190137. lajstromszámú szabadalom • Betétes ajtó
3 190137 4 A találmány tárgya betétes ajtó kerettel ia ebbe belefoglalt betétrésszel. Ismeretesek olyan faajtók, melyeknél az ajtókeret függóleges és vízszintes alkatrészeit fából (főként jó minőségű, vetemedésre nem hajlamos fenyőfából) forgácsolással alakítják ki, az alkatrészek végeibe - a szükséges nagyszilárdságú sarokkapcsolatok biztosítása céljából - csapfészkes csatlakozó elemeket marnak, az egymást átfedő felületeket ragasztóanyaggal kenik be és az alkatrészeket nyomóerő alkalmazásával ajtókeretté egyesítik, majd az ajtókeret belső mezejébe rétegelt lemezből, faforgácslapból vagy üvegből kialakított betétrészt építenek be fa leszorító lécek beszegezéae vagy műanyag leszorító lécek bepattintása útján. E szerkezeti megoldás hátránya, hogy a könnyű elhelyezhetőség céljából a betétrész szélességi és magassági méreteit általában 3-5 mm-rel kisebbre alakítják ki, mint az ajtókeret belső mérete, miáltal a betétanyag élei az ajtókeret belső élével nem illeszkednek, ezért a lap síkban általában igen nagy szilárdságú betétanyagok az ajtó szilárdságának megvalósításában nem vesznek részt. A hátrányok - az ajtó idő előtti deformációjának - kiküszöbölése csak az ajtókeret keresztmetszetének és sarokkapcsolatának többszörös túlméretezésével érhető el, mindamellett a tartós használat következtében az ajtókeret deformálódik („leszáll") és idő előtt használhatatlanná válik. További hátrány, hogy az alkalmazott leszorító lécek pontos sarokillesztése és beszegése (cssvarozása) sok munkával jár és a lécek felületén látható kötőelemek az ajtó esztétikai hatását is rontják. Nem nyújt kellő eredményt a plasztikus hézagkitöltő masszák alkalmazása sem, mert a keret és a betétrész egymástól eltérő anyagai hő és nedvesség hatására különböző mértékben változnak, a kitöltő massza anyagának elöregedése a szilárdsági kapcsolat megszűnésével jár, ami a szerkezetet szilárdsági (statikai) szempontból határozatlanná teszi. Szembetűnő példa erre a hagyományos kitteléssel beépített üveg, melyből 3-5 év múlva kipereg a kitt. Az ismertetett hagyományos ajtószerkezet ismét további hátránya, hogy mivel az ajtó megkövetelt tartós szilárdságát kizárólag az ajtókeret (és sarokkapcsolatai) szilárdsága révén biztosíthatjuk, az alacsonyabb szilárdságú, de alakállóbb műfaféleségek (pl. faforgács lapok) ajtókeret-anyagként történő alkalmazása nem lehetséges. A két méternél általában hosszabb függőleges ajtókeret alkatrészeinek céljára alkalmas jó minőségű természetes fa alapanyag egyre kevésbé áll rendelkezésre és egyre gazdaságtalanabb. Nem hoztak javulást a fent említett szempontból azok az ajtószerkezetek sem, amik valamilyen különleges célra készültek. Az 1 659 984 sz. német szabadalmi leíráB például olyan ajtószárnyat ismertet, ami kívülről vékony műanyag borítással van bevonva. Az ajtó kerete közötti rész a borításon belül habanyaggal van kitöltve. Az 1 502 712 sz. angol szabadalmi leírás hangszigetelő ajtót mutat be, amelynek borítólemezei között keret, ezen kereten belül pedig granulált farostokból lévő hangelnyelő panel van. Mind eme ismert megoldás esetében jelentkezik az a közös hátrány, hogy az ajtó betétrésze az ajtóra ható terhelések felvételében nem vesz részt, nem növeli tehát az ajtó szilárdságát. A találmánnyal megoldandó feladat mostmár olyan betétes ajtók kialakítása, amelyben a teherviselő szerkezetnek a betótrész is tagja és ilyen módon növeli az ajtó szilárdságát. A találmány szerinti továbbfejlesztés értelmében most olyan befogóléccel van az ajtó ellátva, amelynek két, egymással szemközti felületében árkolat van kialakítva, az egyik árkolatba a betétrész van befogva, a másik árkolatában pedig rugalmas elem közbeiktatásával az ajtókeret van elmozdlthatóan elhelyezve. Ilyen módon az általában nagy szilárdságú betótrész is részt vesz a teherviselő szerkezetben, aminek következtében a keret kialakításához gyengébb minőségű faanyag is felhasználható. A találmány szerinti továbbfejlesztés révén lehetőség van most már arra is, hogy a befogóléceknek a külvilág felőli felületei esztétikai díszítőelemekkel legyenek ellátva, amik a kialakítás következtében a szerelés során mór nem sérülnek. Célszerű az a kiviteli alak is, amelyben a befogólécnek az ajtó kerete felőli érkolatában lévő rugalmas elem összenyomódósra képes műgumiként van kialakítva. Ez a rugalmas elem olyan hajlított laprugó is lehet, amely egyrészt a betétrészen, másrészt pedig a kereten fekszik fői. Lehetőség van végezetül olyan rugalmas elem alkalmazására is, ami a kereten levő átmenő furatban elhelyezett témaszcsavarként van kialakítva, amely a keret felőli árkolatban elhelyezett, elfordulás ellen biztosított menetes alátéthez van csatlakoztatva, mimellett az alátét és a keret között nyomórugó van elhelyezve. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti betétes ajtó néhány példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti betétes ajtó első példakénti kiviteli alakjának elölnézete, 2. ábra az 1. ábra II—XI vonala mentén vett metszet, a 3. ábra a találmány szerinti betétes ajtó második példakénti kiviteli alakjának elölnézete, a 4. ábra a 3. ábra III—III vonala mentén vett metszet, az 5. ábra a találmány szerinti betétes ajtó 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
