190081. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nitrát-ion tartalmú vizek ioncserélő gyantákkal történő nitrát ion mentesítésére

3 190081 4 A találmány tárgya eljárás és berende­zés nitrát ion tartalmú vizek ioncserélő gyantákkal történő nitrát ion mentesítésére. A vízben és a talajban a nitrátok jelen­létét elsősorban a műtrágyák túlzott mértékű mezőgazdasági felhasználása és a kilúgozási veszteségeik okozzák. További nitrát szeny­­nyezési forrást jelent a felszíni vizekben a városi és ipari szennyvizek jelenléte. Az utóbbi években feljegyezték a nitro­­génvegyületek "koncentrációs növekedését a mélységi vizekben is. Mivel a mélységi "víz ivóvízként szolgál az ember és a haszonállat számára ez a jelenség komoly problémát je­lent. Megállapították ugyanis, hogy a nitrátok túlságosan magas koncentrációja az ivóvízben az újszülötteknél súlyos megbetegedést (methemoglobinémia) okoz de ártalmas a fel­nőtt emberre, haszonállatra egyaránt. A felszíni vizekben Jelenlévő nitrátok hatására felgyorsul a vizek káros eutrofi­­zálódása, habár ehhez a jelenséghez még hozzájárul az egyéb tápanyagok jelenléte is. A vizek magas nitrát tartalma a követ­kező módszerekkel csökkenthető vagy meg­szüntethető: Nitrát tartalmú vizek összekeveredése alacsony nitrát tartalmú vizekkel, a szennye­zett víz biológiai denitrifikálással "való'ki­­zelése, továbbá a víz nitrátmentesítése ion­cserélőkkel. A szakirodalomban Kowal (Gaz. Woda. Tech. Sanit 40/10, 345-5/1966) beszámolt ar­ról, hogy a vizekből a nitrátok erősen bázi­­sos anioncserélőkkel teljesen eltávolithatók. A víz nitrát lonmentesitésére, az Ioncserélő gyanta Cl*, vagy CO32" formái voltak alkal­masak. Vlasek [Cesk. Hyg. 1969, 14 (1), 30-5] és munkatársai adatokat adtak meg arról, hogy 62-70 mg/liter mennyiségű NO3' ion jelenléte csecsemőknél megbetegedést okoz. Az általa víztisztítási célra alkalmazott S8 TM jelzésű anioncserélő gyanta 480 liter víz/liter gyanta sebességnél a víz nitrát ion mentesítésére alkalmasnak mutatkozott. A gyanta regenerálására 5*-os NaCI oldat meg­felelő volt. Thielemann és Hlldebrant [Nahttung 1971 16 (1), 65-69] egy közös cikkben egy trime­­til-amln és diklór-dimetil-szilán kondenzá­ciójából származó új ioncserélő gyantáról számolnak be. A gyantát alkalmasnak találták vizek NOa" Ion mentesítésére ill. csökkenté­sére. A tisztított víz a csecsemők ivóvíz mi­nőségi igényével szembeni követelményeket kielégítette. Az említett gyanta, a kezelt víz nitrát tartalmát a nyers víz kezdeti 205 mg/ml ér­tékről 28,5 mg/l értékre szállította le. A tisztítás folyamán a Cl* ion tartalom 100 mg/l értékről 278,8 mg/l értékre nőtt. A 250 mg/l mennyiségnél több klorid ion jelenléte a teát és kávét, sósizűvé tette. Ivás szempontjából ez a klórtartalom biztonságos­nak tekinthető. N. J. Nicoison (Chemistry and Indrustry 1979. III. 17 189-195 oldal) áttekintést ad a vizek nitrát problémájáról. Ismerteti benne az erősen bázisos Wofatit ,SBK"-val végzett kísérletek eredményét, amely az említett gyanta klorid formájának alkalmazásán ala­pul. A cikk szerzője megemlíti azt, hogy a nitrát ionmentesités kezdetén a klorid ion koncentrációja a vízben erősen megnő, a nit­rát ionokat a gyanta kezdetben nem abszor­beálja. Jobb eredményt értek el a Wofatit .SBW‘ Ioncserélővel, ahol a nitrátot és szul­fátot az első szűrési periódusban teljesen eltávolította a gyanta. A felsorolt példákból látható, hogy a vizek NOa* ionmentesítésére klorid formájú erősen bázikus anion cserélő gyantákat is alkalmaznak. Amikor klorid formájú erősen bázikus ioncserélő gyanta segitéségvel állandó össze­tételű hidrokarbonát, nitrát és szulfát tar­talmú vízből a nitrát iont távolítjuk el, akkor a gyanta ioncserélő kapacitásának kimerítése során, változó összetételű vizet kapunk. Ezt a folyamatot az 1. ábrán bemutat­juk. A víztisztítás kezdeti szakaszában - az ábrán I.-el jelölt görbe szakasz - a nitrát ionok klorid ionokat szorítanak ki a gyantá­ból, miközben a helyükbe lépnek. Az 1. ábrán jói látható, hogy ennek kö­vetkeztében az ioncserélővel kezelt víz klo­rid ion tartalma az eredetinek többszörösére (3-5) nő. Ezzel párhuzamosan viszont a kiin­dulási állapothoz képest a víz hidrokarbonát ion koncentrációja erőteljesen csökken. Az eredetileg egyensúlyi víz állapota az ioncsere következtében megváltozik és a víz agresszívvé válik. A gyanta ioncserélő kapa­citását tovább terhelve - az 1. ábrán II.-vei Jelzett görbe szakasz - a klorid ionok kon­centrációja csökken, a hidrokarbonát ionok koncentrációja viszont a kiinduló nyers­vízben mért koncentrációjuk fölé emelkedik. Ez az összetételű víz - a körülmények­től függő mértékű - lerakodások okozójává válik. Az ismertetett módon a gyanta ioncse­rélő kapcitását tovább igénybevéve eljutunk a nitrát ionok előirányzott éttörési pontjáig, amelyet elérve a gyanta terhelését meg kell szüntetni. Az eljárás előnye az, hogy a nitrát ionok koncentrációja a gyanta ioncserélő kapacitásának egész kimerítési periódusa so­rán állandó és egy előirt érték alatt tart­ható. Az eljárás folyamán a szulfát ion tar­talom szintén konstans, a nitráthoz közelálló értékre csókken, ami a víz használati értekét károsan nem befolyásolja. Hátránya az állan­dó vétózó víz összetétel, amely minősége nem teszi lehetővé a folyamatos vizelvételt, 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 CO 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom