189349. lajstromszámú szabadalom • Elemkapcsolat
1 189 349 2 A találmány elemkapcsolat, főleg falelemek és/ vagy födémelemek közötti kapcsolat, melynél a falelemek és/vagy födémelemek célszerűen közös modulból, mint alaptávolságból leszármaztatott geometriai adatokkal, pl. hosszméretekkel rendelkeznek. Ismeretes, hogy nagyon sok építési rendszer van. Például házgyári panelos építés, egyes építési elemek elöregyártásával kialakult rendszerek. Az előregyártott építési módnál fontos követelmény a gyártandó elemek nagy sorozata és egyúttal az elemfajták minimumra csökkentése, mert ez a gazdaságos termelés alapfeltétele. Ezt a következő módszerekkel lehet elérni:- Zárt rendszerrel: adott, kevésszámú megtervezett épület „elemekre bontásával". így speciális „helyhezkötött" elemeket kapunk. Ezekből csak a tervezett épületek rakhatók össze. A viszonylag nagy számú elemfajta sorozat-nagyságát az épületek éves gyártási száma határozza meg. Eredmény: azonos épületek sora.- Nyílt rendszerek: rendszertervezett elemekkel, melyekből tetszőleges épületek építhetők fel, azaz a gyártáskor még nem tudni, hogy az adott elemet milyen épületbe és az épület mely részébe építik be (mint a LEGO játék). Az elemeknek ezt a tetszőleges beépíthetőségi tulajdonságát a rendszertervezés teszi lehetővé.- Részben nyílt rendszer: a fenti definíciót csak részben (pl.: modulkoordinációban,’ csomópont képzésben, azonos gyártó eszközre tervezésben stb.) teljesítő rendszer. Az előregyártás és a nyílt rendszer bizonyos határon túl már ellentmond egymásnak, hiszen a jelenleg ismert „legnyíltabb” építési mód: a tégla, de ez már nem minősül előregyártásnak. A tervezők feladata megtalálni azt a feltétel rendszert, amely minél nagyobb méretű elemeket eredményez, nyílt alkalmazási lehetőség mellett. Az ismert rendszerek hibái jellemezhetők a célkitűzéseinkkel, mert- a nyíltságuk nem mindig megfelelő, alacsony szintszámú építési kategóriában változatosabb térképezésre, térméretekre van szükség,- a magas házakhoz alkalmazott elemek alacsony szintszám esetén (sok esetben a magas házaknál is) túlméretezettek, így sok felesleges költség hordozói,- a panelos szerkezet tervezése, gyártása, építése a speciális igények miatt szervezethez van kötve,- a sorozatgyártásból sok esetben egyhangúság következik. Az alapvető problémát az jelenti, hogy a figyelembe veendő igények kielégítésére születő megoldások nagyon sokszor ellentétes tendenciájúak, azaz az egyik megoldás rontja a másik igény kielégítésének hatásfokát. A cél tehát olyan megoldások keresése, amely az eddigi eljárásokban még ellentétes tendenciájú megoldásokat azonos tendenciájúvá teszi. Minél több igényre szóló megoldást „egyirányúsítunk”, annál nagyobbat lépünk előre. Az eddigi gyakorlat szerint, ha egy falas szerkezeti rendszerhez gerendát is alkalmazunk, akkor lényegesen megnő az alaprajz-tervezés szabadságfoka, de egyúttal a szükséges csomópont-kapcsolat típusok és vele együtt az elemszámok is emelkednek. Ha az összeselemkapcsolatot meg akarjuk valósítani, akkor a következmény azonos. Az eddigi szerkezetek falelemei sok esetben túlméretezettek voltak, mert- azonos elemeket alkalmaznak egyoldali és kétoldali födémterhelésű falak esetén is, és így a fal vasalását az excentrikusán ható teher szabja meg,- a fal vastagsága általában egy bizonyos érték alá (15 cm) nem csökkenthető, mert azt a fal tetején a födémpanel felülése + a koszorúképzés + a mérettürés geometriailag (a műszaki előírásokban a min. méretek korlátozva vannak) nem teszi lehetővé. A vasbeton falelemek általában két oldalon vannak vasalva az excentrikus teher miatt. Ez a vasalás korlátozza a villamos kábelek hornyainak mélységi méretét. Minél mélyebb ugyanis a horony, annál mélyebbre kerül a vasalás és így az elveszti a hatékonyságát. A födém falra történő felülése miatt az. ún. „t” távolság (hogy a födémterhelés ne nyírja le a fal tetejét) egy adott érték alá (kb. 10 cm) nem csökkenthető, így a horony - melyben a vezetékek vannak - kivitelezése (sablonképzés) komoly gondot jelent. Ha t = o lenne, ez lényegesen egyszerűbb kivitelezést és funkcionális előnyöket is jelentene. Ugyanakkor gazdaságtalanul megnövelné a falvastagságot. Gondot jelent a horony optimális méretének a meghatározása, mivel- utólag valamilyen technológiával (bevakolás, műanyag horonyfedél stb.) be kell fedni.- kérdés, hogy a mérete befogadja-e a maximális mennyiségű vezetéket, mert ha igen, akkor hátrány, hogy a horony sok helyen kihasználatlan, ami gazdaságtalan; fordított esetben viszont megoldhatatlan a kimaradó vezetékek elhelyezése. A találmány célja olyan elemkapcsolalot létrehozni, elsősorban a lakásépítéshez és azon belül is az egy-két szintes épületek esetében, amely jelenleg ismeretekhez képest egyszerűbb és gazdaságosabb, mert- több felhasználói igény elégíthető ki vele;- optimális sorozatnagysággal gyártható (kis cégek számára is);- ára a többletfunkciók ellenére sem nagyobb, sőt lehetőleg kisebb;- alkalmazhatósága egyszerű, nincs építő szervezethez kötve, és nem igényel semmilyen specialitást. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a fal tetejét fürészfogasra kell kiképezni, azaz modulonként megfelelő méretű fészket kell kihagyni és a födémpaneleket nem a fal két szélére kell felfektetni, hanem villámzárszerüen egymásba tolva, a fal tengelyére fektetni, így a fal tetején, mindkét oldalon végigfutó hornyot alakíthatunk ki. Ez azt jelenti, hogy az alaprajzi egy raszter mezőjén belül minden helyzetben csatlakoztathatók egymáshoz a födémelemek és falak. A találmány tárgya elemkapcsolat, főleg falelemek és/vagy födémelemek közötti kapcsolat, melynél a falelemek és/vagy a födémelemek célszerűen közös modulból, mint alaptávolságból leszármaz5 10 15 2C 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
