189804. lajstromszámú szabadalom • Acélvázas épületszerkezet, főleg könnyűszerkezetes kommunális, ill ipari létesítményekhez

1 189.804 2 A találmány tárgya acálvázas épületszerkezet, amely főleg kommunális, vagy ipari létesítmények­hez, például szolgáltatóházakhoz, üzlet- és ABC pavi­lonokhoz, iskolákhoz, valamint ipari, illetve mező­­gazdasági műhelyekhez, raktárakhoz, csarnokokhoz és hasonlókhoz alkalmazható. A találmány szerinti acélvázas épületszerkezet acél­váza oszlopokból és ahhoz csatlakoztatott síkbeli rácsos főtartókból és melléktartókból áll, ahol a csatlakoztatási csomópontok függőleges terhelést áta­dó kapcsolatai oldható kialakításúak. Különféle acélvázas könnyűszerkezetes épület is­mert. Ezek közül kizárólag a síkbeli tartók rendszeré­ből állókat vesszük a korábbi műszaki szint ismer­tetésénél figyelembe, hiszen a térbeli rácsos szerkeze­teknél többnyire minden rácselem csatlakoztatá­sánál olyan csomóponti kikötésre van szükség, amely a síkbeli tartókétól alapvetően eltér. A síkbeli tartókból épített könnyűszerkezetes rendszerek egyik csoportjának közös jellegzetes­sége, hogy az oszlopok és a főtartók, valamint mellék­­tartók csomópontjai homlokcsavaros feszített kapcso­latként vannak kialakítva. Ilyen például a kereske­delemben "CLASP" és "CONDER" néven ismert angol, "FILLOD" néven ismert francia, vagy "FÉM­­-TIP" néven ismert magyar könnyűszerkezetes rend­szer. Ezeknél a teherátadást kizárólag nagyszilárdságú feszített csavarokkal oldják meg. A csavarkapcsolat tőnkremenete esetén (például rövid ideig tartó túl­terhelés következtében) a csomóponti kapcsolat egészében nem képes többé funkcióját betölteni Az ilyen megoldások variábilitása a csavarok elren­dezésétől függ. A szereléshez megkívánt a csatlako­­tatandó tartók felfekvő felületeinek és furatköze­peinek a pontos mérettűrése, különösen a csavaro­kat az összeszerelés során nem lehet a megfelelő furatokba behelyezni. A fenti megoldások további hiányossága, hogy a meghúzott csavarok az oszlopokra, illetve a tartók­ra húzási igénybevételt jelenthetnek, ami a szerkezet­ben nem kívánatos módon belső feszültségeket éb­reszt. Ennek elkerülésésére a tartóhosszakra is szigo­rú gyártási tapasztalatok szerint csak ritkán és nagy ráfordítás árán képesek teljesíteni, nem is beszélve a hegesztések miatt a tartóiéban utólag általában fék lépő deformációkról. Ismert továbbá "SYNCON" néven olyan USA­­-beli acélvázas épületszerkezet, amelynél a csomó­pontokban a felfekvést úgy oldják meg, hogy az oszlopokhoz a tartók különböző magasságban vannak rögzítve, így tehát a tartóvégek egymáson ülnek, következésképpen felső, illetve alsó síkjuk sohasem eshet egybe. Ez pedig azzal jár, hogy a födémlemez alátámasztásában csak az egyik tartó vehet részt. További hiányossága, hogy a tartók elrendezése alig variálható, a csomópont maga pedig lényegében nem nyomatékbíró. Főleg könnyű állványokhoz, vagy raktári polcok­hoz alkalmazzák továbbá az "EGT" néven ismert magyar rendszert, amelynél a fentiekhez hasonló húzottcsavaros homloklemezes csomóponti kapcsola­tot nyflásba beakasztható horoggal kombinálták. Ennél az oszlopfej van a horgot befogadó nyílással ellátva, a csatlakozó tartók pedig a teherátadó T- alakú horgokkal rendelkeznek. A homlokcsavaros megoldások fent említett problémái mellett ennek az elrendezésnek az is hiányossága, hogy az oszlop­fejet a statikailag szükségesnél jóval nagyobbra kell készíteni a horgok befogadásához, ami egyrészt ráfordítás növekedéssel jár, másrészt burkolási prob­lémákat is okoz. Ismert olyan acélvázas épületszerkezeti beakasz­­tásos csomóponti kapcsolat is, amelynél vízszintes tányércsomólemezek közé vezetik be a rácsos tartó­kat és a vizæintes irányú húzóerőket kiékeléssel ad­ják át. (Stalbau Handbuch, Stahlbau-Verlag GmbH, Köln, 1982. 449. o) Az ilyen csomópontnál azonban a vízszintes cső mólé meztányér inerciája a függőleges főerők irányában túl kicsi, ezért könnyen defor­málódhat. A DE 31 41 717 számú NSZK, az 1 058 871 és az 1 123 315 számú angol szabadalmi leírás kivágások és teherviselő szerkezeti elemek nyúlványait befoga­dó nyílások sorozatából álló megoldást ismertet Azonban elsősorban a tároló-magasraktári állvány­rendszerek összeállítására és nem a rácsos főtartók kapcsolatainak kialakítására szolgálnak. A DE 3 141 717 számú NSZK szabadalmai leírás kifejezetten raktári elemek összekapcsolására vonatkozik. Az 1 058 871 sz. angol szabadalmi leírás csatla­kozóelemeire vonatkozik, amely elsősorban fém­­szerkezetű keretekhez alkalmazható. Az oszlopo­kon négyszögkeresztmetszetű nyúlványok vannak. A csatlakozó elem keresztszerkezetekhez alkalmazható. Az 1 123 315 számú angol szabadalmi leírás ra­kodólapokra vonatkozik, A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kikü­szöbölése, azaz olyan acélvázas épületszerkezet létre­hozása, amely egyrészt statikai szempontból tökéle­tesebb, másrészt egyszerűbb, olcsóbb, jobban variál­ható és nem igényel olyan szigorú gyártási tűréseket, mint az ismert megoldások. A kitűzött feladat megoldásához olyan acélvázas épületszerkezetből indultunk ki, amely az acélvázas oszlopokból, illetve ezekhez csatlakoztatott, sík­beli rácsos főtartókból és melléktartókból áll, ahol a csatlakoztatási csomópontok függőleges terhelést átadó kapcsolatai oldhatóak. Ezt a találmány szerint azzal fejlesztettük tovább, hogy a csomópontok függőleges terhelést átadó kapcsolatai az oszlopok, és/vagy más teherviselő, azaz, felvevő elemek legalább két-két, egymástól távközzel elhelyezkedő nyúlvá­nyát és a főtartóknak és/vagy a melléktartóknak a nyúlványokat befogadó és ezáltal azokkal teherát­adó kapcsolatot létrehozó nyílásait tartalmazza. Célszerű az olyan kivitel, amelynél a nyúlványok függőleges metszete nyújtott téglalap-szerű, továbbá külső végükön felfelé nyúló orral vannak ellátva. Előnyösen a nyílások a tartók csatlakoztatandó részén elrendezett homloklemezben vannak kialakítva és egyik irányban a homloklemez széléig tartók ki­vágásban folytatódnak. A kivágás magassága kissé nagyobb, mint a nyúlványnak a teherhordó felület­nél mért magassága. A homloklemez a nyílás körzetében a homlokle­mez síkjára merőleges gerinccel is ellátható, továbbá ebben a gerincben és a nyflásba kapcscáód6 nyúl­ványban legalább egy olyan ferde horony van kiala­kítva, amely hornyokon a nyúlványt a gerinccel összeszorító és egyúttal nyomatékhatároló csavar­kötés van elrendezve. Jellemző tehát, hogy az oszlopnélküli csomó­pontoknál alkalmazott csatlakoztatóelem kialakítá­sát tekintve megegyezik az oszlopnak tartók felső és alsó közötti nyúlványokkal ellátott szabásával. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom