végén, elöl, pedig ütköző van. A találmány szerinti tolókapa előnye, hogy nemcsak a sorközöket, hanem a növényközöket is automatikusan megmunkálja azáltal, hogy az érzékelő hatására kikerüli a növényt, majd annak elhagyása után a kapát egy rugó ismét automatikusan a növénysorok közé kényszeríti. Az érzékelés olyan finoman történik, hogy a növény szára nem sérül meg, ugyanakkor a kapálás a dolgozót sem fizikailag, sem szellemileg nem fárasztja el, mert egyrészt nem kell különösebben figyelnie a növényt, másrészt nem kell meggömyedve dolgoznia, hanem kényelmes testhelyzetben, tolva tudja a munkáját elvégezni. A találmány szerinti tolókapa termelékenysége sokkal jobb, mint a hagyományos kapával végzett munkáé, mert az egységnyi idő alatt sokkal nagyobb terület művelhető meg vele. További előnye, hogy előállítása egyszerű és olcsó, így kistermelők számára is könnyen megvásárolható. A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, amelyek a találmány szerinti automatikus kézi tolókapa példakénti kiviteli alakját tüntetik fel. Az 1. ábra a tolókapa oldalnézete jobbról. A 2. ábra a tolókapa felülnézete. A 3. ábra a 2. ábra „A” nyila irányából vett nézet. Amint az ábrákból látható, az idomacélból készüli 1 vázra csúszócsapágy közbeiktatásával 2 tengely van erősítve, amelynek végeire mereven két 3 talajkerék van rögzítve. A 3 talajkerék külső palástja bordázattal van ellátva, amellyel a kerekek a talajba kapcsolódnak. Az egyik talajkerékre - a rajzon a jobb oldali 3 talajkerékre - belső palástján 6 fogazattal ellátott 7 tárcsa van erősítve. A 7 tárcsa szomszédságában 8 lengőkar van a 2 tengelyre szerelve, amely lengőkarra 9 ház van rögzítve. A 9 házban a 2 tengellyel párhuzamos irányban ide-oda mozgatható 10 kapcsolónyelv helyezkedik el. Ez függőleges 12 tengely révén rá merőleges 11 ki-bekapcsolókarral van összekötve. A 11 ki-be-kapcsolókar másik vége az 1 vázhoz erősített függőleges 13 tengely és 14 rugó közbeiktatásával a 15 érintőkapcsolóhoz csatlakozik. A 15 érintőkapcsoló jelen kivitelnél acéldrót. Az 1 váz tengelyvonalával hegyesszöget bezáró 5 karnak az 1 vázból kinyúló végére 4 talajművelő szerszám, jelen esetben kapa van szerelve. Az 5 kar 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
