189540. lajstromszámú szabadalom • Üzemidőmérő műszer, főleg mezőgazdasági és építőipari gépekhez
1 189 540 2 A találmány tárgya üzemidőmérő műszer, amely főleg mezőgazdasági és építőipari gépekhez alkalmazható. A jelenleg gyakorlatban használatos üzemidőmérők egyrészt mechanikus, másrészt elektromechanikus kivitelűek. Ezek közös jellegzetessége, hogy sok mozgó alkatrészből állnak, ami eleve meghatározza, illetve korlátozza alkalmazási területüket, üzembiztosságukat és élettartamukat. Ehhez járul, hogy az ismert műszerek viszonylag drágák. Továbbá elektronikus üzemidőmérők ismerhetők meg például az ÉVM Gépesítési és Ellátási Főosztályának „Építőgépkihasználás alapadatainak műszeres mérése” c. 1980-ban megjelentetett kiadványából. Az ebben leírt elektronikus üzemidőmérőknél elektronikus egység fogaskerekes óramüvet hajt, így tehát ezek számkerekes kijelzésüek. A fenti nyomtatvány kvarcvezérlésű üzemidőmérőt is ismertet. Hiányossága, hogy tápfeszültsége csak igen szűk tartományban változhat, ami a szélesebb körű alkalmazását korlátozza. Ilyen például a kereskedelemben „Horaco-t 567” néven ismert NSZK-beli üzemidőmérő műszer. Az ismert üzemidőmérő műszerek általában csak egy-egy meghatározott géphez alkalmazhatók. Ezekkel a többnyire heterogén gépparkok egységes műszerrel történő felszerelése nem oldható meg. Ismeretes továbbá, hogy az építőipari és mezőgazdasági gépek többnyire mostoha körülmények között üzemelnek (időjárási viszontagságok, erős rázkódás, a kezelőszemélyzet viszonylag alacsony szakmai színvonala), viszont ezeknek a gépeknek a gazdaságos üzemeltetéséhez egyre inkább elengedhetetlen követelmény az üzemidők pontos ismerete. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz olyan üzemidőmérő létrehozása, amely az építőipari és mezőgazdasági gépekhez is univerzálisan alkalmazható, továbbá amely üzembiztos és kis ráfordilással gyártható. A találmány alapja az a felismerés, hogy a kitűzött feladat megoldható, ha az eddigi szakmai felfogással szakítva a forgó- és mozgó alkatrészeket tartalmazó óramüvet - amelyre egyébként ezidáig a műszer megbízhatóságát alapozták - kiküszöböljük, és ehelyett tisztán elektronikus megoldást, azaz időzítő áramkörrel vezérelt impulzusszámlálót alkalmazunk. A kitűzött feladatot a találmány szerint tehát olyan üzemidőszámlálóval oldottuk meg, amely elektronikus tápegységből, időzítőáramkörből és kapcsolóáramkörből áll, ennél a tápegységnek diódával vezérelt stabil feszültségjelet előállító tranzisztora van, ez pedig további tranzisztorokból, kondenzátorokból és ellenállásokból nyújtott kapcsolási idejű multivibrátor-kapcsolásként kialakított időzítőáramkörrel van kapcsolatban, továbbá a kapcsolóáramkör az időzítőáramkör multivibrátorával működtetett impulzusszámlálóból áll. A találmány szerinti üzemidőmérő műszernél a fordított polaritású bekötésből származó hibák megakadályozása céljából a tápegység tranzisztora elé dióda van kapcsolva. Továbbá, az időzítőáramkör el van látva olyan potencióméterrel, amellyel annak kapcsolási ideje 2 szabályozható. A kapcsolóáramkörnek az impulzusszámláló elé kötött kapcsoló tranzisztora, ellenállása és kapcsolójel-beállitó kondenzátora van. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás példaként kiviteli alakjának kapcsolási vázlatát tüntettük fel. Amint az 1. ábrán látható, a találmány szerinti üzemídőmérő műszer vékony eredményvonallal határolt három fő egységből, nevezetesen A tápegységből. B időzítőáramkörből és C kapcsolóáramkörből áll. Az A tápegységnek második D2 diódával vezérelt negyedik T4 tranzisztora van, amely stabil feszültségjelet állít elő (ez ugyanis járműveknél elengedhetetlen). Az ábrázolt esetben az A tápegység negyedik T4 tranzisztora elé első Dl dióda van kapcsolva, amelynek az a rendeltetése, hogy a tápfeszültség esetleges fordított polaritású bekötéséből származó hibákat eleve megakadályozza. A második D2 dióda (pl. „IN 4001” típusú) és a negyedik T4 tranzisztor (pl. „BC 183” típusú) közé az ábrázolt példánál első RÍ ellenállás van iktatva. Ez a körben lévő elemek villamos jellemzőitől függően van mindenkor megválasztva, e jelen esetben 5,1 kOhm-es. A kidolgozott üzemidőmérő műszer kapcsolási elrendezésében az A elektronikus tápegység első D, diódájának egyik elektródája a negyedik T4 tranzisztor kollektora és az első R, ellenállás egyik kivezetése által alkotott közösített pontba van csatlakoztatva. A negyedik T4 tranzisztor bázisára az első R, ellenállás másik kivezetése és második D2 dióda egyik elektródája van bekötve. A negyedik T4 tranzisztor emittere pedig a hatodik, ötödik és harmadik R6, Rs, Rj ellenállások, az I impulzusszámláló valamint a P potencióméter kivezetései által alkotott közösített pontba van bekötve. A hatodik Rd ellenállás másik kivezetése a harmadik és második C3, C2 kondenzátorok egyik fegyverzete, valamint az első T, tranzisztor kollektora egy közös pontba van csatlakoztatva. A második C2 kondenzátor másik fegyverzete egyrészt a negyedik R4 ellenálláson keresztül a P potencióméterre, másrészt a T2 tranzisztor bázisára van rákötve. A második T2 tranzisztor kollektora az első C\ kondenzátoron keresztül egyrészt az ötödik R5 ellenállásra, másrészt az első T, tranzisztor bázisára csatlakozik. A második C2 kondenzátor másik fegyverzete az első és harmadik T,, T3 tranzisztorok emitterei és a második D2 dióda másik elektródája a negatív pólusra van bekötve. Az első D[ dióda másik elektródája a pozitív pólusra van kötve. Az I impulzusszámláló másik kivezetése a második R2 ellenálláson keresztül a harmadik T3 tranzisztor kollektorára van csatlakoztatva. A harmadik T3 tranzisztor bázisára a második T2 tranzisztor emittere van bekötve. A harmadik R3 ellenállás másik kivezetése a második T2 tranzisztor kollektorára van bekötve. A B időzítőáramkör első TI és második T2 tranzisztorokból, első Cl és második C2 kondenzáto-5 0 •>5 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
