189020. lajstromszámú szabadalom • Hang- és/vagy fényjelzést adó kapásjelző
1 189 020 2 A találmány tárgya horgászbotra szerelhető, hang- és/vagy fényjelzést adó kapásjelző szerkezet, különösen fenekező horgászathoz. Ismeretes, hogy fenekező horgászatnál a csalit a víz alján kínáljuk fel, miközben a horgászzsinórnak teljesen egyenesen kell futnia, hogy a hal harapása azonnal kiváltsa a zsinór futását. A berántás kellő pillanatának megválasztásához rendkívül fontos, hogy azonnal észleljük a hal harapását. Erre szolgálnak a kapásjelzők, amelyek legegyszerűbb formájukban például sztaniolpapír-csíkok, amelyek elmozdulásából lehet a kapásra következtetni. Több bottal való horgászáskor azonban problémát jelent az összes bot figyelése, hasonlóképpen a kapás észlelése éjszakai horgászatnál. E célból fejlesztették ki a különféle hang- és fényjelzést adó, elektromos működtetésű kapásjelzőket. Ezek legtöbbjének lényege az, hogy a horgászbotra szerelt szerkezeten áramkört záró érintkezők közé csíptetik a horgászzsinórt, ahonnan a zsinór a harapás következtében bekövetkező megfeszülés miatt kicsúszik, az áramkör zár és ezáltal hang- és/vagy fényjelzést vált ki. Ilyen megoldást ismertet például a 2 717 738, a 2 627 638 vagy a 2 639 352 sz. NSZK- beli szabadalmi leírás. Ezen megoldások egyik hátránya az, hogy nem elég érzékenyek és csak nagyobb mértékű megfeszülés esetén reagálnak. Másik alapvető hátrányuk, hogy a hal szembeúszásakor, vagyis a zsinór meglazulásakor nem jeleznek. Ugyancsak hátránya a legtöbb ilyen szerkezetnek, hogy nem állíthatók át a zsinórra ható különféle hatásoknak, így a változó szél- illetve áramlási viszonyoknak megfelelően, ami távjelzéseket válthat ki. Ugyancsak hátránya a legtöbb ismert kapásjelzőnek, hogy elemei dobáskor és a hal fárasztásakor nincsenek rögzítve, ezért a zsinór súrlódás, és akadásmentes mozgását nem biztosítják, emellett körülményes a le- és felszerelésük az úszós horgászbotra való átálláskor. Ezen próbált javítani a 166 102 sz. magyar szabadalmi leírásban ismertetett megoldás, ahol a horgászzsinór egy a horgászbotra fixen felszerelt csőszerű karon van átvezetve, amely egyenes helyzetben egyvonalba esik a zsinórvezető gyűrűkkel, és ebben a helyzetben dobáskor és fárasztáskor mágnes rögzíti. Ez a csőszerű kapásjelző kar egyik végén csuklópont körül függőleges síkban elfordulhat és a zsinór feszességétől függő szöghelyzetet vesz föl. ± 5° szögeltérésnél egy himbaszerű kapcsoló fény- vagy hangjelzést vált ki. A kapásjelző érzékenységének szabályozására eltolható és/vagy cserélhető súly szolgál. A megoldásnak két alapvető hátránya van. Egyrészt fixen van felszerelve, így más horgászást módnál fölösleges többletsúlyt és súrlódási tényezőt jelent. Másrészt a horgászzsinór csőszerű kapásjelző karon való átvezetése mindenképpen negatívan befolyásolja a szerkezet érzékenységét. A találmány által megoldandó feladat a korábbi megoldások hátrányainak a kiküszöbölése és olyan elektromos működtetésű, hang- és/vagy fényjelzést adó kapásjelző kifejlesztése, amely az eddigieknél érzékenyebb, a horgászást gyakorlatilag semmilyen módon nem akadályozza, emellett a mindenkori igényeknek megfelelő fel- és leszerelése gyors és egyszerű. .• A kitűzött feladatot azáltal oldom meg, hogy a kapásjelzőkar egy a hang- és/vagy fényjelet kiváltó kontaktussal együttműködő alakos tárcsa oldalt kinyúló tengelyére merőlegesen felerősített, a horgászbot mellett párhuzamosan húzódó vékony rúdként van kialakítva, amelynek befelé merőlegesen behajlított végszakasza a horgászzsinóron van megtámasztva, mimellett az alakos tárcsa a jelzést bedobási alaphelyzetben és üzemen kívüli helyzetben megszakitó bevágásokkal van ellátva. A találmány értelmében a hang- és/vagy fényjelet kiváltó kontaktus lehet mikrokapcsoló vagy rugózó érintkező, mely utóbbi különösen érzékeny kijelzést tesz lehetővé. A találmányt részletesebben rajz alapján ismertetem, amely a találmány szerinti kapásjelző hangjelzést adó példakénti kiviteli alakját tünteti föl. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti kapásjelző horgászboton való elrendezését mutatja, vázlatosan, a 2. ábra egy találmány szerinti kapásjelző távlati képét tünteti fel, a 3. ábra a 2. ábra szerinti kapásjelző oldalnézete, részben metszetben. Amint az az ábrákon jól látható, a találmány szerinti 1 kapásjelző 2 bilincsek segítségével könynyen föl- és leszerelhetően van a 3 horgászboton rögzitve. Az 1 kapásjelző 4 házból és 5 kapásjelző karból áll, amely végszakaszával feltámaszkodik a 6 horgászzsinórra. A 2. és 3. ábrán különösen jól látható, hogy az 5 kapásjelző kar egy többszörösen meghajlított vékony rúdként van kialakítva, amely lényegében a 3 horgászbot mellett párhuzamosan húzódik, de a 6 horgászzsinórra feltámaszkodó végszakasza a 3 horgászbotra merőlegesen van befelé (a horgászbot felé) behajlítva. Az 5 kapásjelző karon elcsúsztatható 7 tolóka van elrendezve, r mely az 1 kapásjelző érzékenységének beállítására szolgál. Az 5 kapásjelző kar egy, a 4 házban elrendezett 8 alakos tárcsa oldalt kinyúló 9 tengelyéhez van mereven csatlakoztatva, így az 5 kapásjelző kar elmozdulása a 8 alakos tárcsa elfordulását váltja ki. A 8 alakos tárcsa kerületén egymástól megfelelő távolságra két 10 bevágás van kialakítva, egyik a semleges (bedobáskor beállított) alaphelyzet, másik pedig az 1 kapásjelző üzemen kívüli állapota számára. A 8 alakos tárcsa 11 mikrokapcsolóval áll működtető kapcsolatban, amely adott esetben az 1 kapásjelző hangjelzést kiváltó kontaktusa. A 11 mikrokapcsoló a 3. ábrán csak vázlatosan jelzett, önmagában ismert, kapásjelzőt adó 12 multivibrátort működtet, amelyet 13 elein táplál. Adott esetben azonban a 11 mikrokapcsoló fényjelzést adó egységet is működtethet. A találmány szerinti kapásjelző működésmódja a következő: Az 1 kapásjelzőt csavarokkal felerősíthető 2 bilincsek segítségével felszereljük a 3 horgászbotra és a 6 horgászzsinóron feltámaszkodó 5 kapásjelző kart a 7 tolóka segítségével a mindenkori áramlási 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
