189441. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a Streptomyces és a Nocaradia nemzetséghez tartozó mikroorganizmusok nemzetségen belüli vagy egymásközötti genetikai információ cseréjére, protoplasztok fúzióvjával

1 189 441 2 rocidicus (laidlomicin), S. lasaliensis (lasalocid), S, ribosidificus (lonomicin), S. cacaoi var. asoensis (lisocellin), S. cinnamonensis (monenzin), S. aureo­­faciens (narazin), S. gallinarius (RP 30504), S. long­­woodensis (lizocellin), S. flaveolus (CP38936), S. mutabilis (S-l 1743a) és S. violaceoniger (nigericin). A glikopeptid-antibiotikumokat termelő Strep­­tomyces és Nocardia fajok közül a következőket említjük : N. fructiferi (risztomicin), N. lurida (risz­­tocetin), N. actinoides (aktinoidin), S. orientals és S. haranomachiensis (vankomicin); S. candidus (A- 35512, avoparcin) és S. eburosporeus (LL-AM 374). A találmány szerinti eljárást a továbbiakban pél­dákkal szemléltetjük. 1. példa A kísérletekhez a Streptomyces fradiae auxotrof Al (Leu) és D6 (Met) mutánsait használjuk. 0,5 ml térfogatú folyékony nitrogénben tartott vegetatív sejtek szuszpenziójával 50 ml, a követke­ző összetételű tápközeget oltunk: 0,4% glicin és 0. 4% maltóz. 18 órán át 37 °C hőmérsékleten leve­gőztetés közben percenként 250-et forduló rázóasz­talon (kitérés 2,5 cm) tenyésztjük a mikroorganiz­must. Centrifugálással mossuk a micéliumot, majd 20 ml P táptalajban (Okanishi és munkatársai, lásd előbb), amely milliliterenként 1 mg lizozimot tartal­maz, szuszpendáljuk. 2 órán át 30 °C hőmérsékle­ten inkubáljuk a micéliális sejteket tartalmazó szuszpenziót, összekeverjük a kapott protoplaszto­­kat, majd centrifugáljuk, és 1 ml P táptalajba szusz­pendáljuk őket. Ezután 0,9 ml P táptalajban lévő különböző koncentrációjú polietilén-glikol 6000 oldatokat adunk (0,1 ml-t) a protoplaszt szuszpen­zióhoz, a sejtmembrán fúziójának indukálására, Azonnal P táptalajjal hígítjuk a szuszpenziót, majd módosított R2 táptalajra (Okanishi és munkatár­sai, lásd előbb; 20% szaharózzal kiegészítve és ka­­zaminsav nélkül) szélesztjük. Az eredményeket az 1. táblázatban adjuk meg. 1. táblázat A polietilén-glikol koncentrációjának hatása a rekomibináció gyakoriságára Re-Az adagolt Rekombi- kombi-Körül- Adagolt polietilén­­nánsok nációs meny protoplaszt -glikol száma gyako­oldat ml-enként riság (%) A * ** 1 0,1 ml sejt + 0,9 ml 60% PEG" 4,3 x 103 2,2 2 0,1 ml sejt + 0,9 ml 40% PEG 5,9 x I03 3,0 3 0,1 ml sejt + 0,9 ml FS' 40% PEG 1,1 x 104 5,6 4 0,1 ml sejt + 0,9 ml FS 30% PEG 4,9 x 103 2,5 5 0,1 ml sejt + 0,9 ml FS 20% PEG 2,9 x 103 1,5 6 0,1 ml sejt + 0,9 ml FS 0PEG 1,9 x 102 0,1 A A prototrofok száma milliliterenként., túlélők száma milliliterenként *FS: szűréssel sterilizált (millipor, 0,45 mikron) **PEG : polietilén-glikol. A fenti kísérletet 40%-os szűréssel sterilizált poli­­etilen-glikol oldattal megismételjük. A rekombiná­ciós gyakoriság 3,5 x 104 rekombináns/ml. A re­­kombináns telepeket nem hipertóniás szelektív táp­talajon újra szélesztjük, és vizsgáljuk stabilitásukat. A 10 vizsgált rekombináns közül az összes protot­­rof volt, ezt a tulajdonságukat megtartották (nem vesztették el a kiválasztott tulajdonságukat inten­zív tenyésztéskor, amit nem szelektív körülmények között végeztünk). 2. példa A kísérletekhez Streptomyces fradiae auxotrof mutánsokat használunk. Legalább az egyik használt szülőtörzs két auxot­rof markert tartalmaz, és spektinomycin-reziszten­­ciát (spc). Mindegyik genetikailag jelzett S. fradiae törzset Tripticase-szója táptalajon tenyésztjük, amelyhez 0,4% glicint adunk. Amikor a növekedés mértéke eléri az 1,5-5 optikai sűrűséget (kolorimet­­riásan 600 nm hullámhosszon mérve; Baush és Lomb készüléken) centrifugálással kétszer mossuk a micéliumokat, majd P táptalajban (Okanishi és munkatársai, lásd előbb) szuszpendáljuk. 1 mg és 2 mg/ml közötti mennyiségű lizozimot adunk a szuszpenzióhoz, 30 °C vagy 34 °C hőmérsékleten 0,5- 2 órán át inkubáljuk a szuszpendált micáliu­­mokat. A kapott protoplasztokat (0,5 ml minde­gyik szülőtörzsből kapott szuszpenzióból) összeke­verjük. Centrifugálás közben többször mossuk a keveréket, miközben minden esetben P táptalajba szuszpendáljuk, végül 0,1 ml P táptalajban szusz­pendáljuk a mosott sejteket. Ezután 0,9 ml P tápta­lajjal készült 40%-os polietilén-glikol 6000 oldatot adunk a szuszpenzióhoz a sejtmembrán-fúzió indu­kálására. A protoplasztok fúzióját fáziskontraszt mikrosz­kóppal vizsgáljuk. A fuzionált protoplasztokat az alábbi oldatok egyikében hígítjuk: 40% polietilén­­glikolt tartalmazó P táptalaj, P táptalaj vagy desz­tillált víz. A hígítás után R2 táptalajon (Okanishi és munkatársai, lásd előbb) szélesztjük a szuszpen­ziót, ahol megfigyeljük a rekombináció bekövetke­zését és a rekombináns prototrof sejtek regeneráló­dását. Az R2 jelű táptalaj a prolin helyett aszpara­­gint tartalmaz nitrogénforrásként. A rekombi nán­sok számát 34 °C hőmérsékleten 10-24 napon át való inkubációt követően határozzuk meg. A pro­totrof rekombinánsokat egy nem szelektált marker (spektinomicin rezisztencia) jelenléte vagy hiánya szempontjából vizsgáljuk az egyszeres mutáns re­verzió kizárására. A rekombináció bizonyítására további kontroli-kísérleteket végzünk. Ezután ki­számítjuk az összekevert protoplasztok eredeti szá­mára vonatkoztatva a rekombinánsok számát; a protoplaszt szuszpenzió általában 10® és 109 közötti számú protoplasztot tartalmaz milliliterenként, amit közvetlen hemocitométeres számlálással hatá­rozunk meg. A 2. táblázatban adjuk meg több genetikai ke­resztezés összefoglalását, amit protoplaszt-fúzióval értünk el. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom