189936. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbonsavamid-csoportokat tartalmazó vegyületek előállítására
4 189936 5 vízzel elegyedő szerves oldószernek az elegyét, például víznek és dioxánnak, tetrahidrofuránnak, dimetil-formamidnak vagy dimetil-acelamidnak az elegyét alkalmazhatjuk. Ilyen rendszer alkalmazása különösen túlnyomórészt vízoldható peptidek kapcsolásánál előnyös. Ha a reakciót két fázisban, kevert-vizes rendszerben folytatjuk le, például etil-acetátot, propil-acetátot, n-butil-acetátot, raetilén-kloridot, glikol-dimetil-étert, 3-metil-tetrahidrofuránt vagy kloroformot használhatunk vízzel alkotott heterogén rendszerben. A reakció szobahőmérsékleten általában megfelelő sebességgel, azaz legfeljebb 3 óra alatt megy végbe. Enyhe melegítés nem hat károsan a reakcióra. Magasabb reakcióhőmérsékleten, mintegy 30 °C felett a racemizálódási veszély miatt nem célszerű dolgozni. A reakcióhőmérséklet előnyösen 0-30 °C, különösen 5-25 °C. A találmány szerinti eljárással először válik lehetővé, hogy a bevitt bázis felhasználása révén közel állandó pH-érték mellett kövessük a reakció lefolyását. A reakciót ezért előnyösen öníró pH-berendezésben folytatjuk le a karboxil-komponenst, amin-komponenst és a di( 1—4 szénatomos alkil)— -fo8zfinsavanhidridet tartalmazó kervert-vizes reakcióelegy erélyes keverése közben. A bázisfelhasználást regisztráló kiírószerkezet az idő függvényében olyan görbét mutat, amely a reakció vége felé aszimptotikusan halad (1. ábra). A találmány szerinti eljárással a szintézis végpontja könnyen felismerhető. Megjegyezzük, hogy a kevert-vizes rendszerben a találmányunk szerint mért „látszólagos" pH-érték a rendszer valódi pH-értékétől eltérő. Ha a di{ 1—4 szénatomos alkil)-foszfinsav megkötésére ismert módon puffer-oldatokat használunk, a reakcióelegy anyalúgjában törvényszerűen szervetlen savakkal képzelt sófeleslegek jelentkeznek. Ezek megnehezítik a kondenzálÓBzerből keletkező di(l-4 szénatomos alkil)-foBzfinsav visszanyerését és szennyvízproblémák is felléphetnek. Ha a találmány szerinti eljárásnak ennél a változatánál bázisként alkálifém-hidroxidot használunk, a reakció során keletkező alkáli— fémsók a szerves tercier bázisokkal képződött sókhoz képest könnyebben elválaszthatók a reakciótermékeknek alkálikus oldatból történő, vízzel csak korlátozottan elegyedő lipoidfázissal végrehajtott extrahálása során, mivel nagy hidrofilitásúak. (gy elkerülhető az is, hogy a lipoidfázis extrahált tercier bázissal legyen szennyezett. A találmány szerinti eljárás egyszerűen kivitelezhető, az eljárás során a peptideket nagy optikai tisztaságban, nagy kitermeléssel kapjuk. Az eljárás ezen kívül gazdaságos és környezetkímélő. A di( 1—4 szénatomos alkil)-foszfinsavanhidridek kis molekulájúak, könnyen élőállíthatók és tisztíthatók, súlyegységre számítva nagymennyiségű reakcióképes csoportot tartalmaznak és jó a lipofilitásuk. A di< 1 — -4 szénatomos Blkil)-foszfinsavanhidridek és a hozzájuk tartozó di(l—4 szénatomos alkil)-foszfinsavak lipoidoldhatók. így a vízoldható peptidek egy első kicsapási lépés után megfelelő lipoid-oldószerrel kinyerhetők. A peptidszintézis során a di( 1—4 szénatomos alkil)-foszfinsavanhidridekből keletkező di( 1—4 szénatomos alkil)- foszfinsav a szintézis során visszamaradó oldatból visszanyerhető. Nagymennyiségű vizes szintézis-anyalúgból a di{ 1—4 szénatomoB alkil)-foszfinBavak oldószerrel, így kloroformmal vagy izobutanollal extrahálhatók, majd desztillálóval izolálhatók. Ebből a szempontból különösen lényeges, hogy a difi—4 szénatomos alkil)-foszfinsavak vákuumban bomlás nélkül desztillálhatók. A kapott di ( 1—4 szénatomos alkil)-foszfinsavak ezt követően a 2 225 545 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat szerint könnyen ismét di(l-4 szénatomos alkil)-foszfinsavanhidridekké alakíthatók. Az előzőekben leírt kevert-vizes eljárásnál a szerves bázis alkálifém-hidroxid-oldattal helyettesíthető, ez az előzőekben leírt, a di( 1—4 szénatomos alkil)-foszfinsavaknak a szintézist követő feldolgozását lényegesen leegyszerűsíti. Ebben az. esetben az extrakciós lépésre nincs szükség. A di( 1—4 szénatomon alkil)-foszfinsavat a szabaddá válása után közvetlenül a lepárolt szintézis-anyaglúgból desztillálhatjuk le vagy pedig kétfázisú rendszer esetén a lipoidfázis elválasztása után savanyítással és extrakcióval nyerhető ki a vizes fázisból. A vizes fázisban ekkor a szervetlen BÓk maradnak. 1. példa Benziloxikarbonil-glicil-glicin-etil-észter 10,5 g (0,05 mól benziloxikarbonil-glicin 120 ml etil-acetátban készített oldatához keverés közben -5 °C hőmérsékleten hozzáadunk 7,0 g (0,05 mól) H-Gly-OCHa.HCl-t. A kapott szuszpenzióhoz hozzácsepegtetünk 20 g metíl-etil-foszfinsavanhídrídet. A reakcióelegy pH-értékét 0-10 #C hőmérsékleten autotitrálor segítségével, 4n nátrium-hidroxid-oldat hozzácsepegtetésével 7,0-ra állítjuk be és a nagysebességű keverővel kevert reakcióelegy pH-értékét ezen az értéken tartjuk, míg az autoti'.rátorra kapcsolt írószerkezet a nátrium-hidroxid-oldat felhasználásának az időtengely felé való aszimptotikus közeledését mutatja. Ez mintegy 60 perc alatt következik be. Az etil-acetátos fázist elválasztjuk, kétszer 50 ml telített nétrium-hidrogén-karbonát-oldattal extrahál5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
