189085. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vízfelületnek szennyeződéstől, különösen olajszennyeződéstől történő megtisztítására
1 389 085 2 A találmány eljárásra és berendezésre vonatkozik vízfelületek szennyeződéstől, különösen olajszenynyeződéstől történő megtisztítására és elsősorban tengervízfelületek olajszennyeződésének megszüntetésére alkalmazható igen előnyösen. Ismeretes, hogy a vízfelületek olajszennyeződésének megszüntetését ez idő szerint oly módon végzik a leghatékonyabban, hogy a szennyeződést, például a szállítóhajóról a tengerfelületre került olajfoltot a vízfelületre helyezett és a víz felszínén úszó, hézagmentes, tömör „hurka” jellegű szerkezeti kialakítású elasztikus lánccal körülveszik, a körülvett területet szűkítik és a behatárolt, lebegő olajmennyiséget mechanikus úton távolítják el. Ennek az egyszerű és mindmáig eredménnyel alkalmazott módszernek több hátránya van. Az egyik fő hátrány abban mutatkozik, hogy a műszaki megoldás szerinti tisztítási folyamat végrehajtása viszonylag hosszú időt vesz igénybe és számos esetben előfordult, hogy az olajfolt terjedésének sebessége meghaladta a határolóhurka lerakási sebességét, így azt fel kellett szedni és újra, nagyobb területen volt szükséges lerakni. További hátránya az ismertetett műszaki megoldásnak az, hogy a vízfelületen felfekvő „határolóhurka” víz alatt elhelyezkedő része viszonylag csekély mélységbe nyúlik alá, így az alatt az olaj szennyeződése átszivároghat. Ehhez csatlakozik még az a hátrány is, hogy mivel a határoló hurkának sem a víz alatti, sem a víz feletti részét nem célszerű növelni, a tenger hullámai a hurkán átcsaphatnak, és a behatárolt területről az olajat a még szennyezetlen tengerrészek felé sodorhatják. Találmányunk elé azt a célt tűztük ki, hogy olyan eljárást és berendezést hozzunk létre vízfelületek szennyeződéstől, különösen olajszennyeződéstől történő megtisztítására, amely az előzőekben ismertetett hátrányokkal nem rendelkezik, alkalmazása gyakorlatilag nincs meghatározott nagyságú területhez kötve és az eljárás foganatosítására alkalmas berendezés semmiféle olyan mozgó mechanikus alkatrésszel nem rendelkezik, amely meghibásodhatna és ezáltal az üzemeltetést zavarná. A kitűzött célnak a találmány értelmében olyan eljárással teszünk eleget, amely azzal jellemezhető, hogy a víz felszíne alatt a víztükörre merőleges irányban, a víztükörtől távolodó értelmű olyan stacioner áramlást hozunk létre, amely a víz felszínét a létrehozott áramlás centruma felett homorúvá teszi. A szennyező olaj a homorú részben gyűlik össze és onnan kiszivattyúzható. Az előzőekben említett stacioner áramlást egy víz alá süllyesztett és alul-felül nyitott fémanyagú hengerpalásttal, illetve azt megközelítő sokszöggel hozzuk létre. A továbbiakban hengerpalástnak nevezett sokszög előnyösen keretekre erősített fémszitaszövet egységekből áll. Ezek a szegmensek leporellószerűen összehajthatok és nyitott állapotukban, tehát a víz alatt, egymáshoz képest merev szöghelyzetet foglalnak el. Az említett szegmensek egymáshoz képesti villamos bekötésüktől függően mágnestekercsként, valamint fegyverzetként szerepelnek. A szegmensegységekből álló hengerpalástot — amelynek átmérője üzemi állapotban 100-150 m — tartályhajóval (hajókkal) szállítható(k) a szennyezett helyre és a homorú tengerrészről kiszivattyúzott olaj magával a tartályhajóval szállítható el. E feltételeknek eleget tevő berendezés azzal jellemezhető, hogy úszó testek, célszerűen tartályhajók közé összekötő tagok közbejöttével fémszegmenseket tartalmazó hengerpalást vagy ahhoz közel álló alakú test van függesztve, amelynek egyes szegmensei mágnestekercsekként, illetve elektromágnesek fegyverzeteiként vannak kialakítva, a hengerpalást villamos szerelvényei az összekötő tagon elhelyezkedő villamos vezeték útján a tartályhajón elhelyezett villamos generátorhoz kapcsolódnak és a tartály hajóból a felgyűlt olaj környezetébe önmagában ismert vezeték nyúlik. Úgy találtuk, hogy a víz „v” áramlási sebessége és „I” áramerősség esetén előállított „B” mágneses indukció [Vsec/nr] a y fajsúlyú vizet az IvB/y = h összefüggés alapján áramlásba hozza, mégpedig úgy, hogy az áramsűrűség vektora, valamint a mágneses indukció vektora által képzett eredő képes örvénymentes módon olyan körülményeket generálni, hogy a víztükör „h” mélységben homorúvá válik. Találmányunkat részleteiben a fenti összefüggéseket, valamint egy előnyös kiviteli alakot, továbbá célszerű kapcsolási elrendezéseket ábrázoló rajzmellékleteken mutatjuk be, ahol az 1. ábra a berendezés és a létrejövő áramlás vázlatát, a 2a, b, c ábrák a fémsziíahengcr sematikus felépítését, a 3. ábra soros kapcsolási elrendezést, a 4. ábra párhuzamos kapcsolási elrendezést, az 5. ábra vegyes kapcsolási elrendezést mutat be. Találmányunk értelmében a tenger 12 víztükrén keletkező olajfolt alá 6, 7, 8 szegmensekből álló 5 hengerpalástot, illetve azt megközelítő, alul-felül nyitott idomot helyezünk el. Az 5 hengerpalástot képező 6, 7, 8 szegmensek fémanyagúak és szerkezeti kialakításuk tekintetében fémkeretre erősített fémszitaszövetűek. Az 5 hengerpalást, illetve az ezen alakot megközelítő idom lehet 6, 12, 24 vagy ettől eltérő szögű (lásd 2a, 2b, 2c ábrák). Az említett szegmensek 14 összekötő elemek útján vannak egymáshoz erősítve és azokat a 10 tartályhajó szállítja Helyszínre. Célszerű, ha az 5 hengerpalástot két 10 tartályhajóhoz erősítjük 9 összekötő tagok útján, amelyek a mechanikus rögzítésen túlmenően a 6, 7, 8 szegmenseket az említett tartályhajókon felszerelt villamos generátorokkal is Összekötik. Ennek különböző módjai lehetnek. A 3. ábrából megállapíthatóan az említett, egymással szemben elhelyezkedő fegyverzetek közül kettőt-kettőt rendre 1, 2 mágnestekercsként, további kettőt pedig 3, 4 fegyverzetként kapcsolunk, illetve alakítunk ki, a soros motor kapcsolási elvéhez hasonlóan. Kialakítható ez a kapcsolási elrendezés a párhuzamos motorok kapcsolásához hasonlóan. Ennek felel 5 10 1b 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
