189094. lajstromszámú szabadalom • Eljárás betonszerkezetek előállítására

1 189 094 2 A találmány tárgya eljárás betonszerkezetek zsa­luzat nélküli előállítására. A különféle ismert lőttbeton-technológiák elmé­letileg lehetővé teszik a zsaluzatmentes szerkezet­kialakítást és a falazat hézag nélküli összedolgozá­sát. Az előírt paraméterű betonminőségeknél azon­ban jelentős különbségek vannak, amelyek egyes módszerek alkalmazhatóságát kétessé vagy lehe­tetlenné teszik. Valamennyi lőttbeton-eljárásnál három jelentős munkafázis különböztethető meg:- a frissbeton összeállítása,- a beton továbbítása szállítótömlőben és- a beton felvitele és tömörödése a falazatban. Ezeket a munkafázisokat a különféle rendszerek­ben gépi berendezésekkel végzik, amelyeknek mű­ködési elve, szerkezete és paraméterei erősen el­térőek. A legkritikusabb fázis a beton továbbítása a tömlővezetékben. A különféle lőttbeton-módszerek, továbbá az optimális viszonyok jobb megközelítései kompromisszumokat tesznek szükségessé ahhoz, hogy el lehessen érni a munkabiztonságot és a szük­séges megbízhatóságot. A Torkret, ill. Meynadier száraz lövési és ide­számítva a félszáraz (Alivá-) eljárást is, az első fázisban száraz keveréket eredményeznek. A szál­lítótömlőben állandó vagy periodikusan ingadozó szállítási, illetve továbbítási áramlás állítódik elő állandó légnyomással. Hogy a dugulás elkerülhető legyen, a víztartalmat lehetőleg alacsony értéken kell tartani. A szükséges vízmennyiség a lövőcsőben összekeveredik az anyagárammal. A szilárd fázisok és a levegőfázis finoman szabályozott adagolása esetén a víz hozzáadása a lövőfúvókától 3-4 m távolságra történhet. Belátható, hogy az említett eljárás esetén a kívánt jó betonminőségek nem érhetők el: a lövőcsőtől a falig a szükséges keverési időnek csupán töredék része áll rendelkezésre ahhoz, hogy lehetővé váljék a cementrészecskék körüli optimális vastagságú hidráíburok kialakulása. A víz/cement tényező ezért a falazatban pontról pontra erősen eltérő. Homo­gén szilárdsági értékek nem érhetők el. A külön­böző mértékű zsugorodások miatt hosszú, hézag­mentes biztosítási falazatok nem hozhatók létre. A vastag áramlásos eljárásnál (Putzmeister) egy keverőműben homogén, képlékeny betonkeveréket hoznak létre. A keverék a vastag áramlásos szivaty­­tyús szállítás közben a lövőcsőig nyomódik. A lövő­­fejnél a homogén betonkeveréket a légáram meg­támadja és felgyorsítja. A lövőcső után a levegő- és szilárd fázisok diszperzitása igen nagy mértékben különböző. Az egyenletes diszperz rendszer elő­állításának feltételei hiányoznak, ezért a tömörítés erős szórása következik be a betonrészecskéknek a falra való fellövésekor. A szivattyúzási képesség miatt szigorúan be kell tartani az egyenletes képlékenység követelményeit: a víz/cement tényezőnek az optimális értéknél jóval nagyobbnak kell lennie. A szemcseméret maxi­1 málisan 8—10 mm lehet. A cement térfogatát lénye­gesen nagyobb értéken kell tartani, mint az elméleti hézagtérfogat által meghatározott érték. Éppen ezért ez az eljárás a nagy szilárdságú betonfalazatok előállítására alkalmatlannak bizonyult. A falhoz ütköző anyagáram energiájának egy részét sűrítési munkaként a mélyebb, már odatapadt rétegeknek adja át. A kisebb rész visszapattanással veszendőbe megy. A tapadási érték, az odatapadt és visszapattant mennyiségek viszonylagos értéke és maga a sűrűsödés a konzisztenciától, tehát a víz/cement tényezőtől függ. Hogy egy meghatáro­zott receptúrához optimális érték legyen hozzá­rendelhető, szükséges az anyagáramlás sebességé­nek szabályozása a lövőcsőnél (fúvókánál). A sza­bályozás akkor hatékony, ha valamennyi részecske ugyanolyan párhuzamos sebességgel áramlik, és ha az áramlásban részt vevő anyagnak azonos a disz­perzitása. Egyéb hátrányai mellett a nedves vékony áram­lásos eljárású fojtásos szállítás (ún. „Propfenförde­­rung”) alkalmatlannak bizonyulhat azért is, mert itt az állandóság és az azonos diszperzitás nem valósít­ható meg. A teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a fentebb említett kritériumok az ismert tapasztó­szerekkel vagy egyéb vegyszerekkel jelentősen nem befolyásolhatók. Az optimális tömörítési értéket jelentő felütési energi a frissbeton-keverék víztartalmával szervesen összefügg. Meg kell azonban jegyezni, hogy opti­mális, a zsugorodási kritériumokat is teljesítő beton összetételében a cement túladagolását ki kell zárni, tehát a tömörítés kritériumai is 300-400 kg/m3 lazabetonra számított cementtartalomra érvényesek. A betonsugár kilövési sebessége 0,38 v/c-nél 50 m/sec ± 10 %, megnövelt víztartalomnál, 0,4 v/c-nél 30 m/sec ± 10 %-ban definiálható, a közbenső értékek lineárisan interpolálhatok. Az ismert technológiákkal nem elégíthetők ki az alábbi igények: — az önhordó héjszerkezetek zsaluzat nélküli elő­állításánál nem elégséges az egyirányú nyomó­szilárdság mint végszilárdság és a mellérendelt tulajdonságok (például vízzáróság) előírása, ha­nem a szilárdulási gradiens és a húzó-hajlító szi­lárdság értékét is előírt toleranciával tartani kell; — bányavágatok, alagutak ún. egyhéjas biztosító­szerkezetei a határoló kőzettel a beépítés után a sziiárdulás minden fázisában együttdolgozó beton­szerkezetet kívánnak, amelynek az egyirányú nyomó-végszilárdság mellett a sziiárdulás korai értékei, a szilárdulási gradiens, a húzó-hajlító szilárdság és a rugalmassági modulus számértékei ismert optimalizációs számítási módszerrel van­nak egymáshoz rendelve ; — régi, korrodeált betonszerkezetek felújítása, régi szerkezetek szilárdságának növelése olyan betont kíván, amely a régi szerkezethez igen jól tapad, azzal együttdolgozva optimális új szerkezetet eredményez, itt az alapbeton kiinduló paraméte-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom