190051. lajstromszámú szabadalom • Könnyített szerkezetű csuklós jellegű sínautóbusz

A találmány tárgya, könnyített szerkezetű, csuk­lós jellegű sínautóbusz, amely két, esetleg három kéttengelyű kocsiból átló vasúti szerelvény és amely­ben a meghajtott tengelyű kocsivégek vannak egymás­sal összekapcsolva oly módon, hogy az egyik kocsi alatt elhelyezett hajtóberendezés a kapcsolódó ko­csivégek alatti kerékpárokat hajtja meg, míg a köztük levő vonókészülék úgy van kialakítva, hogy ezáltal lehetővé válik a kocsik kanyarbaállása, a kocsik végeinek egymástól független, függőleges tengely mentén történő besüllyedése, azaz egymástól füg­getlen, hossztengelyük körüli szöglengése, továbbá a pálya lejttöréses szakaszán történő beállása úgy, hogy a kocsivégek keresztirányú mozgását csak kor­látozott mértékben teszi lehetővé. A találmány további előnyöket biztosító megol­dásának megfelelően a hajtott tengelyeket összekötő kardántengelyek a kocsik csuklópontjához képest szimmetrikusan vannak elrendezve, így a kardán­­csuklók szögkitérései kedvezőek, megközelítően azo­nosak. Csuklós rendszerű, legalább két kocsiból álló, sínhez kötött járművek már ismeretesek. Az elmúlt évtizedben ugyanis egyre fokozottab­ban jelentkező energiaválság miatt a mellékvonali forgalom lebonyolítására alkalmas, kisfogyasztású vasúti járműveket kezdtek el fejleszteni. A fejlesztés során figyelemmel kellett lenni a vasútbiztonságra, az alváz és felépítmény súlyára, az utasbefogadó képesség optimalizálására, az ütközőerőknek az al­váz síkjában történő felvételére, a hajtás elrendezésé­re, a szerelvény hosszára. Az ismert, korábban kifejlesztett, sínhez kötött járművek kezdetben olyan kéttengelyes járművek voltak, melyeknél az egyik tengely volt a hajtott tengely, s e járművekbe egy gépi hajtóberendezést építettek be. Az utasbefogadó képesség növelése végett azonban a kocsik hosszát növelni kellett, ezzel viszont nőtt a jármű súlya, így viszont kedve­zőtlenül befolyásolta a vasúti pályára megengedett tengelynyomás értékét. A koncentrált erőhatást, vagyis a tengelynyomás túllépésének veszélyét azzal igyekeztek kiküszöbölni, hogy három, illetve négy­­tengelyes, két forgóvázas járműveket építettek. Ez utóbbiak futótulajdonságai természetesen javultak és pótkocsikkal összekapcsolva az ilyen járművek könnyű motorvonatokká alakultak át. A második világháború után a fejlett ipari orszá­gok vasúttársaságai a vasútvonalakat mindjobban korszerűsítik, különböző mértékben villamosítják, törekednek a nagyobb téljesítményű vontatójármű­vek építésére. Ez az irányzat a kevésbbé fejlett országokban is — az ország lehetőségeihez mérten — elfogadottá vált. így alakultak ki a mellékvonali, elővárosi utasforgalom lebonyolítására alkalmas mo­torvonatok is. Ugyancsak az energiaválság hatása alatt nőtt meg a könnyű, padló alatti gépi hajtóberendezéssel fel­szerelt motorkocsik fejlesztési igénye. E típusok fő jellemzője a kis tengelynyomás és a könnyített szerkezetű építésmód, ami egyúttal lehetővé teszi a nagy sorozatban gyártott közúti járműmotor kate­góriából vasúti vontatás céljára kifejlesztett kisebb teljesítményű, könnyű motorok beépítését. A könnyű motorkocsikat ez idő szerint is számos országban gyártják a legkülönfélébb változatban. Ezek a motor­kocsik általában keskeny nyomtávúak, de jelentős számban akad közöttük normál, ill. széles nyomtávú kivitel is. A gépi berendezés kizárólag padló alatti beépítésű, annak érdekében, hogy maximális utas­­létszámot lehessen elérni. A nagy sorozatban gyártott közúti járműmotorok­ból kifejlesztett Diesel-motorokat általában a hajtó­művekkel összeperemezett kivitelben építik. Az erő­átvitel a legtöbb esetben Diesel-mechanikus vagy Die­sel-hidraulikus (hidromechanikus) — általában mellék­­vonali, vagy magas hegyi üzemre alkalmazva, kisebb számbar Diesel-villamos, főként elővárosi forgalomra. Az általánosságban fentebb vázolt szempontok szerint épített csuklós vasúti kocsit ismertet az 1,531.565 lajstromszámú angol szabadalmi leírás is. Az innen megismerhető vasúti kocsik végükkel egymáshoz csatlakozó alvázrészekből álló szerelvényt alkotnak, a kocsikat pedig egymással központos helyzetű, csuklós szerkezet kapcsolja össze, melyek a közös kocsiszerelvényben vannak elrendezve. A vagonok összekapcsolására szolgáló kapcsolósze­relvények a vagonok végén lökésgátló ütközővel rendelkeznek. Az alvázrészek egymáshoz felfekvő oldalai között görbület van kialakítva, így a vagonok közötti rést lehetett csökkenteni, a pályagörbület számára pedig hatékony, a csökkenő rész előre meg­határozott mértékét érzékelő szerkezetet építettek be. Erre a szerkezetre azért van szükség, mert ez hajtja végre a görbületen belül az alvázrészek közötti lökésátadást. A rendszer legfontosabb szerkezeti része az érzékelő, amely lényegében egy olyan nyo­­mórúd, a nely a kocsi végére van szerelve oly módon, hogy egy operatív és egy nem operatív pozícióban mozgatható a lökésgátlók között, tehát mindig azzal az ütközővel ütközik, amelyre a megengedett­nél nagyobb értékű ütközőerő hat. Az 1,457.964 lajstromszámú angol szabadalom egy olyan csuklós vasúti kocsi konstrukcióját védi oltalommal, amelynek alváza több részből áll. Ezek csuklósán úgy kapcsolódnak egymással, hogy közöt­tük a vízszintes és függőleges mozgás egyaránt lehet­séges. A kapcsolószerkezet a kocsi függőleges közép­vonalán átmenő síkban helyezkedik el. Az egyes alvázrészek szabad végét a terhelést hordozó, futómű támasztja alá, s ugyanezeket az alvázrészeket csú­szócsapágy fogja össze egy olyan közös támasztó - szerkezet segítségével, amely a keréktengelyekre fekszik fel. Az egyes alvázrészek között, az alváz­keret és a neki megfelelő alvázrész között egy további kapcsolóelem van vízszintes síkban beépítve, de ezenkívül alyan illesztőszerelvények is vannak besze­relve, amelyek mindegyik alvázrészre erőhatást gya­korolnak. így a megfelelő támasztószerkezetekről olyan erőt közvetítenek, amely a megfelelő csúszó­csapágyra ható nyomás függőleges irányú kompo­nensét változtathatja. A felépítéséből világosah kitűnik, hogy a különböző kapcsolóelemek, támasz­tószerkezetek stb. a súlyt tetemesen növelik. A 2,256.764 lajstromszámú német közzétételi írat egy háromrészes csuklós szerelvényt ismertet csuklóblokkal kialakított közérésszel, amelyre a két szélső kocsirész támaszkodik. Ez utóbbiaknak a végén egy -egy kéUengelyű forgó zsámoly, a középső részen pedig iegalcbb egy ajtóban. A csukló blokk kerekei 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom