189590. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a spektinomicin új analógjainak előállítására

1 189 590 2 Az 1. lépésben valamely (II) általános képletű cu­­korszármazék védett aminocsoportokat hordozó valamely (III) általános képletű aktinamin-szárma­­zék 5-hidroxilcsoportjához kapcsolódik szelektí­ven. A 2. lépésben az 1. lépésben kapott (IV) általá­nos képletű köztitermék dezoximálása megy végbe, olyan (V) általános képletű gyűrűs hemiketált kap­va, amely szintén tartalmazza az 1. lépésből adódó­an a spektinomicin-szerű p-glükozidkötést. A 3. lépésben azután azoknak a védőcsoportoknak a lehasítása megy végbe, amelyek az 1. lépésben al­kalmazott védett származékok védőcsoportjai. Közelebbről az 1. lépésben (II) általános képletű reakcióképes cukor-származékként olyan vegyüle­­teket használunk, amelyeket a C reakcióvázlatban (amelyben egyébként a helyettesitők jelentése a ko­rábban megadott) bemutatott módon nitrozil­­kloridnak a cukorszármazék kettőskötésre való ad­­dicionáltatása útján állítunk elő. Lényeges, hogy amennyiben a végtermékben a 3'-6'-helyzetekben a cukorrészen szabad hidroxilcsoportok kapcso­lódnak, akkor a megfelelő helyzeteket a kiindulási cukorszármazékban védeni kell úgy, hogy a hidro­­xilcsoportokban a hidrogénatomot ismert módon az e célra szokásosan használt acil- vagy aralkilcso­­portok valamelyikével helyettesítjük. A kiindulási anyagként használt cukrok kereskedelmi forgalom­ból beszerezhetők, illetve például olyan szakirodal­mi publikációból ismeretesek, mint Mochalin és munkatársai Chem. Hét. Comp., 699 (1977) publi­kációja [a Him. Heterocikloszojegyin., 867 (1977) eredeti orosz nyelvű publikáció fordítása]. Az 1. lépés végrehajtását megelőzően egy (III) általános képletű aktinamin-származék két amino­­csoportját meg kell védeni egy-egy olyan ismert védőcsoport felvitele útján, mint például az acil-, aralkoxi-karbonil-, ariloxi-karbonil- vagy adott esetben halogénezett alkoxi-karbonil-csoportok. Például az aminosavak benziloxi-karbonil- és terc­­butoxi-karbonil-származékainak előállítását, illet­ve a védőcsoportok lehasítását Boissonas, R. A. részletesen ismerteti „Selectively Removably Ami­no Protective Group used in the Synthesis of Pep­tides” c. cikkében, amely az Advances in Organic Chemistry, 3, 159-190 (1963) szakirodalmi helyen jelent meg. Az aminocsoport védelmére alkalmas terc-butoxi-karbonilcsoport használatát ismerteti továbbá az 1976 szeptemberében megjelent, „BOC—OH” című ALDRICH Technical Infor­mation Bulletin kiadvány is. A triklór-etoxi-karbo­­nilcsoport aminocsoport megvédésére való haszná­latát Windholz.és munkatársai ismertetik a Tetra­hedron Letters, 2555 (1967) szakirodalmi helyen. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyag­ként használt aktinaminok önmagukban ismert módszerekkel, például a Suami és munkatársai ál­tal a Tetrahedron Letters, 2655 (1968) vagy a Bull. Chem. Soc. Jap., 43, 1843 (1970) szakirodalmi he­lyen ismertetett módszerrel állíthatók elő. Az 1. lépés végrehajtása során a kapcsolási reak­ció N,N-dimetil-formamidban vagy más hasonló oldószerben, például dietil-éterben, tetrahidrofu­­ránban vagy dimetoxi-etánban hajtható végre, né­ha egy bázis jelenlétében. A reagáltatás igen haté­konyan hajtható végre nitrogénatmoszférában nor­mál hőmérsékleten és nyomáson, miként ezt egy hasonló reakcióval kapcsolatban Lemieux és mun­katársai a Can. J. Chem., 51, 53 (1973) szakirodal­mi helyen ismertetik. A reagáltatás tehát általában 0 “C-45 *C-on hajtható végre, a reakcióképes cuk­rot 0,01-0,5 mólos oldat, az aktinamin-származé­­kot szintén 0,01-0,5 mólos oldat formájában hasz­nálva, illetve a cukornak az aktinaminra vonatkoz­tatott mólarányát 1:3 és 3:1 értékek között tartva. Előnyösen 20-30 *C-on dolgozunk dimetil-form­­amidban, a cukor-aktinamin arányt 3:2 és 2:3 között megválasztva. A reakcióidő 4 óra és 1 hét között változhat, előnyösen azonban 24-48 óra. Egy így képződött (IV) általános képletű oxim­­vegyületet általában elkülönítünk a reakcióelegy­­ből koncentrálás vagy koncentrálás és fölöslegben vett vízzel végzett intenzív keverés útján. Az így kapott csapadékot azután kloroformmal felvesz­­szük, majd ezt követően szárazra pároljuk az így kapott oldatot, nyers oxim köztitermékhez jutva. Az a- és a ß-anomerek ezután elválaszthatók egy­mástól szilikagélből álló oszlopon végzett kroma­­tografálás útján, metanol és kloroform l :99 és 2:98 közötti arányú elegyét használva eluálószerként. Természetesen használhatunk egyéb elkülönítési módszereket, például extrahálást, kristályosítást, kromatografálást, vagy ezek tetszőleges kombiná­cióit is. A 2. lépés végrehajtása során egy (IV) általános képletű vegyület oximcsoportját eltávolítjuk, egy (V) általános képletű gyűrűs hemiketált képezve. Ezt a műveletet a Lemieux és munkatársai által a Can. J. Chem., 51, 19 (1973) szakirodalmi helyen, illetve a Mallams és munkatársai által a J. Chem. Soc. Perkins I, 1097 (1976) szakirodalmi helyen ismertetett módszerekhez hasonló dezoximálási módszerek valamelyikével hajthatjuk végre. (Ezek az ismert módszerek azonban ketonok, és nem az itt kapott hemiketálok előállítására vonatkoznak.) így például úgy járhatunk el, hogy a nyers oximot vagy egy, már elkülönített a- vagy ß-anomer oxi­mot egy oldószerben feloldjuk, majd a kapott ol­dathoz acetaldehidet és sósavat adunk. Az oxim kezdeti koncentrációját az oldószerben 0,01-1,5 mólosra, előnyösen 0,1-0,3 mólosra, míg az acetal­­dehidnek az oximra vonatkoztatott mólarányát 1:1 és 80:1 közötti arányértékre állítjuk be. Ugyanak­kor 1 n sósavoldatot is adagolunk mintegy 2:3 mólarányban az oximra vonatkoztatva. A reakció­­elegyet szobahőmérsékleten 3,75 óra és 5 nap kö­zötti időn át keveijük, majd ezután adott esetben nátrium-hidrogén-karbonátot adunk hozzá és még 15 percen át keverést végzünk. Alternatív módon a hosszabb keverés után a reakcióelegyet közvetle­nül kromatografálásnak vethetjük alá, amikor a szilikagél közvetlenül eltávolítja a sósavat a tisztítá­si művelet közben. Egy (V) általános képletű vegyületet az előzőek­ben említett hagyományos elkülönítési módszerek valamelyikével különíthetünk el. Az egyik ilyen módszer a reakcióelegy szűrése, majd a szűrlet vá­kuumban végzett bepárlása, amikor a nyers termé­ket kapjuk. Itt ismét a nyers terméket szilikagélből álló oszlopon kromatográfiás frakcionálásnak vet­hetjük alá, eluálószerként kloroform és metanol 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom