189428. lajstromszámú szabadalom • Záróalap tolattyús zárakhoz
1 189 428, 2 A találmány tárgya zárólap legalább egy átömlőnyílással tolattyús zárakhoz, amelynek hordozóteste a tömítőfelületnek legalább egy részét képező csúszóréteggel van ellátva. A fémolvadékok átömlésének szabályozására szolgáló tolattyús zár általában egy tűzálló anyagból készített zárólapot tartalmaz, éspedig egy helyhezkötött és egy mozgó résszel, amelyek a tömítési felületeikkel egymásra fekszenek fel és együttműködnek. Üzem közben ezek a zárólapok ismeretes módon igen nagy igénybevételeknek (pl. hőokozta feszültségek, erózió, kémiai behatások, stb.) vannak kitéve, aminek következtében azokat időről időre ki kell cserélni. Az alkalmazás - különösen az ömledék fajtája - szerint az említett igénybevételek is természetesen különfélék lehetnek. Igen sok múlik azon, hogy az egyik, vagy mindkét zárólap a tömítési felületén, vagy legalábbis annak egy részén különleges tulajdonságokkal rendelkezzék, pl. a kopásállóság, a csúszási tulajdonságok, kopási viszonyok, hövezetőképesség, stb. Ismeretesek már olyan zárólapok, melyeknek hordozóteste a lap tömítőfelületén különleges csúszóréteggel van ellátva. Ilyen megoldások találhatók a 44-26 935 sz. japán közzétételben, az 1 935 424; az 1 937 742 és a 27 19 105 sz. NSZK-beli közrebocsájtási iratban. Ezekben a megoldásokban a csúszóréteg a tűzálló hordozótesttel elválaszthatalanul van összekötve, azaz a zárólap összetett testként van kialakítva és csak az egész komplexum együttesen cserélhető ki. Az ilyen összetett test előállítása mindemellett igen költséges és az eltérő anyagok merev összekötése, melyek legtöbbször eltérő hőtágulásúak is, még további problémákat idéz elő. Vannak azután olyan alkalmazási esetek, melyeknél csak a tömítőfelületeken, illetve a csúszórétegen fellépő előrehaladott kopás korlátozza a zárólap használhatóságának időtartamát, miközben a hordozótest még használható lenne. Ilyen körülmények között nem gazdaságos, hogy mindig az egész zárólapot ki kell cserélni. A találmány feladata, hogy a bevezetőben ismertetett zárólapot úgy alakítsuk ki, hogy előállítása egyszerűbb legyen, valamint lehetővé váljék annak takarékos felhasználása. A feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a csúszóréteget lazán, szabadon kicserélhető, azonban a hordozótesthez viszonyítva eltolódás ellen biztosított tárcsaként alakítjuk ki. Ezáltal megteremtettük annak a lehetőségét, hogy az alkalmazási helyszínen a kopás jelentkezésekor egyszerűen mindig csak az említett tárcsát kell kicserélni, miközben a hordozótest tovább használható marad. Mivel a hordozótest és a tárcsa között nincs merev összeköttetés, csupán alakzárás áll fenn, így elmaradnak azok a nehézségek is, amelyek a két alkatrész eltérő hőtágulásából adódnának. Számos konstrukciós megoldás lehetséges annak biztosítására, hogy a tárcsát és a hordozótestet az egymáshoz képest történő eltolódással szemben biztosítsuk. „Eltolódás” alatt a találmány vonatkozásában egyaránt értjük az egyenesvonalú, azaz lineáris, valamint az elfordulásos elmozdulást a két említett alkatrész között, a tömítőfelülettel párhuzamos síkban. Az egyik előnyös kiviteli alaknál a csúszóréteget alkotó tárcsa a hordozótestnek a tárcsa szélét vezető, ahhoz illeszkedő bemélyedésben helyezkedik el. Egy másik lehetséges kiviteli alaknál a hordozótest és a tárcsa menesztőcsap útján van biztosítva elfordulás ellen. Ugyancsak kedvező az a kivitel, ahol a hordozótest és a tárcsa a tárcsaszélnek és az említett bemélyedésnek a köralaktól eltérő kialakításával, főként egy szegmensfelülettel van a kölcsönös elfordulással szemben biztosítva. Lehetőség van arra is, hogy a hordozótest és a tárcsa egy fém tartókeret közös kimunkálásába való illesztett behelyezéséhez vannak kialakítva. Végül előnyös lehet olyan kiviteli alak, ahol a tárcsa egy darabból készül és átömlőnyílást magában foglaló, s a hordozótestbe benyúló hüvellyel. Jóllehet a találmány szerinti zárólapnál a hordozótest és a tárcsa csupán lazán, szabadon fekszenek fel egymáson, tehát nem áll fenn a két alkatrész között tömített kapcsolódás, mégis bebizonyosodott, hogy üzem közben, normális körülmények között nem hatol át fémolvadék az átömlőnyíláson keresztül, a két felfekvőfelület között. Fennáll azonban arra is a lehetőség, hogy kiküszöböljük az átömlőnyílástól kiinduló esetleges hézagot. A találmány szerinti megoldás egyaránt alkalmazható helybenmaradó, valamint mozgó zárólapoknál, éspedig mind egyenesvonalú, mind billenővagy forgómozgást végző tolattyús zárak esetében. A találmányt a továbbiakban annak néhány példaképpel kiviteli alakja kapcsán ismertetjük részletesebben az ábrák segítségével, amelyek közül :- az 1. ábra metszetben mutatja az első példaképpeni kiviteli alakot, amely forgó zárólap;- a 2. ábrán a 2. ábra szerinti zárólap felülnézete látható ;- a 3. ábrán a második kiviteli alak metszetét látjuk, amely szintén forgó zárólap ;- a 4. ábrákon a 3. ábra szerinti zárólap felülnézetét mutatjuk be ;- az 5. ábra metszetet mutat egy harmadik kiviteli alakról, melynél fém tartókeretbe van behelyezve a forgó zárólap tárcsája;- a 6. ábrán az 5. ábra szerinti zárólap felülnézete látható;- a 7. ábra metszetben mutat egy lineáris mozgású zárólapot;- a 8. ábrán a 7. ábra szerinti zárólapot felülnézetben látjuk. Rátérve az 1. és 2. ábrán bemutatott kiviteli alakra, ez egy forgótolattyús zár zárólemeze, amelynek 3 átömlőnyílása és 7 tömítőfelülete van. A zárólap két részből van összetéve, éspedig az 1 hordozótestből és a 7 tömítőfelületet alkotó 2 tárcsából. Az 1 hordozótest önmagában ismert módon a forgótolattyús zár - nem ábrázolt - fém tartókeretébe helyezhető bele, amikoris egy oldalsó 6 menesztőfelület - szegmensfelület - szolgál a befeszítéshez, illetve a forgómozgás átviteléhez. A 2 tárcsa normális esetben másmilyen anyagból készült, mint az 1 hordozótest és a 7 tömítőfelület mentén, amely a zárólap ellenlapján való tömítő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
