189620. lajstromszámú szabadalom • Eljárás indol-dihidroindol dimerek 1-formil származékainak előállítására
1 2 ten víz, kromátvegyület és kénsav eíegyével kezeljük, és elválasztjuk a keletkezett (I) általános képletű vegyületeket. A találmány szerinti eljárásban előnyösen nátrium -bikromátrfihidrát alkalmazható oxidálószei ként, de ezen kívül kálium-bikromát, kálium kromát, nátrium-kromát és króm-trioxid is alkalmazható, A leírásban alkalmazott kromát elnevezésbe valamennyi fenti ve gyület beleértendő. A vízmentes alkaloidra vonatkoztatott natrium-bikromát-dihidrát mennyiség 1 5—2,0 közötti (súly/súly). Az általában alkalmazott tetrahidro-furán (THF) mennyiség 100- 200-szoros (térfogat/súly), előnyösen 150-szeres (térfogat/súly) a VLB vagy leurozin, illetve más alkalmazott vízmentes alkaloid-keverékre vonatkoztatva. A reakció hőmérséklete — 80 °C (szárazjég/aceton) és körülbelül —50 °C közötti érték lehet. A legjobb eredményt aceton/szárazjég fürdő alkalmazása (-77 °C) eredményezte a —70 C alatti hőmérséklet fenntartására. A -50 °C alatti hőméiséklet, bár nem optimális, de alkalmas a reakció végrehajtására. Mint a szakmában járatos szakemberek ezt könnyen felismerik, a legalacsonyabb hőmérséklet-határ az, ahol az elegy elkezd megszilárdulni, és ez 80 °C körüli érték, ami a tetrahidrofuránban jelenlévő oldott anyagoktól függ. A reakcióidő előnyösen 2 óra, de 1 -3 óra kozott változhat. A reakcióelegy valamilyen redukáló ágenssel, mint vas(l!)szulfáttal vagy nátriummetabiszulfittal való kimosása a maradék oxidálószer és a per oxidok eltávolítása céljából az oxidáció befejeződése után ajánlott. Az oxidálószerben kénsav alkalmazása előnyös, de egyes más erős savak, mint a perklóisav ugyancsak alkalmazhatók. Megállapítottuk, hogy a tetrahídi ofurán jobb oldó szer az acetou-ecetsav elegynél -60 °C hőmérsékleten a VLB vinkrisztinné történő krómsavas oxidációs reakciója számára. A tetrahidrofurán-nátriurnbikromát-kénsav oxidáló kombináció nem várt mértékben jobb eredményt ad, mint akác a tetr ahidr ofurán-krórnsav, akár az aceton-dikromát kombinációk, amelyeket az EPO (Európai Szabadalmi Iroda) 0.037 290. számú közzétételében adtak meg. Az alábbi példában részletesen ismertetjük a találmány szerinti eljárást. Példa A 3.932.417 számú Amerikai Egyesült Államokbeli szabadalmi leírás eljárása segítségével négy 10 g-os VRA nyers. Vinca rosa levelekből készült extráktumor az alábbi kezelésnek vetettünk alá: A) Nagynyomású folyadékkromatográfiás elválasztás (HPLC) VLB frakció előállítása céljából alumíni umoxidon, nagynyomású folyadékkromatográfiás (HPLC) elválasztás szilíkagélen tisztított (98+%) VLB előállítás céljából VLB átalakítása VLB szulfáttá. B) Az A) pont szerinti eljárás, amelyet az alábbi újraformilezési eljárás előzött meg: 10 g VRA hoz 60 ml ecetsavanhidridet és 60 ml hangyasavat adunk. A kkeveréket 1 óráig szobahőmérsékleten keverjük, majd vákuumban megszárítjuk. A száraz maradékot ezután 150 ml 15 n vizes ammóniurnhidroxid oldat és 1000 ml víz keverékével semlegesítjük. A lúgos oldatot ezután háromszor 1000 ml diklórmetánnai extraháljuk. Az exti aktumokat egyesítjük, vízmentes nátriumszulfát felett megszárítjuk, leszűrjük és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. C) Az alábbi eljárás szerinti oxidáció: 10 g VRA-t oldunk 1200 ml tetrahidrofuránban. 37.5 ml jégecetet adunk az oldathoz és a keveréket kloroform/szárazjég fürdő segítségével kis túlnyomású nitrogénkamrában körülbelül -65 C-ra hűtjük. Ezután 1 —2 perccel periódusonként lassan hozzáadjuk 12.5 g nátríumbikromát, 75 ml víz, majd ehhez bemért 8,5 mt 18 mólos kénsav oldatát a VRA oldathoz, miközben a hőmérsékletet körülbelül —65 C-on tartjuk. Ezt követően az elegyet 165 ml 14 mólos vizes ammóniumhidroxídból és 1000 ml vízből készült oldatba öntjük. Az oldatot háromszor 1000 ml diklórmetánnal extraháljuk, a szerves oldatokat egyesítjük és 5%-os vizes riátr iummetabiszulfittal mossuk. A metabiszulfit mennyisége 25 g 50 ml oldatra számítva Alumíniumoxidon végzett nagynyomású folyadékkromatográfiával megkapjuk a vinkrisztin frakciót, szilíkagélen végzett nagynyomású folyadékkromatográfia segítségével tisztított vinkrisztin frak ciót állítunk elő, ezt vinkrisztin szulfáttá alakítjuk. D) A C) pont szerinti eljárás, amelyet az oxidációs lépés és az alumíniumoxidon végrehajtott nagynyomású folyadékkromatográfiás elválasztás között újraformilezési eljárás egészít ki. Az alábbi 1. táblázat a négy kísérlet eredményét foglalja össze. A táblázatban az első oszlopban a VLB szulfát hozamot, a második oszlopban az 1- -dezformií-vinkrísztín (DFVCR) mennyisége alapján várható vinkrisztin szulfát mennyiséget, a harmadik oszlopban a vinkrisztin (VCR) szulfát hozamot tüntettük fel, valamennyit a VRA szabad bázístartalmának százalékában. Azokra az alkaloidokra, amelyeket izoláltunk, de túl kis mennyiségben voltak jelen, ahhoz, hogy további tisztításnak vessük alá őket, a véghozamot az at lot t típusú alkaloidból nagyobb menynyiséget felhasználó kísérletek eredményei alapján végzett extrapolálással számítoltuk ki. 1. Táblázat Kísérlet VLB.SO4 VCR.SO4 a DFVCR alapján VCR.SO4 A 34,6% 1,7% , r 4,0% * B 31,0% ND 0,4% 55% C ND 33,1% D ND ND 29,4% ND = nem kimutatható A - a nagyobb VRA mennyiséget fel+iasználó laboratóriumi méretű és ipari termelés átlaga alapján extrapolait érték A tisztított alkaloidok végső hozama szükségszerűen alacsonyabb a műveleti veszteségek, a tisztítási veszteségek és a más frakciókban található nem visszanyerhető anyagmennyiség következtében. A VRA-ban jelenlévő leurozin (20-40% a nyerstermék analízise alapján a VLB 40—50%-hoz hasonlítva) oxidációjával keletkező formil-leurozin a nagynyomású folyadékkromatográfiás elválasztás során a vinkrisztin előtti frakcióként kapható meg. A formil-leurozin frakciót ezután második nagynyomású folyadékkromatográfia segítségével tovább tisztítjuk. 189.620 5 10 15 20 75 30 35 40 45 50 55 60 3
