189319. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és elektród építmények,különösen épületek falszerkezeteinek nedvességmentesítésére
1 189.319 2 ben 33 vakolóhabarcsba ágyazzuk be. A 33 vakolóhabarcsot olyan vastagságban visszük fel, hogy 24, ill. 25 hálók annak 34 külső oldala alá kerüljenek. A 24, ill. 25 hálók igy 37 elektrokinetikai berendezés 35 anódját, ill. 36 katódját képezik. Hogy hatásos vízszintes gátat képezzünk ki a 22 épitmény alapzatában jelenlevő 38 nedvesség felszivárgása ellen, a két 24 és 25 hálót függőleges irányban az építmény külső oldalán egymás felett helyezzük el. A 36 katódot képező 25 háló a 39 talajban van elhelyezve. A 25 háló környezetében előnyösen talajcserét hajtunk végre, miáltal a háló környezetében porózus, jó vízlevezető rétegek helyezkednek el. Az 5. ábrán ábrázolt találmány szerinti elektród,- melynek ismertetésénél az azonos részekre azonos hivatkozási számokat használunk, mint a 4. ábrán- példaképpeni kiviteli alakjánál a 35 anódot képező 24 háló a 23 építménynek az épület belseje felé néző oldalára és a 36 katódot képező 25 háló annak külső oldalára van erősítve. Mint a 4. ábra szerinti kiviteli példánál, a 25 háló ismét a 39 talaj környezetében van elhelyezve, és amikor a 24 és 25 hálókat a 30 egyenfeszültség forrásra kapcsoljuk erős 41 elektromos mező keletkezik, melyre 42 erővonalak utalnak. Az anódnak a katód felett történő elhelyezése következtében a nedvesség a 23 építményen belül a katód irányában vándorol, ill. megszűnik az alapzatból felszálló 38 nedvesség felszivárgása a 23 építménybe. Erre a nedvességmentesítő, ill. szárító hatásra mindkét példánál a 4. és 5. ábrán szimbolikusan 43 nyilakkal utalunk. A műanyag dotálásának következtében az anód depolarizációját és ezáltal a vezetőképesség gyengülését, valamint a térerő lecsók kenését elkerülendő, a 30 egyenfeszültség forráshoz beiktatunk egy 44 kapcsolótagot. A 44 kapcsolótag azt eredményezi, hogy a 37 elektrokinetikai berendezés polaritása periodikusan rövid időtartamokra megfordul. Az elektromos mezőben levő ionok így nem válhatnak le, a depolarizációt elkerüljük. A 22, 23 építményekben ilymódon elért magas vezetőképesség megakadályozza, hogy a 24, ill. 25 hálók között vándorló sóionok leváljanak és kivirágozzanak. A jó vezetőképesség révén megvalósul továbbá a 22, ill. 23 építményekben magas áramáthatolás, így nagyon erős elektromos tér épül fel, mely intenzív vízáramlást eredményez a katód irányában. Magától értetődően az is lehetséges, hogy a találmány szerinti 2, 11, 24, 25 elektródhálókat a 39 talajhoz viszonyítva különböző magasságokban helyezzük el és egymással összekössük, miáltal a természetes potenciálkülönbség kiegyenlítődik és úgynevezett horizontális gát keletkezik, mely megakadályozza, hogy a víz felfelé vándoroljon a falban a beépitett hálók fölé. A találmány szerinti elektródhálók erősítő-, ill. hordozóelemként való alkalmazásának előnye mindenekelőtt abban van, hogy az alkalmazott speciális műanyag révén, melynek erős a felületi érdessége és csekély a zsugorodása, hosszú időn keresztül együttdolgozó kapcsolat áll fenn a kötő-, ill burkolóanyag és az elektród-háló között, miáltal megszűnik a nedvesség összegyűlése az elektródhálók környezetében, valamint az ezt követő korrózió, miáltal a rendszer magas elektromos vezetőképességét érjük el. A 6. ábrán a 45 tápegység látható a 46 anódot, ill. 47 katódot képező találmány szerint kivitelezett 48,49 elektród-hálók számára. A tápegységben van egy 50 transzformátor, továbbá tartozékai még az 51 szűrődiódák, egy 52 kapcsolótag, valamint egy 53 időzítő. Az 52 kapcsolótag része az 54 egyenirányító kapcsolás 51 szürődiódáival párhuzamosan elhelyezett 55 impulzus kapcsoló, mely 56 tranzisztorral van kialakítva. Az 53 időzítő által az 56 tranzisztor lehetővé teszi meghatározott időtartamig a jelátmenetet. Az 52 kapcsolótaghoz tartozó 57 dióda révén biztosítottuk, hogy feszültségáthaladás csak akkor lehetséges, ha 50 transzformátor 58 kimenetén negatív potenciál jelenik meg. Az 55 impulzus kapcsoló 59 bemenete az 50 transzformátorra! kialakított 60 egyenfeszültség forrás 58 kimenetéhez csatlakozik. A 61 kimenet 62 vezetékkel hozzá van kötve 46 anódhoz. A zárókontaktusként működő 56 tranzisztort 53 időzítő vezérli. A 62 vezeték és egy 64 vezeték és a 46 anód, ill. 47 katód között van továbbá egy 65 átkapcsoló, mellyel szükség szerint a két 48, ill. 49 háló feszültségellátása megfordítható, úgy hogy az anód kálódként működik, ill. megfordítva. Továbbmenően a 45 tápegységhez hozzá van kapcsolva egy 66 árammutató műszer. A 45 tápegység kialakítása a találmány keretében, anélkül, hogy ettől eltérnénk, tetszőlegesen változtatható, és a példaképpen bemutatott tranzisztoros kapcsolás helyett természetesen lehetséges megfelelő jelfogós vezérlések vagy integrált áramkörök vagy más eszközök használata is. A 7. ábrán a feszültség - idő görbe egy előnyös alakját mutatjuk. Megfelelően letranszformált hálózati feszültség pozitív 67 szinuszgörbéjét kapjuk, miközben a szinuszgörbe negativ 68 része az alsó feszültségtartományban le van vágva, úgy hogy ameddig az eredeti szinuszgörbe negatív része nem lép túl egy meghatározott feszültséget, feszültség nem jut ki és csak, amikor a szinuszos feszültség az előírt feszültséghatárt túllépi, az ez1 feszültséghatárt meghaladó feszültség kerül elektródákra. Bár a hálózati frekvencia alkalmazása speciális előnyöket nyújt, a találmány szerinti eljárás nem korlátozódik az 50 vagy 60 s~' frekvenciájú szinuszos feszültségekre. A feszültség-idő görbének ez az előnyös alakja megvalósítható például a 6. ábrán ismertetett 45 tápegységgel is. Az 53 időzítőben elhelyezett kondenzátoron keresztül az átmenet az 56 tranzisztoron át csak akkor nyílik meg, miután bizonyos időtartamú pozitiv potenciált kapcsolunk rá, úgy hogy 46 anód negatív feszültség alá kerül. Az 53 időzítő megfelelő méretezése esetén, ha nem érjük 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
