190135. lajstromszámú szabadalom • Zárt szelvényű vonals műtárgy, különösen közműalagút, aluljáró vagy hasonló

3 190135 4 A találmány zárt szelvényű vonalas mér­nöki műtárgyra, különösen közműalagútra, aluljáróra, átereszre, vagy hasonlóra vonat­kozik, amelynek fenéklemeze, födémé, vala­mint oldalfalai vannak, és amely egymás után elhelyezett, egymáshoz - adott esetben - vízzáróan csatlakoztatott, statikailag egymás­sal együttdolgozó elöregyártott vasbetonele­mek felhasználásával van megépítve. Alagútszerü építményeket, pl. vasúti, közúti, gyalogos aluljárókat, közműalaguta­­kal, átereszeket stb. világszerte nagy meny­­nyiségben építenek, különféle keresztmetszeti alakokkal (pl. kör, négyszög stb.) helyszínen betonozott (monolit) kivitelben, vagy elóre­­gyártott vasbetonelemekből. A monolit vasbetonból készült megoldá­sok súlyos hátránya egyrészt a jelentős helyszíni élőmunka-igény (zsaluzás, állványo­zás, vasszerelés stb.), másrészt a hosszú építési idő, ami egyéb - pl. időjárási - té­nyezők mellett éppen a nagy élőmunka-há­nyad következménye. A korszerűsítésre irá­nyuló erőfeszítések (gőzölés, tökéletesített állvány- éa zsaluzatkonstrukciók stb.) csak nagyméretű építményeknél nyújtanak szá­mottevő eredményt, ugyanakkor a gép- és szakember-igényt növelik, ób ezzel az építési műveletet bonyolulabbá és nehezebben szer­vezhetővé teszik. A korszerű állványozó- és zsaluzókészletek alkalmazása - ismételt, gya­kori felhasználásuk nélkül - gazdaságtalan. Az előregyártóit vasbetonelemekből ké­szült zárt szelvényű, alagút jellegű műtár­gyaknál problémát jelent a csomópontok (kapcsolatok) teherbíró kialakítása, a vízzá­­róság biztosítása, valamint - ha nagyméretű előregyártóit elemeket alkalmaznak - a nagy elerasúlyok miatt jelentkező szállítási és elhe­lyezési (beemelési) nehézségek. Az elemek elöregyártáBa vonatkozásában a többféle elem, ennek megfelelően a sokféle gyártósab­lon okoz nehézséget. Műanyagbetonból is készítettek alagút jellegű, zárt szelvényű műtárgyat, ennek építési költsége azonban igen magas, a kivi­telezési előírások pedig rendkívül szigorúak (pormentesség, légszárazság, meghatározott hőmérséklet stb.), így e technológia alkal­mazhatósága korlátozott. A találmány feladata, hogy olyan megol­dást szolgáltasson nyitott munkagödörben, il­letve munkaterületen megépíthető, zárt szel­vényű alagút jellegű műtárgyak létesítésére, amely kiküszöböli mind a jelenleg ismert mo­nolit, mind az előregyártón vasbetonelemes módszerek fent felsorolt hátrányait, és gyors átfutási idő alatt, minimális élőmunka-ráfordí­tással teszi lehetővé közmüalagutak, átere­szek, hidak, aluljárók és má3, zárt szelvényű vonalas műtárgyak építését. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a műtárgy statikai modelljének célszerű megválasztásával, valamint a helyszíni beto­­nozásos (monolitikus) és előregyártott vasbe­tonelemes technológia célszerű kombinálásával mini az építési idő hosszúságát, mind az élő­munka-ráfordítást, valamint a költségeket te­kintve optimális megoldás biztosítható, ugyanakkor a műtárgy funkcionális szem­pontból (csomópontok teherbírása, vizzáró­­ság) is tökéletesen kielégíti a vele szemben támasztott követelményeket. Ha ugyanis a műtárgy statikailag határozatlan két csuklós zárt keretként (két csuklóval a födémben) alakítjuk ki, optimális nyomaték-eloszlás ér­hető el. Azonos méretű, egyféle U-alakú elő­regyártóit oldalfalelemek, egyfajta fődémelem alkalmazására van csak szükség, amelyek - éppen a kedvező nyomatékeloszlás miatt - karcsúak és viszonylag könnyűek lehetnek, és csak az oldalfalelemeket összefogó, azok hosszirányú együttdolgozását biztositó fe­néklemezt kell monolit vasbetonból készíteni, amihez viszont zsaluzásra és állványozásra - tehát a monolit-technológiánál leginkább költség-, anyag és élőmunka-igényes művele­tekre - nincs szükség. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan zárt szelvényű vonalas műtárgy segítségével oldottuk meg, amelynek fenéklemeze, födémé, valamint ol­dalfalai vannak, és amely egymás után elhe­lyezett, egymáshoz - adott esetben - vízzá­róén csatlakoztatott, statikailag egymással együttdolgozó előregyártott vasbetonelemek felhasználásával van megépítve, és amelyre az jellemző, hogy befelé, a vonalas műtárgy függőleges hosszanti geometriai középsíkja felé néző konzollal és alsó konzollal rendel­kező, konzoljaikkal egymással szemben, egy­mástól távközzel elhelyezkedő, U-alakú előre­gyártón vasbeton oldalfalelemei, valamint az egymással szemben elhelyezkedő felső konzo­lok által alkotott fődémlemez-részen felfekvő előregyártóit, az egymással szemben levő fel­ső konzolokhoz csuklósán csatlakoztatott vasbeton fődémelemei vannak; az alsó és fel­ső konzolok az oldalfalelemnek a műtárgy ol­dalfalait ténylegesen alkotó lemezéhez sarok­­mereven kapcsolódnak; és hogy a fenékle­mezt az egymással szemben levő alsó konzo­lok, és a közöttük monolit vasbetonból kiala­kított, az oldalfalelemek hosszirányú együtt­dolgozását biztosító fenéklemez-réez alkotja. Ez a szerkezei statikailag határozatlan, két csuklós zárt keret, amelynek két csuklója a födémben van, azonos távolságra a műtárgy külső függőleges falBÍkjaitól. E kedvező erő­­jétékú szerkezet - megfelelő méretezéssel - alkalmas a vízszintes és függőleges terhek hordására, talajmozgásra (egyenlőtlen sűlye­­désre) nem érzékeny. A konzolok sarokmerev csatlakoztatása miatt a vízszintes nyomaték megosztható, és a két csukló, valamint az ol­dalelemek konzol-hosszának célszerű megvá­lasztásával lehet a nyomaték nagyságát sza­bályozni, más szóval az igénybevételeket mi­nimális értékre korlátozni. Célszerűen egyet­len oldalfal- és födémelem-méret alkalmazha­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom