189248. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés televízió vevőkészülék képernyőjén térhatású kép előállítására
1 189 248 „ 2 ség. Ez különösen előnyös a találmány szerinti eljárás alkalmazása szempontjából. Különösen egyszerű egy olyan célszerű foganatosítási mód, amely szerint a kép előállításához a szokásos módon működtetett háromsugaras, színes képcsövet alkalmazzuk, amelyet a képjelben lévő alapszín jelekkel vezéreljük, és a részképjeleket úgy állítjuk elő, hogy a három alapszín jelét a megválasztott részképtávolságnak megfelelően egymáshoz képest időbeli késleltetéssel két csoport alapszín-jellé osztjuk szét. Az alapszínjeleknek a felosztása és időbeli késleltetése elektromos eszközökkel nagyon egyszerűen megvalósítható, mivel csupán jelsorozatok feldolgozásáról és késleltetéséről van szó. A szokásos színes televízió vevőkészülékekhez képest csak néhány minimális változtatásra van szükség, amelyekhez nincs szükség bonyolult kapcsolási eszközökre, és amelyek már meglévő színes televízió vevőkészülékeknél minden különösebb nehézség nélkül alkalmazhatók. Általában a találmány szerinti eljárásnál két részképjelből indulunk ki, mivel ezek alapvetően egy valódi térhatású kép előállításához szükségesek és elégségesek. Lehetséges azonban az is, hogy különleges hatások elérése céljából, mint például színes árnyékok előállításához, több mint két részképjelet kell képezni és feldolgozni. Különösen előnyös, ha az alapszín jeleket olymódon osztjuk szét és egy olyan, megfelelően kialakított anaglif szemüveget alkalmazunk amellyel a részképek lényegében az eredeti színekben állnak össze, az alapszín jeleket az anaglif szemüveghez illeszkedően osztjuk szét, olymódon, hogy a részképek a szemlélésükkor egyetlen képpé, és lényegében az eredeti színekben állnak össze. Ezt az előnyös hatást egyszerűen olymódon érhetjük el, hogy az alapszín jeleket olymódon osztjuk szét és ehhez illeszkedő anaglif szemüveget alkalmazunk, amely anaglif szemüveg színszűrő lemezeinek áteresztő spektrumtartománya egymást lehető kis mértékben fedi át, és együttesen lehetőleg az egész látható színtartományt átfogják. Különösen célszerű abból a célból egy olyan anaglif szemüveghez illeszkedő felosztás, amelynél az egyik színszürő lemez a spektrum középső tartományát, lényegében a sárgát, zöldet és kéket, míg a másik színszürő lemez a látható spektrum széleinek tartományát, lényegében a vöröst, narancsot, ibolyát és bíbor színeket ereszti át. Egy ilyen felosztásnál különösen jó minőségben állíthatók elő az eredeti színek. Abban az esetben, ha a színszűrő lemezeknek az áteresztő tartománya egymást átfedi, akkor a szemlélő könynyebben elfárad. A jelenlegi technika állása alapján olyan színszűrő lemezek állnak rendelkezésre, amelyek képesek az áteresztő tartományokat egymástól élesen elválasztani. A természetes színekben történő képvisszaadáshoz jelentősen hozzájárul az, hogy a találmány szerinti eljárással meglepő módon olyan képek állíthatók elő, amelyek jó minőségű, meggyőzően térhatású képet eredményeznek, mégpedig akkor is, amikor perspektivikusan azonos részképeket használunk, vagyis semmit sem teszünk annak érdekében. hogy a részképek között perspektivikus különbséget állítsunk elő. A szemlélő a jelenet hátterében lévő elemeknél különösen jó térhatást lát. Ez a meglepő tény a jelenlegi ismeretek alapján arra vezethető vissza, hogy a néző akaratlanul is felhasználja tapasztalatait, például a jelenet különböző mélységeiben elrendezett tárgyak nagyságát nyilvánvalóan ismeri. Ezzel magyrázható valószínűleg az is, hogy a találmány szerinti eljárásnál nem mozgó jeleneteknél is egyértelmű és helyes térhatást látunk. Ezek az akaratlanul fellépő előnyös pszichofiziológiai befolyások nagyon kedvezőek, ha a részképekhez az anaglif szemüveg úgy van hozzárendelve, hogy a nézőben egy, a képernyő mögött leletkező kép hatását kelti. Á szemlélő ekkor úgy v éli, hogy egy, a képernyő pereme által határolt térbe néz be, amelyben a jelenet elemei a természetes mélységhatásban helyezkednek el. Fordított esetben, vagyis egy olyan elrendezésnél, amelynél a kép látszólag a képernyő előtt helyezkedik el, az említett akarattól függetlenül befolyások nem alakulnak ki teljesen, valószínűleg azért, mivel a nézőknek általában szabadon lebegő képekkel kapcsolatban nincsenek számottevő tapasztalataik. A találmány szerinti eljárással előállított képek szemléleténél ugyanolyan minőségű képet láthatunk, mint a megfelelő monoszkópikus kép minősege. Még életlen képrészletek is természetes hatást keltenek, anélkül, hogy zavaró színárnyékok fellépése lenne megfigyelhető. Mozgó képrészek, azok mozgási sebességétől függetlenül, éppen olyan jó képet eredményeznek, mint monoszkópikus kép nézésénél, különösen a zavaró színárnyékok maradnak el. Az alapszínek felosztásának egymáshoz képesti beállítása, valamint az anaglif szemüveg színszürő lemezének áteresztő karakterisztikája könnyen megvalósítható, mivel az alapszínjelek kiválasztott részei elektromosan könnyen előállíthatok és keverhetők. Különösen ennél kedvező az, hogy a részképek oldalirányú eltolása egy jelvezetékben elektronikus késleltetéssel létrehozható, és ilymódon a teljes megelőző kép tárolására nincs szükség. A szokásos televízió rendszereknél alkalmazott alapszínekkel az alapszínjelek felosztása egyszerűen megvalósítható olymódon, hogy az egyik csoportot egy alapszínjellel, a másik csoportot a két másik alapszínjellel képezzük. Az egyes alapszínjeleknek a leosztására ekkor nincs szükség. A szokásos szabványnak megfelelő piros, zöld és kék alapszíneknél célszerű az első csoportot a piros alapszínjeiből, és a második csoportot a zöld és kék alapszínjelekből képezni. Ez a két csoport egymásnak jó kiegészítő színei, ilymódon különösen egyszerű a monoszkópikus kép eredeti színeinek térhatású előállítása jó minőségben. Egy további egyszerűsítés abból adódik, hogy az al ipszínjelek egyik csoportját késleltetés nélkül hagyjuk. Ilymódon késleltető eszközre csak a másik alapszínjei csoporthoz van szükség. Abban az említe t esetben, amikor az első csoport piros és a második alapszínjei csoport zöld és kék, akkor célszerűen a piros csoportot hagyjuk késleltetés nélkül, mivel ekkor a részképek egymáshoz képest ugyanabban az értelemben tolódnak el, mint a piros és zöld részképek a hagyományos 3D-televízió eljárásnál. A szóbanforgó eljárásnál használt anaglif 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
