189269. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként benzoil-fenil-karbamid származékokat tartalmazó inszekticid készítmények és eljárás a hatóanyag előállítására

1 189 269 2 A találmány tárgya eljárás az új (I) általános képletű benzoil-fenil-karbamid-származékok előál­lítására. A találmány tárgyához tartoznak továbbá az e vegyületeket hatóanyagként tartalmazó peszti­­cid készítmények is. Ismeretes a szakirodalomból (Chemie der Pflan­zenschutz und Schädlingsbekämpfungsmittel, 6. kötet, 423-470. oldal, 1981), hogy a benzoil-fenil­­karbamid származékok az inszekticidek 1970 körül felfedezett csoportját alkotják, és hatásmódjuk kü­lönleges: ha a rovarlárvák inszekticiddel kezelt le­velet vagy növényt fogyasztanak, akkor olyan sú­lyosan károsodik a rovar vedlésének természetes folyamata, hogy ez a rovar pusztulását okozza. E csoport vegyületei jellegzetesen magas olvadás­pontú szilárd anyagok, melyek csak kevéssé oldód­nak vízben és a formáláshoz használt oldószerek­ben. Úgy találták, hogy a készítmények részecske­­átmérőjének lényeges befolyása van a biológiai ha­tékonyságra, és a hatásosság növekszik a részecske­átmérő csökkenésével. Ennek megfelelően arra tö­rekedtek, hogy olyan formálási alakot dolgozzanak ki, amelynek segítségével a legfinomabb részecs­kékből álló bevonat képezhető a levélen vagy a növényen. Nyilvánvaló, hogy a legfinomabb bevo­nat oldatból keletkezhet, így például a benzoil­­fenil-karbamid származék emulgeálható koncent­­rátumából; ez azonban mindeddig nehézségekbe ütközött e vegyületek nehezen kezelhető jellege kö­vetkeztében. Jóllehet egyes benzoil-fenil-karbamid vegyületek oldhatók bizonyos szerves oldószerek­ben, de a hatóanyag vízben olyan rosszul oldódik, hogy a készítmény hígításakor a hatóanyag kicsa­pódik, és így - az egyébként oldatban lévő - ható­anyag hatása nem érvényesül. A találmány szerinti benzoil-fenil-karbamidok inszekticid hatása nagyságrendben megegyezik az ismert benzoil-fenil-karbamid származékok haté­konyságával, de a formáláshoz használt szerves oldószerekben jobban oldódnak, és kevésbé hajla­mosak kicsapódásra a vízzel való higitás során. Az (I) általános képletben Hal jelentése halogénatom, B jelentése hidrogén- vagy halogénatom, X jelentése halogénatom, trifluor-metil-, trifluor­­metoxi-csoport, továbbá nitro- vagy ciano-, triflu­­or-metil-csoporttal vagy halogénatommal egysze­resen vagy kétszeresen helyettesített fenoxicsoport, n értéke 1, 2 vagy 3, R jelentése 1-4 szénatomos halogén-alkil­­csoport vagy adott esetben egy vagy két nitrocso­­porttal vagy 1-6 szénatomos alkilcsoporttal vagy halogénatommal egyszeresen helyettesített fenil­­csoport. A Hal vagy B jelentésében szereplő halogén lehet fluor-, klór- vagy brómatom, előnyös jelentése klór- vagy fluoratom. Az (I) általános képletű vegyületekben az X szubsztituens, vagy az X szubsztituensek egyike előnyösen az anilin csoportban a gyűrű 4-helyzeté­­ben van; ez a szerkezet a molekula hatásosságát fokozza. Az X jelentésében foglalt halogénezett alkil- vagy halogénezett alkoxicsoportok előnyösen 1-6 szén­atomot és 1-3 halogénatomot, például fluort, klórt vagy brómot tartalmaznak. E csoportok jelentése előnyösen trifluor-metil- és trifluor-metoxi-csoport. Az X jelentésében szereplő fenoxicsoport elő­nyös jelentése nitro-fenoxi-, (halogénezett alkil)­­fenoxi-, (halogénezett alkoxi)-fenoxi- vagy (halogé­nezett alkilj-halogénezett-fenoxi-csoport, ahol a halogénatomok fluor-, klór- vagy brómatomok, az alkil- és alkoxicsoportok pedig 1-4 szénatomosak. Ezek közül példaként említjük meg a 2-klór-4-(tri­­fluor-metil)-fenoxi- és a 4-nitro-fenoxi-csoporto­­kat. Az R csoport előnyös jelentése 1-4 szénatomos halogénezett alkilcsoport, amely 1-3 fluor-, klór­vagy brómatomot tartalmaz, továbbá - adott eset­ben - egy vagy több (célszerűen egy vagy két) nit­ro-, 1-6 szénatomos alkilcsoporttal, vagy fluor-, klór- vagy brómatommal helyettesitett fenilcso­­port. A találmány szerinti vegyületek közül külö­nösen hasznosak azok a származékok, amelyekben R jelentése legalább egy, előnyösen 2-helyzetben kötődő nitrocsoportot hordozó fenilcsoport. A találmány szerint az (I) általános képletű ve­gyületek közül előnyösek azok a származékok, amelyek képletében Hal jelentése fluor-, klór- vagy brómatom ; B jelentése hidrogén-, fluor-, klór- vagy bróm­atom; X jelentése fluor-, klór-, brómatom, 1-4 szénato­mot és 1-3 fluor-, klór- vagy brómatomot tartalma­zó metil- vagy halogénezett metoxicsoport, továb­bá nitro-fenoxi-, (halogénezett metil)-fenoxi­­csoport, ahol a halogénatomként előnyösen fluor­atom szerepel, n értéke 1, 2 vagy 3 ; és R jelentése 1-4 szénatomot és célszerűen 1-3 fluoratomot tartalmazó alkilcsoport vagy - adott esetben - egy vagy két nitro-, és 1-4 szénatomos alkilcsoporttal, fluor-, klór vagy brómatommal he­lyettesített fenilcsoport. A kedvező formálási sajátságok és az inszekticid hatás szempontjából az (I) általános képletű vegyü­letek közül legelőnyösebbek azok, amelyek képleté­ben Hal jelentése fluor- vagy klóratom ; B jelentése hidrogén-, fluor- vagy klóratom ; X jelentése klóratom, trifluor-metoxi-, trifluor­­metil-, 2-klór-4-(trifluor-metil)-fenoxi- vagy 4-nit­­ro-fenoxi-csoport, ahol X vagy az X szubsztituen­sek egyike a fenilcsoport gyűrűjének 4-helyzetében van; n értéke 1, 2 vagy 3 ; és R 2-nitro-fenil- vagy 2,4-dinitro-feniI-csoportot jelent. Az (I) általános képletű vegyületeket a találmány szerinti eljárással úgy állítjuk elő, hogy egy (II) általános képletű benzoil-izocianátot - a képletben B és Hal jelentése az (I) általános képletben meg­adottal azonos - egy (III) általános képletű szulfen­­amiddal - a képletben X, n és R jelentése az (I) képletnél megadottal azonos - reagáltatunk. A reakciót előnyösen protonmentes oldószerben hajtjuk végre. Alkalmazhatunk aromás oldószere­ket, például benzolt, toluolt, xilolt és klór-benzolt ; szénhidrogéneket, így például petrolétert (forrás­pontja 40-60 *C) ; klórozott szénhidrogéneket, pél­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom