189942. lajstromszámú szabadalom • Rácsos szerkezetű biztosítókeret, különösen tárnák, alagútak és hasonlók főtezsaluzásához és/vagy biztosításához
3 189942 4 A találmány tárgya rácsos szerkezetű biztositókeret, különösen tárnák, alagutak és hasonlók fótezsaluzásához és/vagy biztosításához, melynél egy-egy külső és belső öv egy hullámvonalszerűen meghajlított rúdelrendezés tetőpontjaival erőt átadó módon rácsos szerkezetté van összekötve. A 362.739 sz. osztrák szabadalmi leírásból ismeretesek hasonló biztosítókeretek, melyek trapéz vagy háromszög alakú keresztmetszettel rendelkeznek, így a felső- és alsó öveket összekötő rácsozat kúp-, azaz térgörbe felületen fekszik. A viszonylag vastag rudakból elsősorban síkfelületüként előállított rácsozatot csak jelentős ellenállás leküzdése árán lehet kúpos felületűvé alakítani, majd az övrudakkal összehegeszteni, így ezen ismert biztosítókeretek előállítása bonyolult, és ezért költséges művelet. A 367.860 sz. osztrák szabadalmi leírásból ismeretesek továbbá biztosítókeretek, melyek belső merevítő elemeket tartalmaznak, amelyek az övék számának megfelelő irányú tört vonalvezetésű rudakból állnak, az övrudakhoz viszonyítva ferde helyzetűek és külső végükkel az ővrudakhoz vannak erősítve. A biztosítókeretet alkotó különböző elemek kész biztositókeretté való összeillesztése az egyes elemektől nagy méretpontosságot követel meg. A találmány célja olyan biztosítókeret kialakítása, melynél az alkotóelemek előállítása csak csekély méretpontosságot követel, és ezek kész biztosítókeretté való összeillesztése deformáció mentesen, egyszerű módon megvalósítható. A kitűzött célt olyan tárgyi kialakítással érjük el, ahol a biztositókeret legalább két sikszerű, egymással párhuzamos és felső öveket, alsó öveket valamint rúdelrendezést tartalmazó rácsos ívből van kialakítva, mely rácsos ívek kerületükön egyenletes távolságokban elhelyezkedő ugyancsak síkszerű, legalább két egymással szöget bezáró szárakat és gerincet tartalmazó összekötőtagokkal erőt átadó módon össze vannak kötve. Mind a rácsos ívek, mind az összekötőtagok síkbeli kialakítása folytán ezek előállítása és összeillesztése lényegesen leegyszerűsödik. Célszerűnek bizonyúltak a találmány szerinti biztosítókeret olyan kiviteli alakjai, amelyeknél az összekölőtagok két egyenlőtlen hosszúságú, egymással hegyes szöget bezáró szárból vannak kialakítva. Az ilyen két szál— ból álló összekötótagoknál a szárak mindkét vége és hajlítási helye, azaz azon pontok, melyek az övékkel összekötésre kerülnek, mindig egy síkban feküsznek. Mivel a négy hosszanti öv három tetszés szerinti pontja mindig meghatároz egy síkot, az egyes alkotóelemek egyszerű összeillesztése mindig teljesül. A találmány lényegét az alábbiakban célszerű póldaképpeni kiviteli alakok kapcsán a csatolt rajzra hivatkozással ismertetjük részletesebben, ahol az 1. ábra egy példaképpeni találmány szerinti biztosítókeret egy oldalnézete, a 2. ábra a biztositókeretet alkotó rácsos ivek síkjával párhuzamos irányú nézete, a 3. ábra az 1. éB 2. ábrán vázolt biztositókeret egy összekötőtagjának egy első kiviteli alakja, a 4. ábra egy összekötőtag előnyös második kiviteli alakja, az 5. ábra a 4. ábrán vázolt összekötőtagokból álló biztositókeret egy részletének axonometrikus képe, a 6. ábra az 5. ábra I-I irányú metszete, a 7. ábra a 4. ábra szerinti ősszekötőtagokból kialakított megerősített rácBozatú biztositókeret egy részletének axonometrikus képe, a 8. ábra a 7. ábra szerinti biztositókeret ősszekőtőtag elrendezésének részlete, a 9. ábra a 8. ábra 11-11 irányú metszete, míg a 10. ábra egy további módosított kiviteli alak előző ábrával azonos irányú metszete. Az 1. és 2. ábra egy olyan példaképpeni találmány szerinti biztositókeretet ábrázol, amely két, egyenként 1 és 2 felsőövekböl és 3 és 4 alsó övékből álló rácsos ívből áll, melyek folyamatos cikkcakk alakban meghajlított 5, 6 rúdelrendezéBsel rácsos szerkezetté vannak összekötve. A 3. ábra szerinti 7 öszszekötőtagok, melyek egyenlő hosszúságú egymással párhuzamos 71, 72 szárakból, és egy azokat merőlegesen összekötő 73 gerincből állnak, a biztosítókeret kerülete mentén meghatározott távkőzönként úgy vannak elhelyezve, hogy a 71, 72 szárak mindkét rácsos keret síkjára merőlegesen, a 73 gerincek pedig a két rácsos keret síkjában sugárirányban vannak elosztva. A gyakorlatban a biztositókeret természetesen nem az ábrán vázolt egy darabból van előállítva, hanem ismeri módon több szektorból van összeépítve. Az összeépítési módokat nem ismertetjük, mivel nem képezik a találmány tárgyát, és a szakember száméra kézenfekvőek. A találmány szerinti biztosítókeret egy másik előnyös kiviteli alakja esetében a 4. ábrán vázolt 8 ősszekőtőtag és egy rövidebb és egy hosszabb 81, 82 szárból áll, melyek egymással hegyes szöget zárnak be. Ellentétben a 7 összekötőtagok ka], melyek négy ponton, nevezetesen az övék egy-egy pontján a rácsos ívekkel erőt átadó módon - előnyösen hegesztéssel - vannak összekötve, a 8 összekötőtagok mindenkor csak három ponton 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
