189390. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés lemezszerű építőelemek talajba juttatására és visszanyerésére

1 A találmány eljárás és berendezés lemezszerű épí­tőelemek talajba juttatására és visszanyerésére. Az el­járásnál a lemezszerű építőelemet pl.szádpallót a beé­pített helyzetében atalajfelszíntőltávolabb eső vegével a talajfelszínre helyezzük, majd előnyösen sajtolással kifejtett erőhatás segítségével fokozatosan a talajba kényszerítjük, visszanyeréskor pedig húzóerő segítsé­gével a talajból fokozatosan eltávolítjuk. A találmánynak ugyancsak tárgyát képező beren­dezés az építőelemek kívánt helyzetben való megtar­tására szolgáló támasztó egységeket és az építőele­mének a talajfelszítől távolabbik végére nyomó- vagy húzóerőt működtető erőkifejtő egységeket, célsze­rűen sajtókat tartalmaz, az erőkifejtő egységek pedig nagynyomású tömlők útján tápegységgel, míg villa­mos vezeték útján az erőhatások irányát, nagyságát, valamint előnyösen időbeliségét és egymáshoz rende­lését is szabályozó vezérlő egységgel vannak összeköt­tetésben. A mélyépítés területén igen gyakran van szükség lemezszerű építőelemek, pl. ún. szádpallók talajba jut­tatására. Az ilyen építőelemek alkalmasak meghatá­rozott talajrészek elrekesztésére, munkagödrök falai­nak megtámasztására, kiemelendő talajrészek határo­lására stb. A lemezszerű építőelemek talajba juttatásá­ra elvileg a-cölöpözés néven ismert és elterjedt mély­alapozási módszerek, így a verés, a sajtolás és az öblí­tés jöhetnek szóba. A gyakorlatban a két előbbit hasz­nálják általában. A sajtolásos eljárással való talajba juttatás számos megoldása jött létre az utóbbi fél évszázad folyamán. Közülük egyik legfejlettebb az Angijában kifejlesz­tett módszer, amelynél nyolc darab soros elrendezésű, de egyedileg működtethető munkahenger segítségével tudnak egyidejűleg nyolc darab pallóból álló szádfalra sajtoló nyomást kifejteni. A berendezés a nyolc darab szádpallóhoz tartozó külön befogófejekkel rendelkezik, amelyek segítségé­vel először a két középső szádpallót nyomják bele a talajba, a hidraulikus munkahengerek teljes lökethosz­­sza által meghatározott mélységig, majd a két közép­sőtől kiindulva párosával a szomszédos pallók lesajto­­lása szimmetrikusan megy végbe. A nyolc darab palló Úyenmódon végrehajtott első ütemű lesajtolása után visszahúzzák a munkahengerelT dugattyúit, a berendezést lesüllyesztik, majd újabb sajtolási ütem következik az előbbihez hasonló mó­don. A pallók visszahúzása a műveletek ellentett értel­mű végrehajtásával valósítható meg. Az előbbitől eltérő, de ugyancsak fejlett technoló­giájú megoldások közé tartozik az a kombinált fúró­­-sajtoló berendezés, amely négy darab hidraulikus munkahengert és két darab fúróegységet tartalmaz. A berendezés ki van egészítve befogó állvánnyal, és ún. utánsajtoló egységgel. Az utóbbit akkor működtetik, ha az alapberendezéssel nem lehet elérni a kívánt saj­tolási mélységet. A befogó állvány egyszerre tizenkét darab szád­­pallót rögzít, és ebből négy darabra ültetik rá az emlí­tett négy munkahengeres sajtoló egységet. Ezek nem­csak nyomó, hanem húzóerő átadására is alkalmas módon vannak a szádpallókkal összeerősítve. A pallók lesajtolása a talajba egyenként történik, miközben a fúrók annyi földet termelnek kl a behatolási zónából, amennyit a sajtoló hengerek kiszorítanak. A sajtolási eljárások az emberi és az anyagi környe­zetre egyaránt kedvezőbbek, mint a korábban általá­nosan alkalmazott verést, majd később kifejlesztett 2 vibrációs módszerek. Az emberi környezetre a sajtolás azárt előnyösebb, mivel nem okoz zajt, az anyagi kör­nyezetre pedig azért, mert nem keletkeznek az építé­si hely közelében olyan talajrezgések, amelyek a meg­lévő építmények károsodását okoznák. Az említett korszerű módszerek mégsem tudtak elterjedni, mert minden eddig berendezés rendkívül bonyolult szerkezet felépítésű, előállításuk jelentős beruházást kíván, és működtetésük is költséges. A szerkezeti bonyolultság miatt a berendezések hajla­mosak a meghibásodásra - főleg a nem kellően szak­képzett személyzettel való működtetés esetén — és így az építés végrehajtása rövidebb vagy hosszabb idő­re megtorpan. A találmány célja olyan eljárás és berendezés kifej­lesztése, amely a lemezszerű építőelemek talajba jut­tatása során megőrzi a sajtolásos módszerek előnyeit, de ezzel egyidejűleg kiküszöböli a szerkezeti bonyo­lultságot, a berendezések költségességét és működte­tésük kényes technológiáját. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a lemezszerű építőelemeket egyesítő keretbe foglal­juk, amelyet himba jelleggel alakítunk ki, az erőkifej­tő munkahengereket lehetőleg szabályozható erőki­fejtésre tesszük alkalmassá, a kerethez pedig csukló­sán csatlakoztatjuk. A találmányi gondolathoz tartozik az is, hogy kh használjuk azt a jelenséget, hogy a talajba már bele­sajtolt építőelemek köpenysúrlódása meghaladja az éppen besajtolás alatt álló építőelemekét, és így azok az éppen mozgatandó építőelemk számára kellő meg­támasztást és vezetést tudnak nyújtani. A keret himba jellege és az építőelemek megfogó fejeihez való csuk­lósán csatlakozás módot ad a talajba juttatás során olyan önbeállásra, amely megelőzi a szerkezet elemek káros túlterhelését és/vagy meg nem engedett alakvál­tozását. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti eljárás lemezszerű építőelemek talajba juttatására és vissznyerésére — amelynél a lemezszerű építőelemet pl. szádpallót a beépített helyzetében a talajfelszín­től távolabb eső végével a talajfelszíre helyezzük, majd előnyösen sajtolással kifejtett erőhatás segítsé­gével fokozatosan a talajba kényszerítjük, visszanye­réskot pedig húzóerő segítségével a talajból fokoza­tosan eltávolítjuk - azon alapul, hogy mind a talajba juttatását, mind a visszanyerést az építőelemek pl. szádpallók előnyösen több darabból álló csoportjá­val hajtjuk végre, ennek során az építőelemeket közö­sen kezelhető csoporttá egyesítjük, pl. himba jellegű keretbe foglaljuk, a kerettel együtt a lehajtás helye fölé emeljük, majd a szükséges pontosságú geometriai pozicionálás után a talajfelszín közelében az építő­elemeket stabilizáljuk, pl. iránytartó kalodába foglal­va oldalirányban megtámasztjuk, ezután az építő­elemeket szakaszosan és célszerűen párosával a talaj­ba nyomjuk, a szakaszos erőkifejtést az előírt mély­ség elérésig folytatjuk, visszanyeréskor pedig ugyan­csak szakaszosan és célszerűen párosával a talajból kihúzzuk. A találmány szerinti eljárás további ismérve lehet, hogy a sajtolásnak legalább a kezdeti szakaszaiban az építőelemek függőleges iránytartásáról járulékos meg­támasztással gondoskodunk. A sajtolást a csoporttá egyesített építőelemek szá­mához igazodó számú erőkifejtő egységgel végezzük. A sajtolást a csoporttá egyesített építőelemek két szélső tagjával kezdjük, majd a közép felé haladva to­189.390 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom