189382. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés állatok gépi fejésére
1 189.382 2 A találmány tárgya eljárás állatok, különösen szarvasmarhák gépi feiésére, amely eljárás a szívófejés valamennyi módjánál alkalmazható, valamint a berendezés az eljárás megvalósításához. Szívólejésnél a gyors és tökéletes kifejés nagymértékben attól függ, hogy a fejé si folyamat során biztosítjuk-e a tőgyciszternából a tőgybimbócisztemába való átmenet kedvező nyílásfokát Ez különösen érvényes a fejés végén, amikor már nem folyik elegendő mennyiségű tej a tőgybibócisztemában. Ilyenkor általában ennek az átmenetnek egy fizikailag magyarázható, idő előtti elzáródása következik be. Az ezután a folyamat után még a tőgyben maradó tejet utótejnek nevezzük és ez csak speciális eljárásokkal fejhető le. Az utótej csökkentésére különböző eljárások és berendezések ismertek, olyanok, amelyek a fejési folyamat kezdeteitől fogva hatnak és a tőgy- és a tőgybimbócisztema közötti átmenet elzáródását lassítják, és olyanok, amelyeket a fejés vége felé használnak oly módon, hogy azok a tejárarnlásban ekkor fellépő csökkenés vagy megszakadás ellen hassanak a tőgy teljes kiürüléséig. Az 1 125 222 sz. NSZK-beli közrebocsátási irat olyan megoldást ismertet, amelynél a fejőeszköz önsúlya következtében folyamatosan állandó értéken maradó, viszonylag nagy húzóerőt hasznosítják, amely a cisztemaátmenet nyílásviszonyait kedvezően befolyásolja. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy a nagy tömegű fejőeszköz könnyebben leesik a tőgybimbóról, mivel a fejővákuum fejési folyamat közbeni ingadozásai, melyek a fejőkelyhek tőgybimbóhoz való tapadását hátrányosan befolyásolják jelenleg gazdaságos ráfordítással gyakorlatilag nem küszöbölhetők ki. Ezt a negatív hatást erősíti még a tőgynek a fejési folyamat előrehaladtával egyidejűleg fellépő elernyedése. A nagyszámú leesési gyakoriság a közi munkaráfordítás1, növekedéséhez vezet. Ismert továbbá a 1 383 038 sz. brit szabadalmi leírás alapján egy olyan megoldás is, ahol a tehén fejésénél annak hasa alatt egy gyűjtőtartály van övékkel felerősítve. Fejesnél feltöltődik a tejgyűjtő tartály és a tejnek egy része húzóerőként hat a fejőkelyhekre. Ez a húzóerő a fejési folyamat során arányosan nő a kifejt tej tömegével. Itt is hátrányként kell megjegyezni, hogy a növekedő tömeggel arányosan emelkedik a fejőeszköz leesési gyakorisága is. Másrészt viszonylag csekély tejhozamú tehén esetén a ható húzóerő olyan csekély is maradhat, hogy mégis fellép a tőgy- és a tőgybimbócisztema közötti átmenet idő előtti elzáródása. Végezetül ismert, hogy a fejő be rendezések tejáramlás-ellenőrző és automatikus lekapcsolóberendezéssel vannak ellátva, amelyek egy előre megadott tejáramlás-minimum fellépésekor jeleznek és egy utófejési folyamatot indítanak el. Ezen utófejési folyamat közben vagy állandóan, vagy periodikusan állandó nagyságú húzóerőt gyakorolnak a fejőeszközre, hogy a tőgy- és a tőgybimbócisztema közötti átmenet nyitvatartása által a legoptimálisabb tejlefejést biztosítják. Így a 142 286 és a 146 784 sz. NDK-beli szabadalmi leírások olyan berendezéseket ismertetnek, amelyekné! egy pneumatikus munkahenger segítségével erőt hoznak létre és húzókötélen vagy karos mechanizmuson keresztül, mint azonos nagyságú húzóerőt állandóan vagy peridokusan alkalmazzák az utófejési folyamat során a fejőeszközön. Hasonló megoldás olvasható a 86 103 sz. NDK-beli szabadalmi leírásban, amelynél a pneumatikus munkahenger funkcióját egy membránhajtás gyakorolja. Ezeknek a nagoldásoknak az a hátránya, hogy egyrészt a cisztemaátmenet lezáródása már eleve felléphet, ami negatívan befolyásolja a fejés időtartamát, másrészt pedig itt is a fejővákuumnak a tőgy ürüléstől függő elernyedése következtében fellépő ingadozásai miatt itt sem biztosítható a fejőkelyhek kellő tapadása. Az ismert eljárások és berendezések vázolt hátrányainak egyik legfontosabb okát abban láthatjuk, hogy a fejőeszköz által járulékosan kifejtett, vagy az arra ható húzóerő nincs megfelelően illesztve a fejési folyamat lefolyásához és ezáltal nem megfelelően befolyásolhatók a tőgycisztema - tőgybimbócisztema átmenet nyüásviszonyai. Célunk a találmánnyal, hogy viszonylag csekély eszközrafordítással gyors és a messzemenően tökéletes kifejést éljünk el, egyidejűleg a kézi munkaerőráfordítást jelentősen csökkentsük és a munkafeltételeket lényegesen javítsuk. A találmánnyal megoldandó feladat olyan eljárás és ennek megvalósítására alkalmas berendezés létrehozása, amelyek alkalmazásával a tejlefejtés közbeni tejáramlás függvényében a tőgy- és a tőgybimbócisztema közötti átmenet kedvező nyílásfoka biztosítható. A találmány értelmében ezt a feladatot azáltal oldjuk meg, hogy a fejőkelyhek felhelyezése után a mért tejáram függvényében, azzal közel fordítottan arányos húzóerőt gyakorlunk a fejőeszközre, amely erő nagysága nulla és egy olyan érték között van, amely a fejőeszköz súlyerejét is magiban foglalva a kb. 80 Newtont nem haladja meg. A felső érték nagymértékben a fejőeszköz kiviteli és működési paramétereitől függ. Ezt a járulékos húzóerőt a fejés végéri önmagában ismert módon a fejőeszközzel «■ gyütt kifejtett húzóerőt önmagában ismert módon periodikusan gyakoroljuk. Ezáltal ellensúlyozni lehet a fejőeszköz tapadóképességének a járulékos húzóerő következtében fellépő, bizonyos mértékű lehetséges csökkenését. Úgy találtuk, hogy ennek az eljárásnak az alkalmazásánál bizonyos stimulációs hatás is elérhető. Az eddig alkalmazott szívófejő eljárásoknál különösen célszerűnek bizonyult, hogy a járulékos húzóerőt pneumatikusan hozzuk létre, mivel ennél a megioldásánál, összehasonlítva más megoldási lehetőségekkel, a legkisebb az eszközráfordítás és a már meglévő fejőberendezések átszerelése is lehetséges. Az eljárás megvalósításához egy megfelelően kitámasztott munkahengerrel rendelkezik, amelyben egy dugattyúrúddal ellátott dugattyú van. A dugattyú fölött és alatt elhelyezkedő tereket egy kalibrált átömlő csatorna köti össze egymással és mindegyik tér egy-egy olyan, munkaközeg áramoltatására szolgáló vezetékkel van ellátva, amelyek közül legalább az egyik lezárható kell hogy legyen. Ez a lezárás szolgál a berendezés üzembe ül. üzemen kívül helyezésére. Ezeknek a vezetékeknek legalább az egyikében olyan szerkezet van elhelyezve, amely a tejáramlás-jeladótói kapott jelzés alapján önmagában ismert módon , változtatja a munkaközeg átáramlását. A dugattyúrúd szabad vége vagy a tőgyre gyakorolt nyomást, miközben a munkahenger a fejőeszközre támaszkodik, vagy önmagában ismert, erőátvitelre Kolgáló szerkezeten keresztül oly módon van a fejőeszközzel összekötve, hogy arra egy lefelé ható húzóerőt 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
