189430. lajstromszámú szabadalom • Szerkezeti elrendezés testek belső felépítésének, különösen állkapocsnak és fogsoríveknek panoramikus leképzésére alkalmas röntgen berendezésekhez
1 189 430 2 lag az első ábrán közölttel, azonban a 3 röntgensugár 8 forgási centruma - amely a 4 íven mozog - jelentősen eltér az első ábra szerintitől. A 2. ábra szerinti módszert alkalmazó cégek módszereinek lényegi különbsége a 4 ív alakjában és annak előállításához szükséges szerkezeti megoldásokban mutatkozik. A 4 iv alakja attól függ, hogy a konstruktőr milyen görbének tekinti az 1 állkapocs ill. a 2 fogsorív szerkezetét. Egyelőre még nem tisztázott, hogy ez parabola (Broomell, Angle, Wheeler), ellipszis (Black, Izard) vagy láncgörbe (MacConaill, Scher és Scott). Minthogy a 8 forgási centrum útja (1. és 2. ábrán 4 ív) lényegesen befolyásolja az 5 film saját tengely körüli forgásának sebességét, szükséges az említett bizonytalansággal foglalkozni. Az alábbi függvények Yp = A(X2 + Ix4+ix‘); parabola Y = 2,12A(chX-1); láncgörbe mindegyike ugyanazt a görbét írja le, a - 25 < X < 25 mm tartományban ±4,5% hibával, ha az ellipszis és láncgörbe közelítésében a nyolcadik és annál magasabb fokú komponenseket elhanyagoljuk. A ±25 mm-es tartomány elegendő az emberi 2 fogsorív leképzéséhez. Jelenleg nem ismeretes olyan panoramikus röntgen berendezés, amelyik a teljes 1 állkapocs ívére minden helyzetben, egyetlen felvétel alatt egyformán merőleges sugárzást állítana elő. Amennyiben a 3 röntgensugár nem merőleges a 2 fogsorívre, az egymással érintkező fogak közül az egyik fog hátsó-belső része és a mögötte levő fog elülső-külső része egymásra vetül, azaz a röntgenképeken átfedést okoz. Hasonló hiba keletkezik akkor, ha az 5 film saját tengely körüli elforgatása nincs szinkronban a 6 sugárforrás - filmrendszer forgásával. Ezt a 3. ábrán mutatjuk be. A problémán könnyíteni lehet úgy, teni lehet úgy, hogy a 3 röntgensugár nagyon keskeny legyen, így azonban annak intenzitását olyan mértékben kellene növelni, hogy az a vizsgált személy számára már veszélyes vagy káros dózist jelentene. Elfogadható dózist csak meghatározott szélességű 9 sugárnyalábbal (sugárirányban) elhelyezett réssel lehet biztosítani, ami viszont különleges feltételt szab a panoramikus rendszerek 6 sugárforrás - 5 film, valamint az 5 film saját tengelye körüli forgása számára. A 3. ábrán a 6 sugárforrás és az 5 film a közös 8 forgási centrum körül 10 és 11 nyilakkal jelzett irányban forog. A szaggatott sugarakkal jelzett 9 sugárnyaláb bal szélső sugara a 12 objektumot 13 helyre vetíti. Adott elfordulás után a folytonos vonalakkal jelzett 9 sugárnyaláb középső 3 röntgensugara a 12 objektumot 14 helyre vetíti. Közben azonban a 12 objektum helye 15 távolsággal balra mozdult el. Ez oly módon kompenzálható, hogy az 5 filmet 16 nyíllal jelzett irányban 17 távolsággal elmozgatjuk, ami által a 12 objektum képe az 5 film azonos helyén jelenik meg. Ugyanígy kompenzálható a pont - vonalakkal jelzett 9 sugárnyaláb jobb szélső 3 röntgensugara által produkált kép eltolása. Előbbiek alapján nyilvánvaló, hogy az 5 film saját tengely körüli 16 nyíl irányába történő forgásának definiálható függvénye a 6 sugárforrás és az 5 film adott - gyakorlatban változó - közös 8 forgási centruma körüli sebességének, a 8 forgási centrum és a 12 objektum közötti 18 távolságnak, a 12 objektum és az 5 film közötti 19 távolságnak, végül a 9 sugárnyaláb szélességének. Helytelen filmsebesség elmosódottá teszi a képet. Az ismertetett rendszerek 8 forgási centrum pályái ezek és az 5 film mozgatása által megszabott követelmények kielégítése céljából meglehetősen bonyolult mechanizmust igényelnek és még nehezebb ezeket flexibilissé tenni olyan értelemben, hogy ne csak egyetlen - a konstruktőr által meghatározott - 1 állkapocs ill. 2 fogsorívnél legyen optimális, hanem - legalább a gyakorlatban szükséges tartományban - egyszerű módón illeszteni lehessen az átlagostól eltérő 2 fogsorívekhez. Találmányunk alapgondolata az a felismerés volt, hogy a sugárforrás - film rendszer forgási centrumát elegendő egyenes pályán mozgatni, ami egyszerű megoldást kínál az előbbi flexibilitásra, tehát a váltakozó állkapocs - fogsorívhez történő alkalmazkodásra, mert megszerkeszthető egy olyan - a közös forgási centrum mozgatását vezérlő, beállítható helyzetű kényszerpálya, amely lehetővé teszi, hogy a közös forgási centrumot a sugárforrással összekötő egyenes mindig merőlegesen metssze az állkapocs - fogsorív - leképzendő felületrészét. A találmánynak az a lényege, hogy a kényszerpálya a röntgensugárpálya és a vizsgálandó testrésznek a röntgensugárpályával való, a röntgenfilmtartóhoz közelebbi részében levő metszéspontjában húzott érintő egymásra merőleges vagy közel merőleges helyzetét biztosító, másodrendű görbéhez tartozó konhois alakú kényszerpálya, amely kényszerpálya a forgó rendszeren a röntgensugárpálya irányába elcsúsztathatóan és elcsúsztatott helyzetben rögzíthetően van elrendezve. A találmányt részletesebben az ábrákon bemutatott kiviteli példák segítségével ismertetjük. az 1. ábrán egy ismert, panorámikus leképzésű képet készítő röntgenberendezés elvi működési vázlatát szemléltetjük, ahol a forgási középpont egy, az állkapocs középvonalára szimmetrikus íven mozog, a 2. ábra egy másik ismert berendezés elvi működési vázlatát mutatja be, ahol a forgási központ az előzőtől eltérő íven mozog, a 3. ábra annak a hibának a követelményeit szemlélteti, amelynél a film saját tengely körüli forgása nincs szinkronban a sugárforrás-röntgenfilm forgatásával, a 4. ábrán egy tengelyre szimmetrikus görbén azt ábrázoljuk, hogy a görbe érintőire merőleges egyenesek milyen törvényszerűség szerint metszik a tengelyt, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
