190147. lajstromszámú szabadalom • Eljárás epifitonok termesztésére és szállítására, valamint növényegyüttes

5 190147 6 tikus adottság mellett alkalmazhatónak kell lennie. A találmány elé tűzött feladat még az olyan növényegyüttes kialakítása is, amihez az epifitonok, különösen orchideák, illetve ezek hibrid és/vagy intergenerikus szárma­zékainak eddiginél sokkal szélesebb köre használható föl, amely újszerű, tetszetős és amely ráadásul az epifitonok biológiai saját­ságainak is jobban megfelel. Eme bonyolult, összetett feladat megol­dásához az az alapvető felismeréséin vezetett, hogy az epifitonok mesterséges termesztésé­vel, szállításával, illetve a belőlük létrehozott növényegyüttesekkel kapcsolatos nehézségek arról a közös tőről fakadnak, hogy természe­tes életkörülményeikkel ellentétben a mester­séges termesztés, illetve a szállítás során nem fán tartják őket. Ennek nyomán felis­mertem azt, hogy az epifitonokat megfelelően megválasztott körülmények, párosítások ese­tében bármilyen klimatikus viszonyok mellett lehet fán tartani. Az epifitonok, különösen orchideák, il­letve ezek hibrid ós/vagy intergenerikus származékainak mesterséges termesztésére vonatkozó eljárás találmány szerinti tovább­fejlesztése értelmében mostmár az előnevelt epifitont, illetve származékot elfásodó kérgü, évelő, élő alanyfa kérgével tartós élettani kapcsolatba hozzuk, az alanyfának legalább az élettani kapcsolat létrehozásához felhasz­nált részét legalább időlegesen szabályozott klímájú térrészben tartjuk, ezzel gyökérkap­­csolt évelő növényegyüttest hozunk létre, amit együttesen életben tartunk, és egészben vagy részenként tovább felhasználunk. Más esetben eljárhatunk úgy is, hogy az előne­velt epifitont, illetve származékot, annak ter­mészetes életterétől eltérő földrajzi területről származó fajú alanyfával hozzuk tartós élet­tani kapcsolatba, így hozzuk létre a gyökér­kapcsolt évelő növényegyüttest és ezt tart­juk együttesen életben, illetve használjuk fel egészben vagy részenként. Ennek a megol­dásnak a legfőbb jelentősége abban van, hogy a segítsége révén az epifitonok életfel­tételei lényegesen megjavulnak. Az alanyfa kérge és a kéreg bomlástermékei olyan anya­gokat juttatnak az epifitonoknak, amelyek pótlása mesterséges úton nem lehetséges. Az alanyfa lombkoronájáról lecsepegő és a kér­gen végigfolyó öntözővíz őszetétele, pH-ja, oxigéntartalma az epifiton számára optimális szintre áll be, tápanyagban gazdagszik, így ideális termesztő közeget hoz létre az epifi­ton számára. Ráadásul az epifiton gyökerének fényben aktív, asszimiláló vége és a többi részét borító, nedvességet raktározó velame­­ne így, szabadon hagyva működőképes. En­nek köszönhetően lehetővé válik, hogy ilyen módon olyan epifitonok is mesterségesen ter­­meszthetőek legyenek, amik más mesterséges körülmények között nem élnek meg. A találmány értelmében célszerű az a foganatositási mód, hogy a tartós élettani kapcsolatot az epifiton, illetve származéka­inak gyökerei és gyökereiben velük együtt élő gombák útján hozzuk létre. Az epifitont, illetve származékait az alanyfa kérgére egy­szerűen ránőveszthetjük. Célszerű ezenköz­ben az alanyfa gyökérnövekedését, illetve törzsének, ágainak és/vagy lorabkoronájának növekedését legalább szakaszosan szabályoz­ni. Igen jelentős az a foganatositási mód, amelynek során az alanyfát a termesztés so­rán legalább ideiglenesen elmozdítjuk vagy elmozdithatóvá tesszük. Az epifitont, illetve származékát a mes­terséges termesztés során vegyi, mikrobioló­giai és/vagy fizikai manipulációnak vethetjük alá. Különösen a gyökerek kezelése célszerű. De kezelhetjük az alanyfát is, különösen an­nak kérgét. A kezelést a növényegyüttes lét­rehozása előtt és/vagy a létrehozás alatt vé­gezhetjük. A manipuláció alatt itt elsősorban a hormonkezelésnek, növekedést, fejlődést, gyökérképződést, gyökérnövekedést serkentő vegyszeres stimuláns kezelésnek, az együtt­­élő gombafajok felvitelének, különféle nö­vénytani hatású besugárzásnak legalább egyikére gondolok. A nővényegyüttes találmány szerinti továbbfejlesztése értelmében az epifiton, illetve származéka elfásodó kérgű, évelő, élő alanyfa kérgén, a kettőjük közötti tartós élettani kapcsolat útján van elhelyezve, és a nővényegyüttes legalább időszakosan el­mozdítható kialakítású. Ennek az a legfőbb jelentősége, hogy az epifitonok számára az előbb részletezett módon igen nagymértékben megjavulnak az életfeltételek. Az elmozdítha­­tóság pedig a nővényegyüttes többféle válto­zatának, variálhatóságának szempontjából je­lentős. Célszerű a találmány szerinti növény­együttes azon kiviteli alakja, amelyben az alanyfa kérge, és az epifiton, illetve szárma­zéka közötti tartós élettani kapcsolat az utóbbiak gyökerei és gyökereiben velük együtt élő gombák útján van kialakítva. Az alanyfa alak-fa, törpefa, élőkérgű fadarab, cserje vagy elfásodó kérgü dísznövény, illet­ve ezeknek legalább egy darabja lehet. Az alanyfa azonban növénynevelő edényben ne­velt évelő növény is lehet, de akkor célsze­rű, ha belőle és az epifitonból, illetve szár­mazékából létrehozó növényegyüttes legalább egy részét fényáteresztő anyagból készült védőburkolattal körülvenni. Olyan növényegyüttest is kifejlesztet­tem, amelyben az alanyfa mérsékelt égövi vagy hideg égövi, talajba ültetett elfásodó kérgű, évelő, élő fa, amelynek törzsén tartós élettani kapcsolat útján van az epifiton, il­letve származéka elhelyezve és legalább a törzsnek ezen szakasza körül szabályozott klíma van kiképezve. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom