189161. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés elektrolitolvadék maradványainak leválasztására használt, előégetett anódokról
1 189 161 2 A 9 marószerszámnak számos 15 foga van, amelyek előnyösen levehetők illetve kicserélhetők. Ezek a 15 fogak lehetnek acélból vagy bármely kemény anyagból, amely ellenáll a koptatás és ütés általi kopásnak, mint például bizonyos keményfémek (karbonacélok), karbidokkal, karbonitridekkel, nitridekkel bevont acélok vagy gyémántbetétes acélok stb., amely felsorolás csupán példákat jelent és semmiképpen sem korlátozást. Egy láncos szerszámtartó szerkezet, amely a bányászatban használt réselőgépekre emlékeztet, ugyancsak alkalmas eszköz lehet az elektrolit-olvadékból származó maradványok fellazítására és eltávolítására. A 9 marószerszámnak a 15 fogak végén mért külső d átmérője lényegében egyenlő vagy nagyon kevéssel (néhány milliméterrel) kisebb, mint a 3 acéltüskék szélei közötti távolság. A 9 marószerszám maximális h összmagassága a 2 talpak és az 5 anódcsonk felső része között rendelkezésre álló magasság függvényében határozható meg. A 10 szerszámtartó szintén szabályozható magassági irányban. Nem állna ellentétben a találmány szerinti gondolattal az a megoldás sem, ahol a 9 marószerszám h magassága kisebb lenne a 2 talpak és az 5 anódcsonk felső része között rendelkezésre álló távolságnál. Ezesetben az elektrolitmaradványok leválasztása két egymást követő lépésben történhetne, oly módon, hogy a 9 marószerszámot az első végigmenesztés után másik magassági helyzetbe állítva működtetnénk. Az elektrolit-olvadékból származó 8 kéreg 9 marószerszám általi lemaratását az anódegység és a 9 marószerszám egymáshoz képesti elmozgatásával hajtjuk végre. Lehet adott esetben az anódegység rögzitett helyzetű, és ilyenkor a 9 marószerszám illetve a marószerszámok csoportja mozgatható el vagy pedig a 9 marószerszám - illetve ezek csoportja - van rögzítve és az anódegység változtatja a helyét és kerül szembe a 9 marószerszámokkal, miközben a 2 függesztőrúd 13 tengelye önmagával illetve a 9 marószerszámok 12 forgástengelyével párhuzamos marad. Elképzelhető ugyanakkor az anódegység és a 9 marószerszámok kombinált, kettős mozgatása is. A 2. és 3. ábra a találmány szerinti berendezés egyik gyakorlati kiviteli alakját tünteti fel függőleges metszetben illetve felülnézetben, amely kiviteli alaknál az anódegység rögzített helyzetű, míg a marószerszámok mozgathatók. Az anódegységnek az ábrázolt példa szerint hat beágyazott 3 acél tüskéje van. Az anódegység, amelyet egy nem ábrázolt függesztett szállítószerkezet juttat a helyére, 16 fogókarok által van rögzítve, amely 16 fogókarok 18 munkahengerek által működtetett 17 tengelyekre vannak csuklósán felszerelve. A 9 marószerszámok, amelyből adott esetben nyolc darab van, két négyes sorban vannak elrendezve, és a forgatásukat biztosító egységekkel együtt egy helyező egységre vannak felszerelve, amely jelen esetben 21 munkahengerek által működtetett, 20 tengelyre körbe csuklósán felszerelt 19 karokból áll. A 2. ábrán látható szaggatott vonal a 19 karoknak az anódegység helyretételekor illetve eltávolításakor elfoglalt helyzetét jelzi. A művelet végrehajtásához fokozatosan kibillentjük a 19 karokat, miközben a 9 marószerszámokat forgásba hozzuk. Ezen mozgás során a 9 marószerszámok 12 forgástengelye nem teljesen párhuzamos a 2 függesztőrúd 13 tengelyével abban a pillanatban, amikor a 9 marószerszámok éppen munkahelyzetbe kerülnek és megkezdődik a marás. Azonban szögeltérés meglehetősen csekély, mindössze 10° nagyságrendű vagy még kevesebb, ami megengedi, hogy a 12 forgástengelyt „lényegében párhuzamosnak” minősítsük a 13 tengellyel, amikor a marószerszámok munkahelyzetben vannak. A poralakú elektrolit-törmelék és a 15 fogak ütöhatására szétrepedő maradvány-tömbök csillébe vagy 22 szállítószalagra esnek. Porfelfogó szerkezetként 23 deflektorok biztosítják, hogy a por és az elektrolit-törmelék szét ne terüljön a munkatérben. A porfelfogó szerkezet előnyösen egy rajzon föl nem tüntetett, hagyományos porelszívó szerkezettel van összekötve, amelynek kimenetét vázlatosan a 25 csővezeték jelzi. A 23 deflektorok lehetnek helyhez kötöttek, vagy legalább két különálló részből kialakítottak, amelyek a 16 fogókarokhoz vannak erősítve. A 3. ábrán, amely a leírt berendezést felülnézetben mutatja, a marószerszámok és a tartókarok helyzete a végső helyzetnek felel meg, amelyet az említett egységek a marás művelete végén elfoglalnak. A 4. ábra a vonalkázott részeken felülnézetben mutatja a marószerszám vagy marószerszámok különböző lehetséges vonalvezetéseit (nyomvonalait). Amint látható, a találmány különféle variációk szerint működésbe helyezhető. A 4a variáns szerint, amely megfelel a 3. ábrának, a marószerszámok végighaladnak az A-val megjelölt térrészeken. Elméletileg a B-vel jelölt térrészeket nem érinti ezek működése, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a 15 fogak ütöhatása ott is kiváltja az elektrolitkérgek szétrepedését és hogy a B-vel jelölt térrészek is megtisztulnak gyakorlatilag a művelet végére. A 4b variáns szerint egyetlen marószerszám, amely az OX és OY tengelyek által meghatározott síkban tud mozogni, csupa ismert hagyományos berendezés segítségével, egymás után végig tud haladni az Aj, A2, Aj, A4, Bj, B2, B3 és B4 térrészeken. Úgy is meg lehet azonban tervezni a berendezést, hogy két marószerszám szinkronizáltan mozgatva haladjon végig, egyikük az A„ A2, A3, A4, másikuk pedig a Bj, B2, B3, B4 térrészeken. A mozgatás történhet az OX és OY tengelyek menti egymást követő mozgatással, a teljes vonallal rajzolt nyilak által megjelölt mozgáspálya szerint, vagy az OX és OY mozgáspályák kombinációjával, görbevonalú mozgáspálya mentén, amely pálya szaggatott vonallal rajzolt nyilakkal van megjelölve. Az utolsónak említett mozgáspálya lehetővé teszi a marószerszámok számára valamennyi acéltüskék közötti és körüli térrészen való keresztülhaladást, holttér meghagyása nélkül. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
