189219. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként fenil-hidroxil-amin-származékokat tartalmazó, növényi növekedést szabályozó készítmények
1 189 219 2 val világítottuk meg. Az asszimilációs kamrából távozó levegő C02-tartalmát UBAS 2-T infravörös berendezéssel mértük. A C02-koncentrációt nyomás alatti edényből C02 bevezetésével visszaállítottuk 350 ppm-re és ezt Eurother (070 típus) szabályozóval szabályoztuk. A C02-bevezetések számát számlálóberendezéssel számoltuk, ehhez SODECO kiírószerkezet kapcsolódott. A mikroklimatikus paramétereket SHESSEL redkoderrel regisztráltuk. Az éjszakai periódus alatt a rendszert kikapcsoltuk és csak a C02-tartalmat mértük az infravörös berendezéssel. A fotoszintézis mértékére a nappali időszakban az időegységenkénti C02-bevezetések számával mért C02-felvétel jellemző. A sötétben a növény által kibocsátott C02-mennyiség a lélegzésre jellemző. Az 0-(4-nitro-fenil)-hidroxil-aminnak a növények szénegyensúlyára kifejtett befolyását a fotoszintézis és lélegzés arányának változásából határozhatjuk meg. Ennek meghatározására K. J. Mc Cree és J. H. Silsbury [Crop Science, 18, 13-18 (1978)] módszerét alkalmaztuk. Hogy a növények és az asszimiláló kamrákban alkalmazott jellemzők közötti elkerülhetetlen különbségeket kiküszöböljük, minden növényt (vagy növénycsoportot) a mérés megkezdése után 7 nappal csak Ó-(4-nitro-fenil)-hidroxil-aminnal kezeltünk, ez felelt meg a kontrollnak. A 7. nap végén a növényeket a levelükön vagy gyökerükön 0-(4- nitro-fenil)-hidroxil-aminnal kezeltük és 7 napig mértük a fotoszintézist és a lélegzést, ez felelt meg a kezelési szakasznak. Levélen való alkalmazás: A leírásunkban már említett, 25 tömeg% 0-(4- nitro-fenil)-hidroxil-amint tartalmazó nedvesíthető port (2. példa) a növényekre porlasztottuk úgy, hogy a hatóanyag végső koncentrációja 10“5mól legyen. A szuszpenzió megszáradása után a növényeket asszimilációs kamrákba helyeztük és mértük a fotoszintézist és a lélegzést. Az eredményeket grafikusan mutatjuk be, az abszcisszán a nappali fotoszintézis-értékeket, az ordinátán a nappali időszakot követő éjszakai időszak alatt mért lélegzést tüntetjük fel. A két esetben az értékeket az elektromos zár nyílásának a számában adjuk meg, amelynél a C02-bevezetéssel a 350 ppm C02-koncentrációt érjük el (fotoszintézis), illetve amelynél a levegőt a C02-tartály felé vezetjük, hogy elérjük a 350 ppm C02-koncentrációt (lélegzést). Az 1. ábrán a fotoszintézis és a lélegzés változását mutatjuk be búzának (Triticum Savtivum - CAPITOLE-fajta) levelén 0-(4-nitro-fenil)-hidroxil-aminnal való kezelése után. 1. ábra: A fotoszintézis és lélegzés változása búzánál levélen való alkalmazásnál 0-(4-nitro-fenil)hidroxil-amin jelenlétében vagy jelenléte nélkül. A növény és a növényt körülvevő légkör közötti gázváltozást egyszerűség kedvéért a C02-gáz miéiben adjuk meg. Ha az egyenes vonal elhajlik a kezeletlen kontrollt jellemző vonaltól, a kapott szög a kezelés hatásának mértékét jellemzi. Ennek megfelelően vagy kedvező szénegyensúlyt (a fotoszintézis jobban nő, mint a lélegzés, azaz az egyenes vonal az abszcissza felé hajlik) vagy kedvezőtlen szénegyensúlyt (a lélegzés jobban nő, mint a fotoszintézis, azaz az egyenes vonal az ordináta felé hajlik) érünk el. Az 1. ábra alapján látható, hogy az 0-(4-nitrofenil)-hidroxil-aminnal kezelt búza szénegyensúlya kedvező, mivel a fotoszintézis sokkal jobban nő a lélegzéshez képest. Ez a növekedés a fotoszintézis sebességének az 0-(4-nitro-fenil)-hidroxil-amin által előidézett növekedéséből és az oxigénnek a fotoszintézis gátlására kifejtett hatásának a csökkentéséből adódik. Ezt mutatjuk be a 6., 7. és 8. példánkban. A búzán végzett vizsgálatokban a fotoszintézis növekedése 30-60%-os. Gyökéren való alkalmazás: A növényeket ARNON és HOAGLAND tápoldaton termesztettük. Az 0-(4-nitro-fenil)-hidroxilamint nedvesíthető por formájában alkalmaztuk, amit közvetlenül a tápoldatban 25 tömeg%-ra hígítottunk. A gázváUozást a 6. példa elején megadott berendezéssel vizsgáltuk. Az eredményeket Mc Cree és Silsbury módszerével grafikusan értékeltük. Az 0-(4 nitro-fenil)-hidroxil-amint búzánál nedvesíthető por (2. példa) alakjában a tápoldatban alkalmaztuk, a hatóanyag végső koncentrációja 10 5 mól volt. A búzával (Triticum Sativum - CAPITOLE- fajta) kapott eredményt a 2. ábrán mutatjuk be. 2. ábra: Gyökéren 0-(4-nitro-fenil)-hidroxilaminnal kezelt búza fotoszintézisének és lélegzésének változása. Az 0-(4 nitro-fenil)-hidroxil-aminnal való kezelés után az egyenes vonal az abszcissza felé hajlik, ami azt mutatja, hogy a fotoszintézis sokkal jobban nő, mint a lélegzés. A fotoszintézis növekedése ebben a vizsgálatban 28-55%. Ugyanezt a vizsgálatot elvégeztük cukorrépán (Beta vulgáris - CERES MONOGREME-fajta) is, ennek eredményét a 3. ábra mutatja. 3. ábra: Gyökéren 0-(4-nitro-fenil)-hidroxilaminnal kezelt cukorrépa fotoszintézisének és lélegzésének változása. Az 0-(4 nitro-fenil)-hidroxil-amint 25 tömeg%os nedvesíthető por (2. példa) formájában, 10“5mól végső koncentrációban alkalmaztuk. Az egyenes vonal hajlásából megállapítható, hogy az 0-(4-nitro-fenil)-hidroxil-amin sokkal kedvezőbb hatást fejt ki a fotoszintézisre, mint a lélegzésre. A cukor épán elért fotoszintézis-növekedés 30-40%. A levelei sejtes elemein vagy izolált részein, illetve teljes növényeken végzett laboratóriumi vizsgálatok közötti különbség alapján látható, hogy a vizsgált növényeken az 0-(4-nitro-fenil)-hidroxilamin megszünteti az oxigénnek a fotoszintézisre kifejtett toxikus hatását. Ennek legfontosabb pontja, hogy megszűnik a gátlás („Warburg-hatás”) és ennek következtében megnő az 0-(4-nitro-fenil)hidroxil-aminnal kezelt növények fotoszintézise. Az 0-(4-nitro-fenil)-hidroxil-aminnal ezen tulajdonsága révén a növények termésében is növeke5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
