188960. lajstromszámú szabadalom • Elektronikus kapcsolási elrendezés, elsősorban textilipari szennyvizek minősítésére szolgáló optikai műszerhez

A találmány tárgya elektronikus kapcsolási el­rendezés elsősorban textilipari szennyvizek minő­sítésére szolgáló optikai műszerhez, főleg a még tisztítással hasznosítható, újbóli felhasználásra al­kalmas szennyvizek kiválasztása céljából. Ismeretes, hogy az iparosítás fokozódása miatt egyrészt az ipari üzemek édesvízfelhasználása, másrészt szennyvíztermelése állandóan növekszik, ezért egyrészt a természetes édesvízkészletek kor­látozott mennyisége, másrészt környezetvédelmi szempontok miatt egyre nagyobb gazdasági jelen­tőséget kap a szennyvizek egy részének tisztítás útján történő ipari újrahasznosítása . Ilyen probléma merül fel pl. az erősen vízígé­­nyes textilipari ágazatokban. A textilipari szenny­vizek legnagyobb része a színezett, festett, textil­ipari anyagok (fonalak, szövetek stb.) mosása során keletkezik. A használt mosóvíz általában kémiailag nem agresszív, viszont jelentős mennyi­ségű, különböző színű és összetételű festék­anyagot tartalmazhat, s tökéletlen tisztítással történő újrahasznosítás esetén az el nem távolí­tott színezékek, festékek a textilipari anyagokat elszínesíthetik, s így minőségüket elronthatják. Fontos ezért, hogy tisztításra és újrahasznosí­tásra csak azok a használt mosóvizek kerüljenek, melyek szennyezettségi mértéke meghatározott korlát alatt marad. Az újrahasznosítás szempontjából történő osz­tályozásnál főleg a használt mosóvíz optikai tu­lajdonságai a mérvadóak. Újrafelhasználásra alkalmatlan az a víz, amely­nek nagy az optikai átlátszatlansága, vagy pedig a színessége (fehértől való eltérése) egy kritikus értéket meghalad. E kritikus értékek természete­sen függenek a rendelkezésre álló tisztítási tech­nológiától és a mosási technológiától is. A hasznosítható és nem hasznosítható szenny­vizek megkülönböztetésére a gyakorlatban több féle módszert alkalmaznak. Ezek közös jellem­zője, hogy a kérdéses vízmintát fehér fénnyel át­világítják, és az áthatoló fény vizsgálata alapján minősítik a mintát. A legegyszerűbb ilyen módszer az, hogy egy tapasztalt szakember szabad szemmel megnézi, hogy az áthatoló fény mennyire színes és/vagy , sötét, s ennek alapján dönt a hasznosításról. Bár ez a módszer igen olcsó, de nagy tapasztala­tot igényel, s még így is előfordulhatnak jelentős gazdasági kárt okozó szubjektív tévedések. Egy másik ismert módszernél a fehér fénnyel átvilágított minta transzmissziós spektrumát spek­­trofotométerrel felveszik, s a kapott spektrumot manuális vagy számítógépes módszerrel elemzik. Ez a módszer igen megbízható eredményeket ad, hátránya viszont, hogy csak laboratóriumban üze­meltethető igen költséges berendezést igényel, és a vizsgálat eléggé időigényes is. Egy további ismert megoldás a színmérő mű­szerrel történő helyszíni mérés. Az ilyen műszer 2 a fehér fénnyel átvilágított mintáról jövő fényt három elférő spektrális érzékenységű (vagyis meg­felelő színszűrőkkel ellátott) érzékélőkkel figyeli, s ezek abszolút értékéből, valamint egymáshoz vi­szonyított arányából lehet megállapítani a minta abszolút és relatív színkoordinátáit. Az ilyen műszerek viszonylag nem drágák és kereskedelmi forgalomban kaphatók (ilyen pl. a magyar gyártmányú MOMCOLOR). Sajnos ezen mérési módszer hátránya, hogy ellentétes színű (pl. piros és zöld) festékek egyidejű jelenléte ese­tén a mintát helytelenül jónak minősítheti. Célunk a fenti módszerek hátrányainak kikü­szöbölése. Célunk olyan elektronikus kapcsolás létrehozá­sa, mely a fehér fénnyel átvilágított vízmintáról kapott fény érzékelésére szolgáló különböző sá­vokban működő, azaz eltérő spektrális érzékeny­ségű fényérzékelők jeleinek párhuzamos feldol­gozásával képes a helyszínen azonnal a minta hasz­nálhatóságát önműködően eldönteni, s azt is je­lezni, hogy a rossznak minősülő minta „túl szí­nes” vagy „túl sötét” jellegű-e. A találmány alapja az a felismerés, hogy mivel a hasznosítható, viszonylag tiszta víz optikai át­eresztő képessége a különböző hullámtartomá­nyokban közel azonos, ezért a nem megfelelő vizet elsősorban arról lehet felismerni, hogy túl színezett víz esetén a különböző hullámtartomá­nyokban mérhető áteresztőképességek erősen el­térnek, vagyis a maximális és minimális áteresz­­tés különbsége egy küszöbértéket meghalad, túl sötét (átlátszatlan) víz esetén pedig a minimális áteresztőképesség egy előírt küszöb alatt marad. A különböző hullámtartományokban működő szűrők jeleinek feldolgozásánál azonban figyelem­be kell venni, hogy egyrészt a tiszta víz is elnyeli az áthatoló fényenergia egy részét, mégpedig a különböző hullámhosszakon eltérő mértékben, másrészt, hogy a fényenergia a mintán való átha­tolás során exponenciálisan csökken, így azonos színű, de eltérő vastagságú és/vagy telítettségű minta esetén az elnyelődés és a vastagság, illetve telítettség közötti összefüggés nem lineáris, s e hatásokat optikai csatornánként külön beállít­ható, degresszíven nem lineáris vagyis csökkenő meredekségű transzferkarakterisztikával rendel­kező erősítők beiktatásával lehet korrekcióba venni. A találmány tárgya elektronikus kapcsolási el­rendezés elsősorban textilipari szennyvizek minő­sítésére szolgáló optikai műszerhez, melynek be­menetéit a vizsgálandó vízmintán keresztül haladó fénynyaláb útjában elhelyezett különböző spek­trális érzékenységű fényérzékelők alkotják, két kimenetét pedig egy-egy elektronikus összehason­lító áramkör kimenete képezi. A találmány abban van, hogy a fényérzékelők kimenetei beállítható, degresszíven nem lineáris erősítőkön keresztül egyrészt analóg maximum­960 2 88 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom