189743. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként (+)-4-helyettesített- 2-indanol-észter-származékokat tartalmazó inszekticid vagy akaricid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására
1 2 lyekben Y vagy Z jelentése halogénatom, pl. klórvágy brómatom, és a másik közülük azonos vagy különböző halogénatom vagy perhalo-alkil, pl. trihalo-metil, különösen trifluor-metil csoport, R1 jelentése fenilcsoport amely halogénatommal vagy rövidszénláncú alkilcsoporttal lehet helyettesítve, előnyösen helyettesítőt nem tartalmazó fenilcsoport, és az indanil-gyűrű 2. szénatomja tekintetében S konfigurációjú-izomer legalább 25%, előnyösen legalább 60% enantiomer feleslegben van jelen az R konfigurációjú izomerrel szemben. A (II) általános képletű savmaradékot tartalmazó ciklopropán-karbonsav-észterek cisz- és transz-izomer alakokban fordulnak elő, azaz a ciklopropán-gyűrű 1. és 3. helyén jelenlevő karboxíl- és helyettesített vinil-csoportok egymáshoz» képest cisz- vagy transzhelyzetűek. Ezeknek a vegyületeknek az előállítása során rendszerint a cisz- és transz-izomerek keverékét kapjuk — itt ezt cisz, transz jelzővel jelöljük —, amelyben a cisz/transz arány, tág határok között változhat. A ciklopropán-karbonsav-észterek kémiája terén ismeretes, hogy lényeges különbségek mutatkozhatnak a cisz- és transz-izomerek inszekticid aktivitása szintjének függvényében. Általában — mint a találmány szerinti ciklopropán-karbonsav-észterek cisz- és transz-izomerje esetében is — a cisz-izomer rendszerint aktívabb, mint a transz és ugyancsak aktívabb, mint a cisz, transz keverék. Ugyancsak az a cisz-izomer, amely a ciklopropán-gyűrű 1. szénatomja tekintetében R konfigurációjú, rendszerint aktívabb, mint a megfelelő S konfigurációjú cisz-izomer és ugyancsak aktívabb, mint az 1R,S keverék. A leírásban a cisz és transz jelölést P. E. Búrt et al. (Pestic, Sei. 5, 791-799, 1974). rendszerével azonosan alkalmazzuk. Azok a vegyületek, amelyekben Y és Z eltérő, E vagy Z izomerként vagy E és Z izomerek keverékeként is előfordulhatnak (ez utóbbit E. Z-vel jelöljük), attól függően, hogy milyen a vinilcsoport alfa- és beta-szénatomján elhelyezkedő helyettesítők térbeli viszonya. Ezeknek az E és Z izomereknek az esetében ugyancsak előfordulhatnak aktivitáskülönbségek. Hacsak az eltérő szándékot konkrétan ki nem fejezzük, a találmány kiterjed a találmány szerinti vegyületek cisz és transz izomereire egyaránt, valamint ezek olyan keverékeire, amelyekben a cisz/transz arány a 0 : 100 — 100 :0 tartományba esik. Hasonlóképpen, a találmány oltalmi körébe tartozónak tekintjük az E és Z izomereket, valamint keverékeiket. A találmány szerinti készítmény hatóanyagának különböző enantiomerjei és ezek keverékei ugyancsak a találmány oltalmi körébe tartoznak. Az észterek előállításához alkalmazott (la) általános képletű alkohol kiindulóanyagok előállítására vonatkozó eljárás a következő lépésekből áll: (i) hidrobórozási körülmények között (+)-alfa-pinént és boránt reagáltatunk — mimellett kb. 2-4 mól (+)-alfa-pinént számítunk 1 mól alkalmazott boránra - egy olyan közti termék borán származék előállítására, amely legalább 1 aktív hidrogénatomot tartalmaz, ii) a közti termék borán származékot hidrobórozási körülmények között egy A. képletű 7-helyettesltett-lH-indénnel reagáltatjuk - amelyben Rr jelentése a fenti -, mimellett az ifidén hidrobórozási reakcióba lép, és (iii) és (11) lépés termékét oxidálószerrel reagáltatjuk, így az í.a általános képletű 4-helyettesített-2-indanol előállítására. Az eljárást a B. sémával illusztráljuk, A (+>alfa-pinén hidrobórozását és a reakdótermék alkalmazását egyes alkének aszimmetrikus hidrobórozásában, optikailag aktív alkoholok előállítására H. C. Brown írja le (Hydroboration, W. A. Benjamin, Inc., New York, 1962, 14. fejezet). Brown rámutat arra, hogy a (+)-alfa-pinén hidrobórozása dietilén-glikol-dimetil-éterben vagy tetrahidrofuránban, ha alfa-plnén felesleget alkalmazunk, a dialkil-borán fázishoz vezet, dizopinokamfeíl-borán keletkezése mellett. A jelen esetben nem tettünk kísérletet az (i) 111. a (ii) lépés termékének azonosítására. A Brownf. hivatkozás szerint azonban valószínű, hogy az (i) lépés terméke, különösen, ha a (+)-alfa-pinént feleslegben alkalmazzuk, főként diizopinokanifeil-hrománból áll, amelyet monomer alakban, zárójelben a fenti sémán A. intermedierként mutatunk be. A borán megfelelő monoalkil- és trialkil-származéka ugyancsak jelen lehet a reakcióelegyben, de ha ezek egyáltalán előfordulnak, csak kis mennyiségben vannak jelen. A monoalkil-származék két aktív hidrogénatomot tartalmaz, amelyek hozzáférhetők a további hidrobórozáshoz, ugyanakkor megfelelő reakciópartner a (ii) lépés szerinti hidrobórozási reakcióhoz. A trialkil-számiazék azonban nem lenne reakcióképes a (ii) lépésben. Az eljárást előnyösen és egyszerűen végezhetjük a fenti sémában feltüntetett A és B izomer elkülönítése nélkül. A (i) és (ii) lépés hidrobórozási körülményei azonosak azokkal, amelyeket a szakterületen a hidrobórozási reakciók során alkalmaznak és éter mint oldószer, valamint alacsony reakcióhőmérséklet alkalmazását irányozzák elő. Az éter oldószer előnyösen vízzel elegyíthető, annak érdekében, hogy megkönnyítsük a (iii) lépés, szerinti oxidációt, amelyben, egy előnyös foganatosítás! mód szerint vizet vagy vizes ólatokat elegyítünk a (ii) lépés szerinti reakcióeleggyel, amely a B intermediert tartalmazza. Ilyen éter pl. az 1,2-dímetoxi-etán, dietilén-glikol-dimetil-éter, dioxán és tetrahidrofurán. A hidrobórozási lépés alatt általában elfogadható a kb. (—50°C)-35°C tartományban eső hőmérséklet. Célszerű azonban, hogy a (i) lépésben és a (ii) lépés kiindulási, reaktív fázisában a hőmérséklet ne legyen magasabb, mint kb. 10° vagy 15°C. A hőmérsékletet előnyösen a kb. (—10°C)—15°C tartományban tartjuk, amíg a (ii) lépés szerinti reakció csaknem teljesen végbemegy. Ezután a hőmérsékletet célszerűen kb. 35°C-ra vagy még magasabbra emeljük a reakció további időtartamára. A (i) lépésben kb. 2,0-4,0 mól, előnyösen kb. 2,0-2,5 mól (+)-alfa-pinént alkalmazunk 1 mól borán reagensre számítva. Előnyösen a (ii) lépésben az Indént olyan mennyiségben alkalmazzuk, ami a (i) lépésben felhasznált borán moláris mennyisége kb. 1/3-2/3-ának, előnyösen kb. felének felel meg. A (iii) lépés szerinti oxidációt olyan körülmények mellett hajthatjuk végre, amelyeket a szakterületen általában alkalmaznak hldrobórozott Intermedierek hasonló oxidációjára. Az oxidálószer előnyösen hidrogén-peroxld, és a reakciót víz,és egy bázis, 189.743 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
