189296. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxazol- 4-ecetsav-származékok előállítására
1 189 296 2 le. Ennek megfelelően, a (II) általános képletű vegyületet diciklohexil-karbodiimid segítségével közvetlenül kondenzálhatjuk egy (III) általános képletű vegyülettel, vagy a (III) általános képletű vegyületet a (II) általános képletű vegyületet egy reakcióképes származékával, például savhalogenidjével - például savkloridjával vagy savbromidjával -, savanhidridjével, imidazolidjával vagy vegyes savhidridjével - például monometil-karbonáttal, monoetil-karbonáttal, monoizobutil-karbonáttal képzett anhidridjével - reagáltatjuk. A fenti ismert megoldások közül legelőnyösebb, ha a (II) általános képletü vegyület savhalogenidjével vagy vegyes savanhidridjével reagáltatjuk a (III) általános képletű vegyületet. A savhalogenides reakciót általában oldószerben - például kloroformban, diklór-metánban, etil-acetátban, tetrahidrofuránban, vízben, vagy ezek elegyében - folytatjuk le, bázis - például trietil-amin, N-metil-morfolin, nátrium-hidrogénkarbonát, kálium-hidrogén-karbonát, nátriumkarbonát vagy kálium-karbonát - jelenlétében, - 10 és 30 °C közötti hőmérsékleten. A (III) általános képletű vegyület 1 móljára számítva 1-1,2 mól (II) általános képletű vegyületet használunk. Abban az esetben, ha a (II) általános képletű vegyületet vegyes savanhidrid formájában használjuk, a (II) általános képletű vegyületet először előnyösen klór-karbonsav-észterrel - például metil-klórkarbonáttal, etil-klór-karbonáttal vagy izobutilklór-karbonáttal - reagáltatjuk, bázis - például trietil-amin, N-metil-morfolin - jelenlétében, megfelelő oldószerben - például kloroformban, diklórmetánban, etil-acetátban vagy tetrahidrofuránban -, - 10 és 10 °C közötti hőmérsékleten. A kapott vegyes savanhidridet ezután a (III) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, -10 és 30 °C közötti hőmérsékleten. A (III) általános képletű vegyület 1 móljára számítva előnyösen 1-1,2 mól vegyes savanhidridet alkalmazunk. 2 3 2. lépés A (IV) általános képletű vegyületet dehidratálószerrel ciklizálva (V) általános képletű vegyületté alakítjuk. Dehidratálószerként a fenti célra szokásosan használt vegyületek TM például foszfor-oxiklorid, tionil-klorid, foszfor-pentoxid, polifoszforsav, polifoszforsav-észterek, ecetsavanhidrid, kénsav vagy ezek elegye - alkalmazhatók. A reakciókörülmények a választott dehidratálószertől függően változhatnak, általában megfelelő szerves oldószerben - például benzolban, toluolban, xilolban, kloroformban vagy diklór-metánban - dolgozunk, 30 és 140 °C közötti hőmérsékleten, vagy oldószerként a dehidratálószer feleslegét használjuk, hasonló hőmérsékleten. A (IV) általános képletű vegyület 1 móljára számítva 1-30 mól dehidratálószert használunk. 3. lépés Az (V) általános képletű vegyületet (VI) általános képletű vegyületté redukáljuk. A redukciót valamely redukálószerrel - például lítium-alumíniumhidriddel, nátrium-dihidro-bisz(2-metoxi-etoxi)alumináttal vagy egyéb hasonló vegyülettel - végezhetjük. A reakciót általában oldószer - például etil-éter, tetrahidrofurán, dimetoxi-etán, benzol, toluol vagy hasonló vegyület - jelenlétében, - 10 °C és a használt oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten folytatjuk le, az (V) általános képletű vegyület 1 móljára számítva 1-2 mól redukálószert használunk. 4. lépés A (VI) általános képletű vegyületet halogénezőszerrel vagy szulfonilezőszerrel reagáltatva (VII) általános képletű vegyületet kapunk. Halogénezőszerként előnyösen tionil-kloridot vagy foszfortribromidot használhatunk, a reakció terméke X helyén klór- vagy brómatomot tartalmazó (VII) általános képletű vegyület. A reakciót megfelelő szerves oldószerben - például benzolban, toluolban, xilolban, kloroformban vagy diklór-metánban- folytatjuk le, vagy a halogénezőszer feleslegét használjuk oldószerként, a reakcióhőmérséklet- 10 és 80 °C között változhat. A (VI) általános képletű vegyület 1 móljára számítva 1-20 mól halogénezőszert használhatunk. Szulfonilezőszerként előnyösen mezil-kloridot, tozil-kloridot, benzolszulfonil-kloridot használva X helyén mezil-oxi-, ■■ tozil-oxi- vagy benzolszulfonil-oxi-csoportot tartalmazó (VII) általános képletű vegyületet kapunk. A reakciót általában a reakció szempontjából közömbös oldószerben - például benzolban, toluolban, xilolban, etil-éterben, etil-acetátban, tetrahidrofuránban, kloroformban, diklór-metánban vagy hasonló vegyületben - játszatjuk le, bázis - például trietil-amin, N-metil-morfolin, vagy hasonló bázis -jelenlétében, — 10 és 30 °C közötti hőmérsékleten. A (VI) általános képletű vegyület I móljára számítva 1-1,2 mól szulfonilezöszert, illetve bázist használunk. Az X helyén jódatomot tartalmazó (VII) általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy 1 mól megfelelő, X helyén klóratomot, brómatomot vagy szulfonil-oxi-csoportot tartalmazó (VII) általános képletű vegyületet 1-1,2 mól nátrium- vagy kálium-jodiddal reagáltatunk. A reakciót oldószer - például aceton, metil-etil-keton, metanol, etanol vagy hasonló oldószer - jelenlétében játszatjuk le, 20 és 80 °C közötti hőmérsékleten. 5. lépés A (VII) általános képletű vegyületet nátriumvagy kálium-cianiddal reagáltatva (VIII) általános képletű vegyületet állíthatunk elő. A reakciót úgy folytatjuk le, hogy a (VII) általános képletű vegyülethez megfelelő oldószer jelenlétében nátriumvagy kálium-cianidot adunk. Oldószerként például metanolt, etanolt, dímetil-formamidot vagy dimetil-szulfoxidot használunk, a reakcióhőmérséklet előnyösen szobahőmérséklet közelében van, de dolgozhatunk magasabb hőmérsékleten is. A (VII) általános képletű vegyület 1 móljára számítva 1-3 mól kálium- vagy nátrium-cianidot haszná-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
