189345. lajstromszámú szabadalom • Eljárás D-2-(6-metoxi-2-naftil)-propionsav N-R-D-glükonaminokkal alkotott sóinak előállítására

1 189 345 2 A találmány tárgya eljárás a D-2-(6-metoxi-2- naftilj-propionsav N-R-D-glükaminokkal alkotott új sóinak előállítására. A D-2-(6-metoxi-2-naftil)-propionsav jól ismert gyulladásgátló, fájdalomcsillapító és lázcsillapító hatású vegyület, részletesen ismertetésre kerül a 3 904 682 számú amerikai egyesült államokbeli sza­badalmi leírásban. Előállítására többek között a 3 651 106, 3 652 683, 3 658 858, 3 658 863, 3 663 584, 3 904 682, 3 904 683 és a 3 975 432 szá­mú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírá­sokban ismertetnek módszereket, amelyeknek azonban egyike sem kielégítő ipari szempontból. Felismertük, hogy a D,L-2-(6-metoxi-2-naftil)­­propionsav vagy valamelyik oldható sója rezolvál­­ható N-R-D-glükaminokkal - ezeknél R jelentése 2-18 szénatomot tartalmazó alkil- vagy 3-8 szén­atomot tartalmazó cikloalkilcsoport - vagy az utóbbiak valamelyik sójával, olyan terméket kap­va, amely a gyógyászatilag hatékony D-sztereoizo­­merben dús, és hogy a rezolválás során új sók képződnek. A találmány tárgyát így a D-2-(6-metoxi-2- naftilj-propionsav N-R-D-glükaminokkal alkotott sóinak előállítására vonatkozó eljárás képezi. A ta­lálmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként előnyösen valamely ismert kémiai szintézissel ka­pott D,L-2-(6-metoxi-2-naftil)-propionsavat, vagy­is a racém keveréket használjuk, és ezt az N-R-D- glükaminnal vagy sójával és adott esetben egy szer­ves vagy szervetlen bázissal reagáltatjuk egy kö­zömbös oldószerben. Az „alkilcsoport” kifejezés tehát 2-18 szénato­mot tartalmazó, egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoportokra vonatkozik. Például megemlíthet­jük az etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil-, izobutil-, n-hexil-, n-oktil-, n-dodecil- vagy n-oktadecilcso­­portot. A „cikloalkilcsoport” kifejezés alatt 3-8 szénato­mot tartalmazó cikloalifás csoportokat, például ciklopropil-, ciklobutil-, ciklopentil-, ciklohexil-, metil-ciklohexil-, cikloheptil- vagy ciklooktilcso­­portot értünk. Ezek közül a ciklohexilcsoport a leginkább előnyös a jelen esetben. A találmány szerinti eljárásban leginkább elő­nyösen használható glükaminok közé tartoznak az N-(n-propil)-D-glükamin, N-(n-butil)-D-glükamin és az N-(n-oktil)-D-glükamin. A találmány szerinti eljárás gyakorlati megvaló­sítása során úgy járunk el, hogy oldószerként olyan közömbös szerves oldószert használunk, amelyben a D-2-(6-metoxi-2-naftii)-propionsavnak az N-R­­D-glükaminnal alkotott sója, illetve az L-2-(6- metoxi-2-naftil)-propionsavnak az N-R-D-glüka­­minnal alkotott sója jelentősen eltérő mértékben oldódik, vagyis e kétféle sónak jelentősen eltérő az oldékonysága, továbbá a rezolválási műveletet szo­bahőmérséklet vagy a környezet hőmérséklete és megemelt hőmérséklet, általában az alkalmazott oldószer forráspontjának megfelelő hőmérséklet közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A D-2-(6-me­­toxi-2-naftil)-propionsavnak például az N-(n­­propil)-D-glükaminnal, N-(n-butil)-D-glükamin­­nal vagy N-(n-oktil)-D-glükaminnal alkotott sója a felhasználandó oldószerben sokkal rosszabbul 2 kell, hogy oldódjék, mint az L-2-(6-metoxi-2- naftilj-propionsav ugyanezzel a glükaminnal alko­tott sója, és így a kétféle sót tartalmazó forró oldat szobahőmérséklet vagy a környezet hőmérséklete körüli hőmérsékletre való visszahütésekor a D-2- (6-metoxi-2-naftil)-propionsavnak a glükaminnal alkotott sója preferenciálisan ki kell, hogy kristá­lyosodjék az oldatból. A találmány szerinti eljárás­ban hasznosítható oldószerek közé tartoznak a viz; az 1-10 szénatomot tartalmazó monofunkciós al­koholok, például a metanol, etanol, n-propanol, izopropanol, butanol, pentanol, hexanol, ciklohe­­xanol, 2-etil-hexanol, benzilalkohol vagy furfurilal­­kohol; a 2-6 szénatomot tartalmazó, kétfunkciós alkoholok, például az etilén-glikol vagy az 1,3-pro­­pilén-glikol; a 3-4 szénatomot tartalmazó három­funkciós alkoholok, például a glicerin; a 3-11 szén­atomot tartalmazó ketonok, például az aceton, ace­­til-aceton, etil-metil-keton, dietil-keton, di­­(propil)-keton, diizopropil-keton vagy a diizobutil­­keton. Az egyéb felhasználható oldószerek közé tartoznak az etilén-glikol és a dietilén-glikol mono- és dí( 1—4 szénatomot tartalmazó) alkilészterei, di­­metil-szulfoxid, szulfolánok, formamid, dimetil­­formamid, N-metil-pirrolidon, piridin, dioxán és a dimetil-acetamid. Az 1-3 szénatomot tartalmazó alkoholok, például a metanol és az izopropanol, de különösen a metanol a leginkább előnyösen hasz­nálható oldószerek. Szükséges esetben elegendő mennyiségű vizet adhatunk az oldószerhez ahhoz, hogy az oldószerhez adagolt anyagok teljes meny­­nyisége szolubilizálható legyen. A kiindulási anyagot , vagyis a D,L-2-(6-metoxi-2-naftil)-propionsavat vagy valamelyik oldható só­ját megemelt hőmérsékletre, általában 60 'C és 100 °C közötti vagy pedig az alkalmazott oldószer forráspontjának megfelelő hőmérsékletre melegít­jük a glükamin jelenlétében az alkalmazott oldó­szerhez adott anyag teljes mennyiségének szolubili­­zálódása céljából. Kívánt esetben az oldószer tartó­­sabb időn át megemelt hőmérsékleten tartható mindaddig, míg a szilárd anyag teljes mennyisége oldatba megy. Miután az oldószert a szükséges időn át megemelt hőmérsékleten tartottuk, meg­kezdjük lassú lehűtését a. környezet hőmérsékletére. A lehütési folyamat során az oldatot előnyösen beoltjuk a D-2-(6-metoxi-2-naftil)-propionsav és a glükamin, például N-(n-propil)-D-glükamin alkot­ta sóval. Az ekkor képződő kristályos csapadék tehát fel van dúsulva a D-2-(6-metoxi-2-naftil)­­propionsavnak a glükaminnal alkotott sójában. Gyakorlati megfontolások alapján választjuk meg azt a véghőmérsékletet, amelyre az oldatot hütjük, de a megválasztásnál általában az a döntő szem­pont, hogy minél nagyobb hozammal lehessen a kristályokat elkülöníteni. A reakcióelegy a legala­csonyabb hőmérsékleten tartható mindaddig, míg a kristályosodás teljes vagy csaknem az. Ehhez általában mintegy félóra és néhány óra közötti idő­re van szükség. A képződő kristályos csapadékot rendszerint szűréssel különítjük el, majd mossuk. Az N-(n-oktil)-D-glükamin a leginkább előnyös glükamin, minthogy a D-2-(6-metoxi-2-naftil)­­propionsavnak a vele alkotott sója nagyon köny­­nyén elkülöníthető szűréssel és később, már a talál­5 10 15 20 25 20 35 40 45 50 55 60 65 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom