189023. lajstromszámú szabadalom • Vetőberendezés kukorica és napraforgó mélyvetéséhez

1 189 023 2 A találmány tárgya: vetőberei dezés kukorica és napraforgó mélyvetéséhez, ame /re az jellemző, hogy merevítéssel ellátott gerendtvyre van szerelve egy önmagában ismert földvágó forgó tárcsa, a tárcsa mögé van erősítve egy szárnyas csoroszlya, végül egy taposókerék. A gerendelyre van még ráe­rősítve a trágyaszóró tartály, továbbá a magtartály a vetőszerkezettel, amelyek működtetése a taposó­kerék tengelyére felszerelt hajtótárcsának közvetí­tésével, lánchajtás útján történik. A találmány szerinti megoldásnak megfelelően így kialakított vetőberendezéssel — mivel a forgó tárcsa vágómélységét 18 — 25 cm mélységben vá­lasztottuk meg — a kukoricamagvakat mintegy 23 cm mélyre lehet vetni, a kikelő növény gyökérzete így a talaj felszínalatti nedvességtartalmát jobban tudja hasznosítani. Magvas termények (pl. kukorica) vetésére alkal­mas vetőberendezések már hosszú idő óta ismertek. Ezek a berendezések különböző, önmagában is­mert szerkezeti megoldás szerint vannak felépítve, figyelemmel az energiatakarékosságra, illetve a gyártási költségek csökkentésére. Közös jellemző­jük azonban az, hogy a kukoricát a talajfelszín alatt 5-7 cm mélyre vetik, A kukorica napfényigényes növény, hazánkban jól meghonosodott. Ahhoz, hogy a talajfelszíntől számított 25 — 28 cm-es mélységben — ahol a ned­vesség tovább tart, mint a talajfelszín közelében - a kukoricamagvakat elvethessük, s ott a kikelő növény gyökérzete a talajnedvességet jobban hasz­nosíthassa, mélyvetéssel lehet a kukoricanövény fejlődését elősegíteni. Ennek a meggondolásnak ellentmond az a mind­máig uralkodó felfogás, hogy a kukorica (vagy napraforgó) mélyvetése azzal a hátránnyal jár, hogy aránytalanul magas lesz a csírapusztulás szá­zaléka. Ennek az előítéletnek legyőzése érdekében olyan kukorica ill. napraforgómag mélyvetésére alkalmas berendezést konstruáltam, amely a talajfelszín alat­ti nedvességet jobban megőrző rétegig hatoló föld­vágó tárcsával rendelkezik, amelynek hasítékát a vágótárcsa mögött kialakított szárnyas csoroszlya csatornává bővíti ki. Az így kialakított földcsator­nába mintegy 23 - 25 cm mélységbe kerül a mag a tárolótartályból, amelynek vetőszerkezete a geren­delyre szerelt taposókerék révén van meghajtva. Ugyancsak a taposókerék tengelyére szerelt haj­tótárcsa hajtja meg a trágyaszóró tartály garatjánál kialakított trágyaszóró szerkezetet is. A taposóke­­rék a berendezés haladási irányában vett, sorrend­ben utolsó funkcionális szerkezeti eleme, amely a trágyával együtt elvetett mag fölött a földcsatornát betemeti és lenyomatja. A találmányt a leíráshoz mellékelt vázlatos rajz alapján részletesen is elmagyarázom. A leíráshoz mellékelt rajzon látható 1. ábra a vetőberendezést oldalnézetben, elvi el­rendezésben, vázlatosan mutatja be. A rajz alapján a berendezés szerkezeti kialakítá­sát és működését könnyen meg lehet érteni. Az 1 gerendelyre (amely 2 erősítéssel, ill. merev* téssel van ellátva) van felszerelve a földvágó 3 forgó tárcsa. Ennek átmérőjét 28 cm-ben választottuk meg. Az 1 gerendely felett, s azon önmagában ismert módon felerősítve helyezkedik el egy 4 trágyatar­tály, amelynek — a garat tartományában lévő szó­rószerkezete mellett — van felszerelve az 5 hajtő­­lánc útján működtetett 6 hajtótárcsa, vagy láncke­rek, míg a trágyatartály szórószerkezetéhez (amely önmagában szintén ismert) csatlakozik a 7 szóró­­cső. A 7 szórócső az ugyancsak az 1 gerendelyre szerelt - célszerűen magasságban állítható — 8 szárnyas csoroszlyára van felhegesztve, vagy szege­csek útján felerősítve. A 4 trágyatartály mögött (a haladási irányt véve alapul) helyezkedik el a szintén 1 gerendelyre erősített 9 vetőmagtartály, melynek önmagában ismert vetőberendezése a 10 hajtótár­csával van hajtáskapcsolatban, s a garathoz csatla­kozik még a 11 vetőcső. Az 1 gerendelyre szerelt utolsó szerkezeti elem a 12 taposókerék, amely lánchajtás útján kapcsolódik a 10 hajtótárcsával. Az így felépített berendezés a következőképpen működik: A megfelelő vonóerővel rendelkező erőgép útján vontatott berendezés földvágó 3 forgótárcsája a talajban hasítékot vág, amelyet a mögötte elhelye­zett 8 szárnyas csoroszlya csatornává tágít, s egy­idejűleg a 4 trágyatartályból a megfelelő mennyisé­gű természetes, vagy műtrágyát a 7 szórócsövön keresztül kiszórja. E művelettel egyidejűleg zajlik le a magoknak a földbe juttatása a 11 vetőcsövön keresztül, amelynek vetőszerkezetét a 10 hajtótár­csa működteti. A trágyaszórás és vetés műveletét végző mechanizmus a meghajtást a 12 taposókerék tengelyére szerelt hajtótárcsáról, vagy lánckerékról kapja. A talajban kimunkált csatornát végül a cca 6 cm talpszélességü 12 taposókerék temet be oly módon, hogy a csatorna falait (a csatornát a rajzon metszet­ben látjuk) letöredezi és a 3 forgó tárcsa által vágott hasítékra teríti, majd lenyomja. A magok ezen a módón a talajfelszín alatt mintegy 20-23 cm mé­lyen lévő rétegbe kerülnek, amely a nedvességet jobban megőrzi és a magok növekedéséhez, ill. a gyökerek táplálásához szükséges nedvességet tárol­ja. A berendezés természetesen iker-, vagy többszö­­röt kialakításban is felépíthető a teljesítmény növe­lése érdekében. Szabadalmi igén\ pontok l. Vetőberendezés kukorica és/vagy napraforgó­magvak mélyvetéséhez, a vetőberendezés mereví­téssel (2) ellátott gerendelyére (1) szerelt egyszeres, vagy iker-, illetve párhuzamosan többszörös kiala­kítású funkcionális elemekkel, azzal jellemezve, hogy a berendezés elülső részén földvágó forgó tárcsa (3), mögötte magasságban állítható módon kialakított szárnyas csoroszlya (8), ezt követően pedig szélestalpú taposókerék (12) van kialakítva, mely utóbbi lánchajtásos kapcsolatban áll a geren­dely fölött elhelyezett vetőmagtartály (9) vetőszer­kezetének hajtótárcsájával (10), a vetőszerkezet 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 05 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom