189850. lajstromszámú szabadalom • Eljárás építmények, különösen térszín alatti műtárgyak térelhatároló szerkezeteinek építésére, valamint szállító-zsaluzótálca az eljárás foganatosításához

189.850 2 5ük is könnyen végrehajtható. A tálcák súlyának csök­kentése érdekében célszerű, ha hosszúságuk a kb. 6,0 m-t nem haladja meg. Nagyobb fesztávolság esetén, pl kétvágányú metróalagűtnál a találmány szerinti szállító-zsalutálcák segítségével takarékos szerkezet alakítható ki még abban az esetben is, ha a lemezfesz­­táv csökkentése érdekében közbülső alátámasztást (pl. fal, keretek, oszlopok) alkalmaznak. A találmá­nyunk legnagyobb előnye, hogy lehetővé teszi úgy­szólván a teljes vasszerelés előregyártását, és az elő­regyártóit armatúráknak a beutmaradó zsaluzatot al­kotó szállító-tálcákkal együtt történő beépítését, vagyis azokkal egy tagban eszközölt beemelését. Ezzel kiküszöböltük a leginkább munka- és időigé­nyes helyszíni vasszerelés túlnyomó, illetve a zsaluzás jelentős részét, födémépítésnél gyakorlatilag a teljes helyszíni zsaluzási munkát, emellett megtartva a monolit vasbeton technológia valamennyi előnyét; a műtárgy iparszerü, folyamatos építését tesszük lehe­tővé, Mivel a tálcák a végleges szerkezet erőjátékában nem vesznek részt, teljesen tiszta a találmány szerinti eljárással készült építmények erőjátéka. Az építési idő igy lényegesen megrövidül, amivel csökken a költséges víztelenítés időtartama is; ez ugyancsak jelentős költségmegtakarítási forrás. További előnyt jelent, hogy a födémtálca felfekvési igénye csekély, ezért — a nem feszített előregyártott gerendás, a be­vezetőben említett födémépítési módszerrel összeha­sonlítva - az oldafalak kisebb bastagásgúak lehetnek. Ugyancsak a csekély felfekvési hossz miatt pL kétvá­gányú kéregalatti metrólalagutaknál célszerű lehet középső alátámasztások (amint erre fent már utal­tunk) alkalmazni, mert ezek és egyúttal az oldal­falak is viszonylag vékonyak lehetnek; ugyan akkor a közbenső alátámasztás miatt a talp- és födém­­lemez vastagsága, és ezáltal a teljes szerkezeti magas­ság is csökkenthető, ami gazdaságossági szempontból ugyancsak előnyös, pL azért is, mert a talaj-vízmagas­­ság, így a leszívandó vízmennyiség kisebb, de csökken a bépítendő anyag (cement, betonacél, homokos kaovics) és a kiemelendő talaj mennyisége, és - a kisebb munkagödör-magasság miatt - egyszerűbb a munkagödör-falak megtámasztása. A találmány természetesen nem korlátozódik a fent részletezett példákra, hanem az igénypontok ál­tal definiált oltalmi körön belül többféle módon meg­valósítható. Zárt szerlvényű műtárgyaknál pl. az ol­dalfalak készülhetnek más, pl. kéregpakettes, vagy monolitbeton-, vagy előregyártott vasbetonelemes technológiával is; a szállító-zsaluzótálcákkal készült födém nem igényli a függőleges alátámasztó szerke­zetek (pl. falak, oszlopsorok, keretek stb.) hagyo­mányostól eltérő kialakítását, azok bármelyikével harmóníkusan összekapcsolható, de ez a megállapí­tás fordítva is igaz: az oldalfalak készülhetnek a talál­mány szerinti módon, szállító-zsaluzótálcák alkalma­zásával, ugyanakkor a födémek szerkezete tetszőle­ges lehet, bármilyen fődén* a tálcákkal készült oldal­falakhoz csatlakoztatható. Amennyiben mind az ol­dalfalak, illetve közbenső fal, mind a födém a talál­mány szerinti megoldással készül, a nyomatékbíró sarok-csatlakozások a tehető legegyszerűbb módon oldhatók meg. A szállító-zsaluzótálcák kialakítása is sokféle lehet; készülhetnek pl. 8 zsalutálcák kettőnél több vagy kevesebb bordával Is stb. Számos más vonatkozásban is el lehet térni a fent ábrázolt és magyarázott szerke­zeti megoldásoktól anélkül, hogy az igénypontok által meghatározott oltalmi kört túllépnénk. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás építmények, különösen térszín alatti, pl. zárt szelvényű vonalas műtárgyak térelhatároló szerkezeteinek, főként felmenő falainak és/vagy fö­démének monolit vasbeton technológiával történő építésére, azzal jellemezve, hogy a létesí­tendő térelhatároló szerkezet vasszerelésé ne k túl­nyomó részét képező előregyártott vasszerelés-arma­­turákat (4, 16; 25, 26) a végleges szerkezet erőjá­ték; ban részt nem vevő, de a szerkezet bentmaradó zsaluzataként funkcionáló előregyártott vasbeton tál­cákon (3) rögzítik; ezeket a tálcákat (3) a rajtuk levő am aturákkal (4, 16; 25, 26) együtt emeljük a zsalu­záshoz tervezett helyzetükbe; az armatúrák (4, 16; 25, 26) által alkotott vasszerelést szükség szerint alkalmazott kiegészítő betonacél-betétekkel (4a) egészítjük ki; a zsaluzatot - szükség szerint - kiegé­szítő zsaluzóelemekkel teljessé tesszük; majd a beto­­no; ást - önmagában ismert módon — végrehajtjuk. (1- 5, ábrák) 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jel­lemezve, hogy felmenő oldalfal (14)építéséhez a kiegészítő zsaluzat (11) tábláit a tálcákhoz (3) csatlakoztatott elemekhez, pl. csapokhoz (12) rögzí­tett kampókkal (13) erősítjük a már elhelyezett, és terv szerinti helyzetükben rögzített, a vasszerelés­­-ar matúrákat (4) is tartalmazó tálcákhoz. (3). (2. áb­ra). 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jel­lemezve, hogy a kiegészítő zsaluzat tábláit (11) eg zenes végükön menetes kampókkal (13), és e menetes végekre felhajtott - célszerűen szárnyas — anyák (13a) segítségével erősítjük a tálcákhoz (3), (2 ábra) 4. A 2, vagy 3. igénypont szerinti eljárás, azzal j í 1 1 e m e z v e , hogy' a műtárgy fenéklemezc (10) és'vagy födémé (17) oldalsó zsaluzatának biztosítá­sához elegendő hosszúság% szállít-zsaiuzó tálcákat (3) alkalmazunk az oldalfalak) (14) bentmaradó zsaluzataként (2. ábra). 5. Az 1-4, igénypontok bármelyike szerinti eljá­rás, azzal jellemezve, hogy' avasszerelés­­-armatúrákat (4, 16; 25, 26) központi előregyártó telepen szereljük össze és erősítjük a tálcákra (3), ér azokkal együtt szállítjuk az építésheíyre, ahol a tálcákat (3) és armatúrákat (4, 16; 25, 26) együtt emeljük be tervezett helyükre. 6. Az 1—4, igénypontok bármelyike szerinti eljd­­ris, azza ! jellemezve, hogy az előregyártott a matúrákat (4, 16; 2.5, 26) az építéshelyen szereljük a tálcákra (3), ahol a tálcákat (3) és armatúrákat (4, 16; 25, 26) együtt emeljük be a tervezett helyük­re 7. Az. 1-6. igénypontok bármelyike szerinti el­járás, azzal jellemezve, hogy egy-egy tál­cán (3) két-két armatúrát (25, 26) rögzítünk oly mó­don, hogy az egyik - célszerűen nagyobb szélességű (e) - armatúrát (25) a tálca (3) két, azonos irány­­fa kinyúló, közbenső bordája (7) között, a másik - célszerűen kisebb szélességű (20 armatúrát (26) - tz egyik bordán (7) kívül, a tálca (3) alaplemezán (6) az armatúra (26) szélességének (2f) fél-részét 1.1 te vő - lényegében a bordán (7) kívüli peremmen­ti lemez-sáv (6a, 6c) szélességével (0 azonos - mér­­lékben túlnyúlóan helyezünk el és rögzítjük, és az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom