189430. lajstromszámú szabadalom • Szerkezeti elrendezés testek belső felépítésének, különösen állkapocsnak és fogsoríveknek panoramikus leképzésére alkalmas röntgen berendezésekhez

1 2 .189430 6. ábra A találmány tárgya szerkezeti elrendezés testek belső felépítésének, különösen állkapocsnak és fog­soríveknek panorámikus leképzésére alkalmas 30 röntgen berendezésekhez, amely szerkezeti elrende­zésben egymáshoz képest rögzített távolságú, vizs­gálandó testrész közrefogására alkalmas sugárfor­rásból és röntgenfilmtartóból álló forgórendszer egy, a forgórendszerhez képest változtatható for- 3g gástengely körül elforgathatóan van elrendezve, továbbá a forgástengely merőleges a vizsgálandó testrész középvonalának és a sugárforrásból kiin­duló röntgensugárpályának a síkjára, míg egy, a forgástengelyre merőleges síkban levő, a röntgen- 4Q sugár pályára szimmetrikus kényszerpálya és egy, a forgástengellyel párhuzamos, a kényszerpályán elmozgathatóan kiképzett vezetöcsap közül az egyik, pl. a vezetöcsap rögzítetten, míg a másik, pl. a kényszerpálya a forgó rendszerhez rögzíthetően van elrendezve. 5 Mint ismeretes, az elmúlt 40-50 év alatt több különböző módszert dolgoztak ki a panoráma röntgengépek előállítására. A fogorvosi gyakorlatban az egyik módszer sze- gg rint kisméretű, speciálisan erre a célra kidolgozott röntgencsövet helyeznek úgy a vizsgált személy szá­jába, hogy a sugárzás centruma a - meglehetősen durva közelítéssel körívnek tekintett - fogsorív centrumába essék. A filmet a vizsgált személy arca gg köré helyezve, a készített kép több-kevesebb torzí­tással és átfedéssel nagyított képet ad a fogazatról és részben az állcsontokról. A módszer jelenleg is használatos. Egy másik módszernél a sugárforrás extraoráli­­san van elrendezve, míg a filmet ív alakban meghaj- 00 lítva a vizsgált személy szájába, a fogsorív belső részére helyezték. Később a film is extraoralis elhe­lyezést nyert, de ezen a még mindig kezdeti megol­dásnál a pácienst forgatták a székkel együtt, a páci­enssel együtt mozgó film és az álló sugárforrás között. A legkorszerűbb módszer szerint mind a sugár­forrás, mind pedig a film extraorálisan a vizsgált személy fején kívül van elrendezve. A berendezés és a vizsgált személy feje a gyártók által legcélszerűbb­nek tartott pályákon egymáshoz képest elmozog. Itt két fő megoldás lehetséges: a páciens mozog és a sugárforrást valamint a filmet tartalmazó rend­szer áll, vagy fordítva: a páciens mozdulatlan és a sugárforrás, valamint a film forog körülötte. Az előbbi megoldást alkalmazza például az US-PS 4,168,633 lajstromszámú szabadalmi leírá­son leírt megoldás, ahol az álló berendezésben a páciens forgózsámolya alá az alaplapba építenek be egy, a találmány szerinti bolygómechanizmust. Az utóbbi megoldásra található példa az US-PS 3, 743, 832 sz. valamint a DE-AS 2 252 579 sz. leírásokban. Az előbbi leírásban a páciens feje kö­rül forog egy fix helyzetű forgástengelyre merőleges karon a sugárforrás és vele szemben a filmtartó. A kar a forgástengelyhez képest egy bonyolult me­chanizmus segítségével elcsúsztatható. Ezt a módszert alkalmazó panoráma röntgenbe­rendezéseket gyártó cégek gyártmányai elsősorban általában abban különbőznek egymástól, hogy a forgó rendszer forgástengelyét milyen görbe mene­tén mozgatják el önmagával párhuzamosan. Az egyik ismert módszer az 1. ábrán látható elvi rajz szerint a General Electric Co. cég Panelipse elnevezésű készülékénél alkalmazza. Az 1. ábrán látható 1 állkapocs és abba ágyazott 2 fogsorív keresztmetszetére 3 röntgensugár vetődik, mely a nyíl irányában 4 ívet lefutó centrummal mozog. A 3 röntgensugarat kibocsátó 6 sugárforrással 5 film mozog szinkronban, mely ezen kívül saját tengelye körül 7 nyíl irányában is forog. Ez a rendszer ellip­szisnek tekinti az 1 állkapocs ill. a 2 fogsorív szerke­zetet. A 2. ábra szerinti rendszer azonos gyakorlati-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom