189308. lajstromszámú szabadalom • Berendezés járvaszecskázáshoz
1 189.308 2 A találmány tárgya berendezés járvaszecskázáshoz. A találmány szerinti berendezés segítségével kukorica vagy hasonló száras növény levágása és szecskázása biztosítható úgy, hogy maga a berendezés magajáró gépként van kiképezve, vagy erőgéppel vontatott változatban van kivitelezve. A javasolt berendezés a járvaszecskázó gépek olyan csoportjába tartozik, amelyek a növény szárát a növény álló helyzete mellett elvágó eszközzel, a levágott növényt a vágott részével kezdve a szecskázó félé továbbító több tolóhengerrel és szecskázódobbal rendelkezik. Az ismert hasonló feladat ellátására szolgáló berendezéseknél problémát és nehézséget jelentett, hogy a berendezések rendkívüli módon kötöttek voltak a levágni és szecskázni szándékolt növény vetésével meghatározott sortávolsághoz. Ezekkel az ismert berendezésekkel pontosan kellett követni a növény sorait, mert különben nem tudott tökéletes betakarítást biztosítani a berendezés. Az ismert járvaszecskázó gépek bármilyen rendszerűek is voltak, nem tudták lehetővé tenni, hogy a berendezés üzemkőzbeni haladási iránya eltérjen a növény vetéssel meghatározott sorától, és a különféle vágóeszközök eltérjenek a sortávolságtól. Az ismert gépek egyes típusainál alkalmaztak olyan szerkezetet, aminél a sortávolságnak megfelelően állítani lehetett a vágószerkezetet, illetve a vágószerkezethez tartozó behúzó eszközöket, és ily módon igyekeztek a berendezést érzéketlenebbé tenni a sortávolság tartása tekintetében, vagyis ily módon akarták rugalmasabbá tenni a berendezést a különféle sortávolságú növényzet járvaszecskázására, voltak olyan ismert szerkezetek is, arpelyek automatikus eszközöket tartalmaztak a kormányzáshoz annak érdekében, hogy a vezetőtől függetlenül kövesse a gép a növény sorait. Az ismert járvaszecskázó berendezések minden újítási igyekezet mellett csak nagyon bonyolult és drága szerkezettel tudtak némileg megközelítő vagy kielégítő megoldást biztosítani a korábbiakhoz képest, de tulajdonképpen egyik ismert gép sem tudta megszüntetni a járvaszecskázó berendezések sorhoz való merev kötöttségét. A találmány elé kitűzött cél az volt, hogy kukorica és hasonló szárasnövény, pl. repce, levágására és szecskázására olyan megoldást biztosítson, amely függetlenül alkalmazható a levágni és szecskázni szándékolt növény sortávolságától, továbbá a növények sorainak irányától is függetleníteni lehessen betakarítás közben a berendezés haladási irányát. Ez utóbbi célkitűzés főleg az ún. széles vetések esetében való alkalmazást biztosítanák, hasonlóan a gabonák területén alkalmazott arató-cséplő gépekhez. További cél volt, hogy a találmány révén olyan járvaszecskázó gépet biztosítsunk, amely a megdőlt terményt is be tudja takarítani, nevezetesen a fekvő kukoricát is akadálytalanul fel tudja szedni, le tudja vágni, majd szecskázza is. A találmány szerinti berendezés az eléje kitűzött célt lényegében azáltal éri el, hogy a berendezés üzemkőzbeni haladási irányában értelmezve a szecskázódob előtt vannak elrendezve a levágott növényt a szecskázódob felé mozgató tolóhengerek és ezek előtt pedig egy vagy több forgó terelő-vágó szerkezet van alkalmazva, amelyeknél a növény szárát a vágási helyekhez juttató továbbító karok vagy fogkoszorúk, ill. fogak vannak alkalmazva. Ez utóbbi szervek alkalmazása révén biztosítható, hogy a menetiránytól eltérő irányú sorok növényei is roncsolás nélkül a vágási helyhez lesznek terelve és a vágási helyeken határozott metszéssel történhet meg a növényi szárak elvágása, majd a levágott résznek a továbbítása a szecskázódob felé. A találmány szerinti berendezésben alkalmazott terelő-vágó szerkezetek megközelítően függőleges középvonalú tengelyek körül végeznek forgást, ami röviden vertikális tengelyek körüli forgásnak nevezhető. A terelő-vágó szerkezetek alapvető része a vertikális tengely körüli mozgást végző forgótest, és ennek palástjához lehet kapcsolni a sugárirányban kifelé álló továbbító karokat vagy megfelelő kiképzésű fogkoszorúkat, ill. fogakat, továbbá az említett forgótestek alatt vannak elhelyezve a vágóeszközök. A találmány szerinti berendezés egyik alapvető kiviteli változatánál a forgótest alsó részéhez van kapcsolva, és a palásthoz képest sugárirányban kiálló helyzetbe vannak szerelve azok az állókések, amelyekkel együttműködni képesek a forgókések és amelyek mintegy a forgókések ellendarabjait képezik. Az állókések tulajdonképpen meghatározzák a vágási helyeket, ahová a korábban már említett továbbító karok vagy fogkoszorúk, ill. fogak terelik a növényszárakat. Kialakítható a találmány szerinti berendezés úgy, hogy négy terelő-vágó szerkezetet tartalmaz, amelyek közül két terelő-vágó szerkezet a tolóhengerekhez közelebb van, mint a másik kettő. Az említett, a tolóhengerekhez közelebb álló, vagyis belül lévő terelő-vágó szerkezetek és a kijjebb lévő terelő-vágó szerkezetek között a levágott növények vezetésére szolgáló továbbító csatornák vannak kiképezve. Ennek megfelelően a belső terelő-vágó szerkezetek nemcsak a saját maguk által levágott terményszárak továbbítására szolgálnak, hanem mintegy átveszik a másik két terelő-vágó szerkezet által levágott növényrészeket is, és azokat szintén továbbítják a tolóhengerek felé. A gép belseje felé, vagyis a tolóhengerekhez közelebb álló terelő-vágó szerkezetek és a külső terelő-vágó szerkezetek között a továbbító-csatornát a forgótestek palástján kívül lévő, a továbbító karok síkjai között elhelyezett hajlított vezetőlapok határolják el. Ezek a vezetőlapok felülnézetben körív alakúak, és a továbbító csatorna kialakítása érdekében úgy vannak elhelyezve, hogy határozott terelést biztosítsanak a terménynek. Az említett kialakítású berendezés esetében szükségszerű, hogy a szomszédos terelő-vágó szerkezetek forgótesteinek 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
