189983. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-keto-5-oxi-ciklopentén-származékok előállítására

1 2 A találmány tárgya eljárás 3-keto-dklopentén-5- -oxi-származékok (ún. retrolonszármazékok) előállí­tására. A találmány szerinti eljárással előállított ve­gyítetek inszekticid hatásúak. A találmány szerinti eljárással előállított 3-keto­­-dklopentén-5-oxi-származékokat>■ a (1) általános kép­lettel definiáltuk. A (1) általános képletben- R, jelentése hidrogénatom vagy 3-9 szénato­mos alkil- vagy alkenilcsoport,- R2 jelentése metil, 4-10 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport, és- R3 jelentése hidrogénatom vagy benzoilcso­­port. A találmány értelmében a (1) általános képletű ve­­gy nie te két úgy állítjuk elő, hogy (a) olyan transz-én-dikarbonil-származékot — a­­melynek (II) általános képletében R jelentése 4—10 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport, R4 jelentése metilcsoport - poláris vagy nempoláris oldószerben 125 wattos, közepes nyomású higanygőzlámpával, 324 nm hullámhosszúságú, 30 perc — 1 óra időtar­tamú sugárzással fotoizomerizálunk, majd (b) a kapott cisz-én-dikarbonil-származékot — a­­melynek (III) általános képletében R és R4 jelentése megegyezik a (II) képletnél megadottakkal — ismert módon gyűríízárásnak vetjük alá, majd abban az esetben, ha (I) átalános képletü vegyület­­ben R, és R2 jelentése a fentiekben megadott és R3 jelentése benzoilcsoport, a kapott vegyületet piridi­­nes oldatban benzoil-kloriddal reagáltatjuk. A (I) általános képletű vegy öletek a szakirodalom­ban mint retrolonszármazékok ismertek. Ezek a ve­gyültek a piretrinek alkoholkomponensei. A piretri­­nek a krizantémsav vagy piretrinsav természetes vagy szintetikus észtereinek egy csoportját alkotják. A pi­retrinek figyelemre méltó inszekticid hatással rendel­keznek. A halogénezett szénhidrogén, foszfát és kar­­barnát típusú egyéb szintetikus inszekticidekkel szem­­ban — amelyek könnyebben beszerezhetők és stabilab bak - a piretrinek azzal a jelentős előnnyel rendel­keznek, hogy biológiai úton lebomlanak, kevésbé illékonyak, valamint emlősökkel szembeni toxicitá­­suk csekély. Jelenleg számos szintézisül ismert a rét­­rolon előállítására, azonban ezekben az eljárásokban általában igen drága kiindulási anyagokat vagy reagen­seket kell felhasználni. A hatékonyabb eljárások kö­zül a következő szakirodalmi helyeken ismertetette­ket kell megemlítenünk: C. H. Sih, J. B. Heather, Gi\ Perruzotti, P. Price, R. Sood és L. F. Lee, J. Am. Chem. Soc., 95, 1676 (1973), G. Stork, G. Garcia és C. Kowalski, J. Am. Chem. Soc., 97, 3258 (1975), és G. K. Cooper és L. J. Dolby, Tetr. Letters, 4675 (1976). Egy olasz kutatócsoport 1978-ban ismertetett egy általános eljárást retrolonszármazékok előállítására, mely eljárás olcsó kiindulási anyagok és egyszerű kivi­telezési körülmények mellett egyszerű szintézisutat biztosít (G. Piancatelli, A. Scettri, M. D’Auria és G. David, Tetrahedron, 34, 2775 (1978). Mint ismeretes, az alletron az alletrin alkohol kom­ponense (az alletrin a természetes piretrinek szinteti­kus homológja), és a kereskedelemben az alletrolon a keresettebb és elterjedtebb. Az alletrolont manap­ság az iparban a Schecter-féle eljárással állítják elő, mely eljárás során kiindulási anyagokként allil-klo­­ridot, metil-acetátot és metil-glioxált használnak fel. Erre az 1949-ből származó eljárásra az igen alacsony hozma a jellemző. Ezért fennáll az igény egy új haté­­konyebb szintézis kidolgozására. Az alletron vonatkozásában megemlítjük továbbá, hogy előállításukra ismert néhány módszer, azonban ezekre az eljárások a költséges és szigorúan között el­járási körülmények vagy a hosszú szintézisút a jellem­ző. Ezen eljárások közül mint leghatékonyabbakat (legalábbis ami a kitermelést illeti) a következő szak­­irodalmi helyeken ismertetett eljárásokat említjük meg: G. Buchi, D. Minster és J.F.C. Young, J. Ám. Chem. Soc., 93. 44319 (1971), M. Vandewalle és E. Madely, Tetrahedron, 26, 351 (1970), és R.F. Romá­nét és R.H. Scheiessinger, J. Am. Chem. Soc., 96. 3701 (1974). A 3 715 400., 3 484 489. és 3 911 026 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások 2- -alkenil4-hidroxi-3-metil-2-ciklopentén-l -on -szárma­zékok előállítására ismertetik 2-alkenil- vagy 2-alkenil­­-3-metil-2-ciklopentén-l-on kiindulási anyagokból. A fenti találmányok szerinti szintézismódszerekkel elkerülhető, hogy az előállított piretrinek és piretrin analógok olyan nemkívánatos, hatástalan szennyező­déseket tartalmazzanak, mint amilyeneket például a piretrum virágokból extrakcióval kivont piretrinek tartalmaznak. A 78 21 146. számú japán szabadalmi bejelentés­ben ismertetett eljárásban 3-kető-5-oxj-ciklopentén származékok előállítását úgy végzik, hogy egy (2) ál­talános képletű 2,5-dimetoxi-2,5-dihidro-2,5-dialkil­­-furánt ioncserélő gyanta alkalmazásával savas hiro­­lizissel (3) általános képletű dsz-én-karbonil-szárma­zékká alakítanak, amit tisztítás és elválasztás nélkül egy (4) általános képletű 3-keto-5-oxi-ciklopentén­­-származékká: alakítanak át. Az eljárás kiindulási anyagát dialkil-furán-szárma­zékokból elektrolízissel állítják elő, ami az eljárás gaz­daságosságát kedvezőtlenül befolyásolja. A találmányunkkal az a célunk, hogy olyan eljá­rást biztosítsunk a retrolonszármazékok előállítására, mely eljárás az ismertekhez képest egyszerűbb tech­nológiával tisztább anyagot jobb kitermeléssel bizto­sít. Megjegyzendő, hogy a találmány szerinti eljárás egyrészt kiküszöböli vagy jelentős mértékben csök­kenti az eddig ismert eljárások hátrányait, másrészt olyan további előnyöket biztosít, mint például a je­lentéktelen melléktermékeknek tartott- ciklopenta­­nonszármazékok nyersanyagként való felhasználása, valamint olyan intermedierek előállítása, amelyeket a szakirodalomban mindezideig nem ismertettek. További előny, hogy a találmány szerinti eljárással - meghatározott jellemzők mellett - (I) általános képletü retrolonszámrazékokat tartalmazó elegyeket állíthatunk elő, melyek hasonló szerkezetű vegyületek és olymódon farinakológiai hatásuk is hasonló. A találmány szerinti eljárás fő technológiai jellem­zőit a következőképp foglalhatjuk össze: (a) A (II) általános képletű transz-én-dikarbonsa vak fotoizomerizálásával előállíthatjuk a retrolonok szintézisére szolgáló nyersanyagot. A (II) általános képletben R jelentése 4-10 szénatomos alkilcsoport, míg R4 jelentése megegyezik a (I) általános képletben szereplő R2 jelentésével. A fotoizomerizálás terméke a (111) általános képletű vegyidet, amelynek képleté­ben R és 1^ jelentése megegyezik a (II) általános kép­189.983 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom