189211. lajstromszámú szabadalom • Eljárás béta-laktamáz inhibitorként használatos 6-aminoalkil-penám-3 karbonsav 1,1-dioxidok és származékai és a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 I8y 211 2 előállíthatjuk az (I) és (II) általános képletű 6-(ami­­nometil)-vegyületekből, ahol R és O jelentése hid­rogénatom, ekvimoláris mennyiségű megfelelő al­dehid jelenlétében és redukálószerként nátrium­­cianobórhidridet használunk. Egy mólekvivalens aldehid teljesen elegendő, általában feleslegben használjuk a nátriumcianobórhidridet, pl. kéthar­mad mól cianobórhidridet használunk egy mól anyagra számítva. A hőmérséklet nem döntő és 0 és 50 °C között változhat, rendszerint szobahőmér­sékletet alkalmazunk. A fent definiált gyógyászatilag elfogadható sav­­addíciós sókat ismert módon állíthatjuk elő. így pl. egy sav ekvivalenst szabad aminnal reagáltatunk szerves vagy vizes szerves oldószerben. A sót kon­centrálással izoláljuk és/vagy a sót nem oldó szert adunk hozzá. Bizonyos esetekben a sót közvetlenül a reakcióelegyből izoláljuk a szabad amin izolálása nélkül. A fent definiált, gyógyászatilag elfogadható kati­­onos sókat, melyek szabad karboxilcsoportot tar­talmaznak, szintén ismert módon állíthatjuk elő. így pl. egy megfelelő kationos hidroxid, karbonát vagy hidrogénkarbonát, vagy egy amin egy ekviva­lensét szerves vagy vizes oldószerben karbonsavval reagáltatjuk, előnyösen csökkentett hőmérsékleten, pl. 0-5 °C-on intenzív keverés és a bázis lassú ada­golása közben. A sót bepárlással izoláljuk és/vagy a sót nem oldó szert adunk hozzá. Bizonyos esetek­ben a sót közvetlenül a reakcióelegyből izoláljuk a szabad sav forma izolálása nélkül. A (III) és (IV) általános képletű bisz-metándiol­­észtereket, valamint az (I) és (II) általános képletű vegyületek bisz-metándiol-észtereit, ahol n jelenté­se 1, R1 jelentése 1,1-dioxo-penicillanoiloximetil­­csoport, vagy n jelentése 2 és R1 jelentése metilén­­csoport, szintén a (IX) és (X) általános képletű védett amino-penám-3-karbonsavakból állítjuk elő, ahol R1 jelentése hidrogénatom. Egy eljárás­változat szerint az utóbbi vegyületeket először a megfelelő klórmetil-észterekké alakítjuk. Előnyös, ha a savat tetrabutilammóniumsójává alakítjuk, melyet ezután klórmetiljodid feleslegével reagáltat­juk 0-50, előnyösen 25 vagy ennél alacsonyabb °C-on. Bár a klórmetilésztert közvetlenül felhasználhat­juk a következő lépésben, előnyös, ha először a klórmetilésztert a megfelelő jódmetilészterré alakít­juk úgy, hogy a klórmetilésztert acetonban nátri­­umjodiddal 0-50 °C-on addig reagáltatjuk, amíg a reakció lényegében befejeződik. Ezek a körülmé­nyek különösen megfelelők erre a célra. A jódme­­tilésztert ezután inert oldószerben 0-50 °C-on pe­­nám-3-karbonsav-l,l-dioxid sójával vagy a (IX) vagy (X) általános képletű védett amino-penám-3- karbonsav sójával, ahol R1 jelentése hidrogénatom vagy azidocillin-[6-(D-2-fenil-2-azido-acetamido)­­penám-3-karbonsav] sójával vagy ampicillin sójá­val reagáltatjuk. Sóként előnyös a tetrabutilammó­­nium só, mivel igen gyorsan reagál jódmetilészter­­rel és ezzel a bomlást minimálisra csökkenti. Egy másik változat szerint a (III) és (IV) általá­nos képletű bisz-metándiol-észtereket, valamint az (I) vagy (II) általános képletű észtereket, ahol n jelentése ER1 jelentése 1,1-dioxo-penicillanoiloxi­metilcsopc rt, úgy állítjuk elő, hogy a (IX) vagy (X) általános képletű védett amino-penám-3-karbon­­sav fenti sóját, ahol R1 jelentése hidrogénatom, penám-3-karbonsav-l,l-dioxid,azidocillin- vagy ampicillin, halogénmetilészterével előnyösen klór­vagy jódmetilészterével reagáltatjuk. Valamennyi változatnál a kapott védett metándi­­olésztert a kívánt (I) vagy (IÍ) általános képletű végtermékké alakítjuk, ahol n jelentése 1, R1 jelen­tése 1,1-dioxo-penicillanoiloximetilcsoport, vagy n jelentése 2 és R1 jelentése metiléncsoport. A metán­­diol-diészterek gyógyászatilag elfogadható mono­vagy disavaddíciós sóit egy vagy két ekvivalens sav alkalmazásával a fenti módon állíthatjuk elő. Egy másik előnyös módszer a (VII) és (Vili) általános képletű intermedierek előállítására, ahol az Y' jelentése benziloxi-karbonilaminocsoport, különösen, ha R jelentése metilcsoport, abból áll, hogy a megfelelő ismert 6a-(hidroximetil- vagy l-hidroxietiI)-6-ß-br0m-penäm-3-karbonsav-benz ilészterből 6ß-(hidroximetil- vagy l-hidroxietil)-6a­­bróm-penám-3-karbonsav-benzilészterből indu­lunk ki (szintén a 6,6-dibróm-penám-3-karbonsav­­benzilészterből kiindulva). Az első lépésben a fenti hidroximetil- vagy 1-hid­­roxietilvegyületeket a megfelelő (VII) és (VIII) álta­lános képletű trifluor-metán-szulfonát-észterekké alakítjuk ahol Y' trifluor-metán-szulfoniloxi­­csoportot jelent. Ezt a reakciót rendszeresen szoba­­hőmérsékleten hajtjuk végre, reagensként trifluor­­metánszulfonsav-anhidridet használunk inert oldó­szerben, pl. metilénkloridban legalább egy ekviva­lens tercier amin, pl. piridin vagy diizopropiletilén­­amin jelenlétében. A második lépésben a szulfonátcsoportot azid­­dal helyettesítjük, és így a (VII) és (VIII) általános képletű azidometilvegyületeket képezzük, ahol Y' jelentése azidocsoport. Erre a célra kiválóan megfe­lel a tetrametil-guanidiumazid mérsékelt felesleg­ben. A reakciót 0-25°C-on, előnyösen 10°C-on végezzük ínért oldószer jelenlétében, pl. kloroform­ban vagy metilénkloridban. A harmadik lépésben az azidocsoportot amino­­csoporttá redukáljuk és így Y' helyén aminocso­­portot tartalmazó (VII) és (VIII) általános képletű vegyületeket kapunk. Erre a célra hidrogénszulfi­­dot alkalmazunk célszerűen tercier amin, pl. trietil­­amin jelenlétében inert oldószerben, pl. kloroform­ban. A reakcióelegyen pl. gázhalmaz állapotú hid­­rogénszulfidot buborékoltatunk keresztül 0-50 °C- on, amíg a redukció lényegében be nem fejeződik. Rendszerint 3-4 óra 25 °C-on. Végül az aminocsoportot benziloxikarbonilcso­­porttal védjük és standard körülményeket alkalma­zunk. Pl a klórhangyasavbenzilészter reagenst ter­cier amin, pl. piridin vagy N,N-diizopropiletil-amin jelenlétében inert oldószerben, pl. metilénkloridban 0-50 °C on, előnyösen 0-10 °C-on használjuk. A kapott (VII) és (VIII) általános képletű vegyüle­teket, ahol Y'jelentése benziloxikarbonilaminocso­­port, a fenti módon tovább feldolgozzuk. Az (I) és (II) általános képletű vegyületek közül különösen azok, ahol R1 jelentése hidrogénatom, in vitro antibakteriális hatással rendelkeznek. Ezt a hatást a minimális gátló koncentráció mérésével I 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom