189925. lajstromszámú szabadalom • Műtőasztal

3 189925 4 A találmány tárgya műtőasztal, amelynek fekvőfelülete több fekvőfelületrészre oszlik, amelyek hidraulikus munkahengerek segítsé­gével egymáshoz képest állíthatók, és a fek­vőfelületet oszlopfejjel ellátott támasztóoszlop tartja, és az oszlopfejen a fekvőfelület hossztengelye és/vagy keresztirányú tenge­lye körül dönthetően van ágyazva és hidrau­likus munkahengerekkel állítható, továbbá a találmány szerinti műtőasztalnak oszloplába van, amely az oszlopfejjel hidraulikus emelő­­szerkezettel van kapcsolatban. A munkahen­gerek és az emelőszerkezet működtetésére hidraulikus nyomószivattyúval, szivattyúmo­torral és nyomókőzegtartéllyal ellátott hid­raulikus egység szolgál. Az ilyen fajtájú műtőasztaloknál szoká­sos megoldás, hogy egy hidraulikus egységet az oszloplábazatban rendezik el, amely vagy görgőkön elmozdítható, vagy pedig helyhez­­kőtötten a padlózathoz van rögzítve. A fek­­vőfelülethez vagy az állítható magasságú oszlopfejhez csatlakozó munkahengerek nyo­­móközeggel való ellátására flexibilis nyomókö­­zegvezetékekre van szükség, amelyek a gya­korlatban általában csavarformájúan vannak kiképezve, annak érdekében, hogy az oszlop­fej és a fekvőfelület felfelé és lefelé irányuló mozgását követni tudják. Ezek a nyomókö­zegvezetékek a viszonylag nagymértékű üze­mi nyomáshoz igazodóan viszonylag vastagfa­­lúak, és ezért merevek. A vezetéket csak vi­szonylag nagy Bugarú görbületi sugár men­tén lehet meggörbíteni, így ezek a vezetékek az oszlopban viszonylag nagy helyet vesznek igénybe, azért hogy az oszlopfej felfelé való mozgásakor szabadon tudjanak mozogni. Az oszlop nagy keresztmetszete azonban lecsök­kenti a fekvőfelület alatti szabad teret és ezáltal megakadályozza például egy röntgen­készülék fekvőfelület alá való behatolását. A találmánnyal célunk a fentebb ismer­tetett fajtájú műtőasztalok továbbfejlesztése révén az oszlop keresztmetszetének a lehető legkisebb méretűre való csökkentése. A fenti célt a találmány szerint oly mó­don érjük el, hogy a hidraulikus ^egységet aZ—Qszlopfejen helyezzük el, hogy a hidrauli­kus egyséig es’az" oszlopfejen, illetve a fek­vőfelületen elrendezett munkahengerek nyo­­móközeg-vezetékei állandó hosszúságúak, és csak korlátozott mértékig kell hajlékonynak lenniük, annak érdekében, hogy adott eset­ben a fekvőfelület oszlopfejhez viszonyított elforditását követni tudják. A nyomóközeg­­-vezetékek ennél a megoldásnál igen szoro­san kötegelhetek, és csupán csekély teret igényelnek. Az oszlopfej és az oszlopléb kö­zött elmarad jó néhány nyomóközeg-vezeték. Amennyiben a szivattyút elektromos hajtómo­torral látjuk el, akkor a motor tápellátásához szükséges és az oszlopláb és a hidraulikus egység közötti összekötőkábel annak hajlé­konysága következtében nagyon szűk kismé­retű spirálban vezethető, így a kábel hely- Fzükséglele nagyon csekély. Annak érdekében, hogy a hidraulikus működtetésű műtőasztal fekvőfelületének ma­gasságát a szükséges nagy tartományban ál­lítani lehessen, az emelőszerkezetek szoká­sosan duplateleszkópos munkahengerekkel vannak ellátva, amelyeknél egy hengerben eltolhatóan első dugattyú van megvezetve, amelyben koaxiálisán eltolhatóan második du­gattyú van megvezetve. A fekvőfelület emelé­sekor először az első dugattyú tolódik ki egészen ütközésig, majd ezt kövelőleg lép működésbe a második dugattyú. Ha az idő­­egységenkénti nyomóközeg betáplálás állandó, akkor a második dugattyú magasabb sebes­séggel működik, mint az első, ennek követ­keztében pedig a fekvőfelület magasságának állításakor jelentős sebességugrás alakul ki, amely egyrészt kellemetlen a műtőasztalon fekvő személynek, másrészt műtét közbeni magasságállításkor, amelyre szükség lehet, akadályozza az operációt végző személyt. A fentiek értelmében további célunk a találmánnyal, hogy az állithatósági tartomány ragy értékének megőrzése mellett egyszerű eszközökkel úgy oldjuk meg a fekvőfelület magasságállítását a teljes állítási tartományon belül, hogy az állítási sebesség azonos le­gyen. A találmány szerint ez a cél úgy érhető el, hogy az emelőszerkezetben két egymással antiparallel módon elrendezett emelőhengert építünk be, amelyeknek belső keresztmetsze­te egyforma, és az egyik emelőhenger du­­gattyúrúdja az oszlopfejhez, a másik emelő­­henger az oszloplábhoz csatlakozik, és a két emelőhenger egymás után van kapcsolva. A nyomóközeg hozzá vezetése, illetve előnyösen az oszlopfejhez csatlakoztatott dugattyúrú­­don át történik, aminek következtében a hid­raulikus egységgel való nyomóközeg össze­köttetések mozdulatlanok, miközben a két hengerből álló blokk a két dugattyúrúd ki­­éî bejárásakor mozog. Előnyös felépítés nyerhető oly módon, hogy ha az emelőszer­kezet emelőhengereit két húzókengyelek által egymáshoz kapcsolt tömbök közé feszítjük. A két emelőhenger közötti nyomóközeg összekö­tés megoldására b két blokkban öeszekötőjá­­mtok vannak, és egyrészt az emelőhengerek dugattyúoldalai, másrészt az emelőhengerek djgattyúrúd felőli oldalai egymáshoz egy-egy a tömböket egymással is összekötő nyomókö­zeg-vezetékkel kapcsolódnak. A dugattyúru­­dak kijárása során a nyomóközeg először az első emelőhenger oszlopfejje] összekötött du­­gattyúrúdján át az emelőhenger alulfekvő d jgattyúoldalai nyomóterébe jut, ahonnét a fs nt említett nyomóközeg-vezetéken át a má­sodik emelőhenger felüliévé dugattyúoldalai n/omóterébe jut, míg a második emelőhenger alullévő részén a gyűrűs térből kinyomott nyomóközeg második nyomóközeg-vezetéken ál az első emelőhenger felső részén lévő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom