189917. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-(2-amino-2-fenil-acetamido)-penicillánsav-(1,1-dioxo-penicillánoiloxi metil)-észter előállítására
7 189917 8 közölt lehel. Ha a reakcióedényben a gázlerel lényegében liszla hidrogén tölti ki, akkor előnyösen körülbelül 2 és körülbelül 5 atmoszféra közötti nyomáson dolgozunk. A hidrogénezési reakciót általában körülbelül 0 °C és körülbelül 60 °C közötti, és előnyösen körülbelül 25 °C és körülbelül 50 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Ha a reakciót az előnyös hőmérséklet- és nyomás-tartományban végezzük, akkor a halogénatomok hidrogenolizise és a Q csoport redukciója általában néhány óra alatt, például körülbelül 2-20 óra alatt lejátszódik. E hidrogénezési reakcióhoz nemesfém-katalizátorként előnyösen olyan szereket használunk, amelyeket az ilyen típusú átalakításokhoz általában használunk, például nikkel-, palládium-, platina- és ródium-katalizátorokat. Különösen előnyös katalizátor a palládium. A katalizátort az (I) általános képletű vegyület súlyára számítva általában körülbelül 0,1% és körülbelül 25% közötti, és előnyösen körülbelül 1% és körülbelül 10% közötti mennyiségben alkalmazzuk. Gyakran előnyÖB, ha a katalizátort valamely semleges hordozóra kötött állapotában használjuk; ilyen, különösen előnyös katalizátor a csontszénhez, mint semleges hordozóhoz kötött palládium-katalizátor. Egy másik, hasonló előnyös katalizátor a kalcium-karbonátra lecsapott palládium, amelyben a kalcium-karbonát egyrészt mint a katalizátor hordozója, másrészt, mint savmegkölőszcr szerepel. Amikor a hidrogenolizis és az ezzel egyidejű redukció lényegében lejátszódott, a kívánt, (II) képletű baktériumellenes hatású vegyületet önmagában ismert módszerekkel különíthetjük el, így például úgy, hogy a katalizátort kiszűrjük, a szűrletből az oldószert ledesztilláljuk és a terméket kívánt esetben önmagában ismert módszerekkel, például kristályosítással vagy kromatografélás útján tisztítjuk. Egy másik módszer szerint a (II) képletű terméket elkülöníthetjük valamely gyógyászatilag elfogadható savaddiciós sójuk formájában, például úgy, hogy a katalizátor kiszűrése után kapott szűrletel vagy az elkülönített szabad bázis oldatát valamely gyógyászatiig elfogadható sav egyenértéknyi mennyiségével kezeljük, majd az oldószert - például - szűréssel vagy desztilláció útján eltávolítjuk. E célra alkalmazható, gyógyászatiig elfogadható savak például a sósav, bróm-hidrogénsav, kénsav, foszforsav, ecetsav, maleinsav, fumársav, borostyénkősav, tejsav, borkősav, citromsav, glükonsav, szacharinsav és p-loluol-szulfonBav. Meg kell jegyeznünk, hogy a (II) képletű vegyület hidroklorid jait, hidrobromidjait, hidrojodidjait vagy ezek keverékeit közvetlenül is megkaphatjuk a hidrogénezési elegyból, ha csak egy egyenértéknyi mennyiségű savmegkötószerl használunk olyan (I) általános képletű vegyületek hidrogénezéséhez, ahol Y és Z jelentése egyaránt klór-, brómvagy jódatom; vagy pedig, ha nem használunk savmegkötószerl olyan (I) általános képletű vegyületek hidrogénezéséhez, ahol Y jelentése hidrogénatom és Z jelentése klór-, bróm- vagy jódalom. A (II) képletű vegyület és sói emlősökön in vivo körülmények között baktériumellenes hatást mutatnak, és ezt a hatást a penicillin-származékokra alkalmazott szokásos módszerekkel mutathatjuk ki. így például úgy járunk el, hogy a (II) képletű vegyületet egereknek adjuk be, amely egereket előzőleg valamely patogén (kórokozó) baktérium meghatározott körülmények között előállított tenyészetével intraperitoneálisan (a hasüregbe adva) megfertőzve, akut fertőzést hoztunk létre. A fertőzés mértékét úgy állítjuk be, hogy az egereknek az LDioo 1-10-szeresét adjuk be (az LDiod a fertőző baktérium-tenyészetnek az a legkisebb mennyisége, amely a kontrollként alkalmazott egerek 100%-át elpusztítja). A kísérlet végén a vizsgált vegyület aktivitását úgy határozzuk meg, hogy megszámláljuk a baktériummal fertőzött és a (II) képletű vegyülettel kezelt állatok közül a túlélőket. A (II) képletű vegyületet adagolhatjuk orálisan (p.o., azaz szájon át) vagy Bzubkulán (e.c., azaz bőr alá). A (II) képletű vegyületet in vivo baktériumellenes hatásuk révén emlősöknek, beleértve az embert is, baktériumok által kiválasztott fertőzései leküzdésére használhatjuk, akár orális, akár parenterális adagolás mellett. E vegyületeket embereknek az érzékeny (nem rezisztens) baktériumok által kiválasztott fertőzései leküzdésére használhatjuk. Azt, hogy a Staphylococcus aureus vagy Escherichia coli egy adott törzse érzékeny-e valamely meghatározott (II) képletű vegyületre, a fentiekben leírt in vivo vizsgálattal dönthetjük el. Egy másik módszer szerint meghatározhatjuk valamely (VII) képletű vegyület vagy Bója és a (XIII) képletű vegyület vagy sója 1:1 arányú elegyének minimális gátló koncentráció-értékét (MIC). A minimális gátló koncentráció-értékeket az Inlernalionál Collaborative Study on Antibiotic Sensitivity Testing fNemzetközi Közös Tanulmány az antibiotikumok érzékenységének meghatározására, Ericsson éB Shertis, Acta Pathologica et Microbiologia Scandinavica, 217 kiegészítés, B szekció; 64-68 (1971)] által ajánlott eljárással határozhatjuk meg, ezen eljárásban agy-szív infúziós agart, és inokulum replikáié eszközt használunk. Standard inokulumkónl éjszakán át növesztett tenyészetek 100-szoros hígítását használjuk (0,002 ml térfogatban jelenlevő 20 000 - 10 000 sejtet viszünk fel az agar felületére; a Pelri-cscszékbe 20 ml agy-sziv infúziós agart teszünk). A vizsgálandó vcgyüíelbó) 12 párhuzamos mintát készítünk, kétszeres hígításban, a vizsgálandó vegyületek kezdeti koncentrációja 200 pg/ml. A lemezeket 18 órán ót 37 °C hőmérsékleten 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
