189725. lajstromszámú szabadalom • Kisnyomású higanygőz kisülési lámpa

1 2 tevő kívánt aránya a metaborátban lévő Mn és Tb koncentráció változtatásával állítható be. A követke­zőkben megvilágítjuk, hogy az említett viszonylagos összetevők nagysága függ a lámpa kívánt színpontjá­tól és az alkalmazott kalcium-halofoszfáttól. flymó­­don könnyen lehetővé válik egyetlen optimalizált lu­mineszcens metaborátot előállítani, amelynél az Mni+ és a TbJ* emissziója közötti arány értéke megközelíti a kívánt átlagos értéket, és adott lámpában történő alkalmazáshoz (attól függően, hogy milyen a lámpa kívánt színpontja vagy színhőmérséklete és az alkal­mazott kalcium-halofoszfátja) szükség esetén korrek­ció hajtható végre akár egy kis mennyiségű Tb-vel aktivált lumineszoens anyaggal (például Tb-vel akti­vált cérium-magnézium-aluminát vagy Ce-vel és Tb­­vel aktivált metaborát). A találmány szeinti lámpa egy előnyös kiviteli alakjánál a kibocsátott sugárzásnak Xi óh szín pontja, valamint T színhőmérséklete van, ahol 2800 K < T < 7500 K, és a kalcium-halofoszfát által kibocsátott sugárzásnak színpontja van, ahol 0,210 < x« < 0,440, és Xj_jT Kombinációja a 2. ábra grafikonja ABCDEF hatszögén belül van, továbbá az a és b a­­nyag által együttesen kibocsátott sugárzás színpontja a színháromszögön belül az Xj^y^j és x^y^ összekö­tő vonalra esik. A találmányt az alábbiakban részletesebben ismer­tetjük, ahol az 1. ábra a színháromszög egy részében különböző lámpák és lumineszcens anyagok színpontjai vannak feltüntetve, a 2. ábra a találmány szerinti lámpák színkoordiná­táit és színhőmérsékletét tünteti fel digramban, és a 3. ábra egy találmány szerinti lámpa lehetséges ki­­■'viteli'alakját mutatja, vázlatosan. Az 1. ábrán az x, y színkoordináta rendszerben a színháromszögnek egy része van ábrázolva. A szín­pontnak az x koordinátája a vízszintes tengelyre van felvéve, és a függőleges tengelyre az y koordináta. Az 1. ábrán magán a színháromszögnek az oldalán, ame­lyen a monokromatikus sugárzás színpontjai helyez­kednek el, csak az M-mel jelölt rész látható. Az 1. áb­ra hozzávetőlegesen 2500-8000 K színhőmérsékletű P-vel jelölt Planck-görbét mutatja. A +20 MPCD-vel és 120 MPCD-vel jelölt, szaggatott görbék tartalmazzák a sugárzásnak azokat a színpontjait, amelyek 20 MPCD-vel a P-görbe alatt és felett helyezkednek el. Az állandó színhőmérsékletű színpontok a P-görbét keresztező vonalakon helyezkednek el. Több ilyen vo­nalat húztunk be, és a hozzá tartozó színhőmérsék­letekkel jelöltük: 2500 K, 3000 K,....8000 K. Az 1. ábrán továbbá számok és betűk jelzik a különböző lámpáknak és luminescens anyagoknak a színtpont­­jalt. A jelen leírásban és a hozzá fűzött igénypontok­ban a luminescens anyag színpontja alatt egy olyan kisnyomású higanygőz kisülési lámpa színpontját ért-Íük, amelynek a hossza 120 cm, és belső átmérője lozzávetőlegesen 24 mm, teljesítmény-felvétele 36 W, amely lámpa egy olyan luminescens réteggel van el­látva, amely kizárólag az említett luminescens anya­got tartalmazza, a réteg vastagsága a relatív fényfluxus szempontjából optimálisra van megválasztva. Ezért a luminescens anyagok színpontjainál egy kisnyomású higanygőz kisülési lámpa által kibocsátott látható su­gárzás befolyása változatlanul figyelembe van véve. Meg kell jegyezni, hogy a luminescens anyag hatásfo­kának nagysága még kismértékben befolyásolja a szín­­pont elhelyezkedését. A luminescens anyagnak kis­nyomású higanygőz kisülési lámpában történő alkal­mazása, eltérően az említett 36 W-os lámpa típusáé­tól, általában kismértékben felfelé tolja a színpontot a bemutatott 36 W-os lámpáéhoz képest. Az 1. ábrán a jelenti a vörösen lumineszkáló Ce-vel és Mn-nel aktí­vát metaborát színpontját, amelynek a színkoordiná­tái (x, y) = (0,546, 0,301). A b jelenti a zölden lumi­neszkáló Tb-vel aktívát anyag színpontját. Az a és b anyagokkal valamennyi színpont elérhe­tő, amely az a és b közötti L összekötő vonalon van. A csupán a és b anyagokkal ellátott lámpáknak az L összekötő vonalon lévő színpontjainak a helyzetét az határozza meg, hogy az a és b anyagok milyen arány­ban járulnak hozzá a lámpa sugárzásához. A lámpa színpontjának a távolsága a b ponttól osztva az a és b pontok közötti távolsággal, arányos az a anyagnak a viszonylagos kvantum hozzájárulásával, és az a anyag által előállított relatív fényfluxussal (lmjW), ha a lámpába kizárólag csak ez a luminescens anyag van, és továbbá fordítottan arányos az a anyag szín­pontjának y koordinátájával. Hasonló összefüggés áll fenn a színpontnak az a ponthoz képest távolság vo­natkozásában. Adott a és b anyagok alkalmazásával, amláltal a relatív fényfluxus és az y koordináta követ­kezésképpen meg van határozva, a lámpa színpontját csupán a relatív kvantum hozzájárulás határozza meg. Az a és b anyagok esetén a szükséges relatív kvantum hozzájárulás ismeretes, ha meghatározzuk a lámpa adott színpontját. Ezek a kvantum hozzájárulások ha­tározzák meg elsősorban az alkalmazandó a és b anya­gok mennyiségét. Ezeknek a mennyiségeknek a rögzí­tésével az a és b anyagok kvantum hatásfoka és a ger­jesztő sugárzás abszorpciója, valamint olyan ténye­zők, mint például az alkalmazott anyag szemcsemére­te, figyelembe vehető. Ha olyan lumineszcens rétegeket használunk, maleyekben az a és b anyagok nem alkot­nak homogén keveréket, különösen, ha ezek az anya­gok különálló, egymás melletti rétegekben vannak, akkor az a és b anyagok a gerjesztő sugárzást termé­szetesen nagy különbségekkel abszorbeálhatják. En­nek következtében ugyanzon relatív kvantum hozzá­járulással az a és b anyagok relatív mennyisége nagy­ban eltérhet attól az aránytól, amely homogén keve­rék esetén szükséges. Általában néhány kísérleti lám-Eán szükséges ellenőrizni, hogy a megkívánt relatív vantum hozzájárulást a luminescens anyagok meny­­nyiségének megválasztásával elértük-e vagy sem. Az 1. ábrán látható digrammon néhány fehér fényt emittáló és különböző színhőmérsékletű, szokásos kalcium-halofoszfátnak a szín pontjait (7, 8, 9 és 15 pontok), és kék luminescens Sb-vel aktivált kalcium­­-halofoszfát színpontját (19, pont) tüntettük fel. Egy halofszfátnak vagy halofoszfátoknak a színhőmérsék­lete (és a színpontja) - amin ismeretes - többek kö­zött az Sb:Mn aránnyal van meghatározva. A bejelölt színhőmérsékletektől eltérő színhőmérsékletet ennek az aránynak a változtatásával lehet elérni. Az is lehet­séges azonban, hogy eltérő színhőmérsékletet érjünk el halofoszfátok keverésével, llymódon az 1. ábrán 01,02, 03 és 04 a 15 és 9 anyagok keverékének szín­­pontjait jelölik, míg 05, 06,07 és 08 a 15 és 19 anya­gok keverékének színpontjait jelölik. Az alábbi 1. táb­lázat tartalmazza az említett halofoszfátok színkoor­­dinátált és színhőmérsékletét. A keverékekhez a 15 189.725 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom