189022. lajstromszámú szabadalom • Védőszerkezet födémek vakolatának és térkitöltő anyagának stabilizálására
1 189 022 2 szer kidolgozása, amelynél a födémek vakolata és térkitöltő anyaga megbízhatóan stabilizálható anélkül, hogy tartós belső állványozásra vagy a födémek alatti és fölötti terek hosszú ideig való kiürítésére lenne szükség. Feladat az is, hogy a 5 lokális hibát az adottságokhoz alkalmazkodva különböző technológiával, tehát „száraz” vagy szükség esetén „nedves” módon egyaránt ki lehessen javítani. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, 10 hogy az avult állagú és elsősorban vakolatának vagy térkitöltő anyagának stabilizálására szoruló vasgerendás födémszerkezeteket mindazon esetben, amikor a próbaterhelések szolgáltatta adatok erre lehetőséget nyújtanak csupán védőszerkezettel 15 elegendő ellátni anélkül, hogy az épületszerkezet megbontását kívánó bonyolult erősítési műveletre lenne szükség. A lokális hibák legtipikusabb fajtája az, amikor a födém térkitöltő anyagát képező salakbeton alsó20 rétege elválik a födém vasbetéteitől, és így — esetleg több m2 nagyságú felületen egyszerre — leszakadhat. Ennek a leválásra hajlamos alsó rétegnek a stabilizálása könnyűszerrel végrehajtható a fö-25 démszerkezet megbontása nélkül. Tapasztalat az is, ^ hogy a födém eredeti vasbetéteinek korróziója még az épület 60 — 80 éves állapotában is csak a vizes helyiségeknél tapasztalható, és így általában a födém eredeti vasbetéteinek teherbírására számítani 30 lehet. Ezt a próbaterhelések igazolják. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti védőszerkezet födémek kitöltő anyagának és/ vagy vakolatának stabilizálására, főleg salakbeton födémek meglazuló részeinek megtámasztására - 35 amelynél a biztosítandó födém általában vasszerkezetű födémgerendákat, a födémgerendák közé helyezett haránt irányú vagy háló jellegű erősítő betéteket, kitöltő anyagot, pl. salakbelont és adott esetben megerősített, pl. nádazással ellátott vakola- 40 tot tartalmaz, a védőszerkezet pedig a meglazuló részek közvetlen megfogására alkalmas borítással rendelkezik - oly módon van kialakítva, hogy a borítást a kitöltő anyag, pl. salakbeton meglazuló részei és/vagy a födém vakolata alá helyezett, pl. 45 deszkákból összeállított takaró réteg vagy nagy szilárdságú kiegészítő vakolat alkotja, a takaró réteg a födémet határoló falakhoz, pl. válaszfalakhoz csatlakozó támasztó bordákkal van aláfogva, míg a kiegészítő vakolat a födémgerendákhoz és/vagy 50 a födémet határoló falakhoz, pl. válaszfalakhoz van hozzáerősítve. A találmány szerinti védőszerkezet további ismérve lehet, hogy a támasztó bordák a falakhoz, pl. válaszfalakhoz csavaros kötéssel vagy tüskékkel 55 vannak rögzítve. A takaró réteg és/vagy a támasztó bordák védő bevonattal, pl. lakkozással vagy festékréteggel vannak ellátva. A takaró réteg és a támasztó bordák célszerűen álmennyezettel vannak elfedve. 00 A kiegészítő vakolatot belsejében előnyösen huzalhálóval rendelkező utószilárduló habarcs alkotja. A kiegészítő vakolat huzalhálója a födémgerendákhoz erősített bilincsekkel és/vagy a falakba, pl. 65 válaszfalakba beütött szögezéssel vannak helyzetükbe rögzítve. A kiegészítő vakolatot festékréteggel vágj tapétázással lehet ellátni. A találmány szerinti védőszerkezet számos előnnyel rendelkezik. Ezek között a legfontosabb az, hogy az épületnek csak csekély részét érinti, mivel csupán az indokolt helyeken készül, a jelentkező károsodás időt ad a beavatkozásra, a javítás pedig gyorsan és egyszerűen hajtható végre. Kedvező, hogy nincs szükség nagy műszaki felkészültséggel rendelkező kivitelező vállalat fölvonulására és tevékenységére, a szerkezet a meglévő belső válaszfalakat nem zavarja, azok megbontását nem igényli, az épület vezetékeit nem érinti, ablaknyílások közelében is könnyen elkészíthető, és elvileg bármilyen nagyságú belső terek esetében egyaránt alkalmazható. Egyebek mellett gazdasági előnyt is jelent, hogy a javítási munkák alatt az épület funkciójának eleget tud tenni, pl. lakókat nem kell kiköltöztetni, a munka egésze pedig egyszerű eszközökkel, minimális munkaerő- és anyagi ráfordítással elvégezhető. A találmányt kiviteli példák kapcsán, rajz alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzon az 1. ábra a vasgerendák salakbeton födém függőleges metszete, a 2. ábra a javítás száraz módja, a 3. ábra a javítás nedves megoldása. Az I. ábrán a vasgerendás eredeti födém látható, amely a 6 válaszfalra támaszkodik, az I födémgerendákat tartalmazza, térkitöltő anyagát pedig a 2 salakbeton képezi. A 2 salakbetonba vannak a 3 vasbetétek beágyazva, amelyek az 1 födémgerendákhoz képest haránt irányban helyezkednek el és adott esetben az 1 födémgerendákkal össze is lehetnek erősítve. A 2 salakbeton alsó részei azok, amelyek egy idő után a többitől elválva veszélyhelyzetet hozhatnak létre. E 4 meglazuló részek az alattuk lévő 5 vakolattal együtt esetleg nagyobb kiterjedésű felület mentén is le tudnak válni. Mindez nem jelenti, hogy a födém egésze hasznavehetetlen, hiszen az az 1 födémgerendák és a 3 erősítő betéteket megvasalt 2 salakbeton meglévő teherbírása folytán általában hosszú ideig működőképes. Ezért a teljes födémcsere vagy a bonyolult födémmegerősítés helyett a legtöbb esetben a 2. vagy 3. ábrán föltüntetett védőszerkezettel tudjuk a helyi hibákat kiküszöbölni. A 2. ábrán a száraz technológiájú megoldást tüntettük föl. Ennek lényege, hogy a biztosítandó födémrész alsó felületén a 7 takaró réteget készítjük el. Ez legegyszerűbb esetben deszkákból lehet öszszeállítva, amelyet valamilyen, a fa állagát megóvó védőanyaggal célszerű kezelni. Ezt a 7 takaró réteget megfelelő távolságokban kiosztott 8 támasztó bordákkal fogjuk alá. Ez utóbbiak ugyancsak faanyagúak lehetnek, és a csatlakozó 6 választófalakhoz vagy adott esetben az épület főfalaihoz egyaránt valamilyen egyszerű módon, pl. befúrt csavaros kötéssel rögzíthetők. A 8 támasztó bordákkal ellátott 7 takaró réteg lakkozással vagy festéssel ellátva esztétikailag elfogadható megjelenést kölcsönöz a födémnek, de mód van arra is, hogy ezek 3
