189319. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és elektród építmények,különösen épületek falszerkezeteinek nedvességmentesítésére

1 189.319 2 ben 33 vakolóhabarcsba ágyazzuk be. A 33 vakoló­habarcsot olyan vastagságban visszük fel, hogy 24, ill. 25 hálók annak 34 külső oldala alá kerüljenek. A 24, ill. 25 hálók igy 37 elektrokinetikai berende­zés 35 anódját, ill. 36 katódját képezik. Hogy hatá­sos vízszintes gátat képezzünk ki a 22 épitmény alapzatában jelenlevő 38 nedvesség felszivárgása ellen, a két 24 és 25 hálót függőleges irányban az építmény külső oldalán egymás felett helyezzük el. A 36 katódot képező 25 háló a 39 talajban van elhelyezve. A 25 háló környezetében előnyösen ta­lajcserét hajtunk végre, miáltal a háló környezeté­ben porózus, jó vízlevezető rétegek helyezkednek el. Az 5. ábrán ábrázolt találmány szerinti elektród,- melynek ismertetésénél az azonos részekre azonos hivatkozási számokat használunk, mint a 4. ábrán- példaképpeni kiviteli alakjánál a 35 anódot képe­ző 24 háló a 23 építménynek az épület belseje felé néző oldalára és a 36 katódot képező 25 háló annak külső oldalára van erősítve. Mint a 4. ábra szerinti kiviteli példánál, a 25 háló ismét a 39 talaj környezetében van elhelyezve, és amikor a 24 és 25 hálókat a 30 egyenfeszültség forrásra kapcsoljuk erős 41 elektromos mező kelet­kezik, melyre 42 erővonalak utalnak. Az anódnak a katód felett történő elhelyezése következtében a nedvesség a 23 építményen belül a katód irányában vándorol, ill. megszűnik az alap­zatból felszálló 38 nedvesség felszivárgása a 23 épít­ménybe. Erre a nedvességmentesítő, ill. szárító ha­tásra mindkét példánál a 4. és 5. ábrán szimboliku­san 43 nyilakkal utalunk. A műanyag dotálásának következtében az anód depolarizációját és ezáltal a vezetőképesség gyen­gülését, valamint a térerő lecsók kenését elkerülen­dő, a 30 egyenfeszültség forráshoz beiktatunk egy 44 kapcsolótagot. A 44 kapcsolótag azt eredménye­zi, hogy a 37 elektrokinetikai berendezés polaritása periodikusan rövid időtartamokra megfordul. Az elektromos mezőben levő ionok így nem válhatnak le, a depolarizációt elkerüljük. A 22, 23 építmé­nyekben ilymódon elért magas vezetőképesség megakadályozza, hogy a 24, ill. 25 hálók között vándorló sóionok leváljanak és kivirágozzanak. A jó vezetőképesség révén megvalósul továbbá a 22, ill. 23 építményekben magas áramáthatolás, így nagyon erős elektromos tér épül fel, mely intenzív vízáramlást eredményez a katód irányában. Magától értetődően az is lehetséges, hogy a talál­mány szerinti 2, 11, 24, 25 elektródhálókat a 39 talajhoz viszonyítva különböző magasságokban helyezzük el és egymással összekössük, miáltal a természetes potenciálkülönbség kiegyenlítődik és úgynevezett horizontális gát keletkezik, mely meg­akadályozza, hogy a víz felfelé vándoroljon a fal­ban a beépitett hálók fölé. A találmány szerinti elektródhálók erősítő-, ill. hordozóelemként való alkalmazásának előnye mindenekelőtt abban van, hogy az alkalmazott spe­ciális műanyag révén, melynek erős a felületi érdes­sége és csekély a zsugorodása, hosszú időn keresz­tül együttdolgozó kapcsolat áll fenn a kötő-, ill burkolóanyag és az elektród-háló között, miáltal megszűnik a nedvesség összegyűlése az elektródhá­lók környezetében, valamint az ezt követő korró­zió, miáltal a rendszer magas elektromos vezetőké­pességét érjük el. A 6. ábrán a 45 tápegység látható a 46 anódot, ill. 47 katódot képező találmány szerint kivitelezett 48,49 elektród-hálók számára. A tápegységben van egy 50 transzformátor, továbbá tartozékai még az 51 szűrődiódák, egy 52 kapcsolótag, valamint egy 53 időzítő. Az 52 kapcsolótag része az 54 egyenirá­nyító kapcsolás 51 szürődiódáival párhuzamosan elhelyezett 55 impulzus kapcsoló, mely 56 tranzisz­torral van kialakítva. Az 53 időzítő által az 56 tranzisztor lehetővé teszi meghatározott időtarta­mig a jelátmenetet. Az 52 kapcsolótaghoz tartozó 57 dióda révén biztosítottuk, hogy feszültségátha­ladás csak akkor lehetséges, ha 50 transzformátor 58 kimenetén negatív potenciál jelenik meg. Az 55 impulzus kapcsoló 59 bemenete az 50 transzformá­torra! kialakított 60 egyenfeszültség forrás 58 kime­netéhez csatlakozik. A 61 kimenet 62 vezetékkel hozzá van kötve 46 anódhoz. A zárókontaktusként működő 56 tranzisztort 53 időzítő vezérli. A 62 vezeték és egy 64 vezeték és a 46 anód, ill. 47 katód között van továbbá egy 65 átkapcsoló, mellyel szükség szerint a két 48, ill. 49 háló feszültségellátá­sa megfordítható, úgy hogy az anód kálódként működik, ill. megfordítva. Továbbmenően a 45 tápegységhez hozzá van kapcsolva egy 66 árammu­tató műszer. A 45 tápegység kialakítása a talál­mány keretében, anélkül, hogy ettől eltérnénk, tet­szőlegesen változtatható, és a példaképpen bemu­tatott tranzisztoros kapcsolás helyett természetesen lehetséges megfelelő jelfogós vezérlések vagy integ­rált áramkörök vagy más eszközök használata is. A 7. ábrán a feszültség - idő görbe egy előnyös alakját mutatjuk. Megfelelően letranszformált há­lózati feszültség pozitív 67 szinuszgörbéjét kapjuk, miközben a szinuszgörbe negativ 68 része az alsó feszültségtartományban le van vágva, úgy hogy ameddig az eredeti szinuszgörbe negatív része nem lép túl egy meghatározott feszültséget, feszültség nem jut ki és csak, amikor a szinuszos feszültség az előírt feszültséghatárt túllépi, az ez1 feszültségha­­tárt meghaladó feszültség kerül elektródákra. Bár a hálózati frekvencia alkalmazása speciális előnyöket nyújt, a találmány szerinti eljárás nem korlátozódik az 50 vagy 60 s~' frekvenciájú szinu­szos feszültségekre. A feszültség-idő görbének ez az előnyös alakja megvalósítható például a 6. ábrán ismertetett 45 tápegységgel is. Az 53 időzítőben elhelyezett kon­denzátoron keresztül az átmenet az 56 tranziszto­ron át csak akkor nyílik meg, miután bizonyos időtartamú pozitiv potenciált kapcsolunk rá, úgy hogy 46 anód negatív feszültség alá kerül. Az 53 időzítő megfelelő méretezése esetén, ha nem érjük 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom