188951. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyadékközegben mozgatott hevederek úszóképességének kialakítására és berendezés az eljárás foganatosítására
1 188951 Ebből következik, hogy ebben az esetben a b(x) felszíni görbe egy olyan ellipszisnek felel meg, amelynél a nagytengely fele r, a kistengely fele: —• 6 Természetesen ha a k(x) és a b(x) görbék közötti összefüggés nem felel meg az (A) összefüggésnek, de a 3 anyag darabjai, illetve szemcséi közötti súrlódás ellenáll az 1 hordozóközeg által az 5 hevederre ható deformáló erőnek, akkor a szállítási út teljes hosszában megmarad a töltésnél kialakított keresztmetszet. Ha tehát valamilyen ok miatt nem célszerű a k(x) és a b(x) görbék között az (A) összefüggés betartása, akkor attól annál jobban eltérhetünk, minél nagyobb a 3 anyag belső súrlódása. Ezt anyagonként kísérleti úton tudjuk eldönteni. Olyan hevederanyag alkalmazásánál, amelynek hajlító merevsége nem hanyagolható el az (A) összefüggés nem alkalmazható, ezért ebben az esetben is kísérleti úton kell a görbék alakját meghatározni, vagy számítógép program útján határozzuk meg. A megfelelő keresztmetszet kialakítását azzal éljük el, hogy az anyagfeladás helyén az 5 hevedert a k(x) görbének megfelelő vályúban vezetjük és a 3 anyag felszínét a b(x) görbének megfelelő alakú zsilip segítségével alakítjuk ki. Az így kialakított keresztmetszetű anyagáram nyílt vízfelszínre, természetes vagy vízszintes csatornában levő vízfelszínre engedve, azon húzva biztosan úszik, A rendszert alkotó 3 anyag 5 heveder szerkezetét, tartását a 3 anyag biztosítja. Az 1 hordozó közeg az 5 hevedert rászorítja a, 3 anyag felületére mozgás közben-vagy álló helyzetben egyaránt. A 3. ábra egy lejtős pályán elhelyezett szállítószalagot ábrázol, ahol a . szállítási feladathoz hidrosztatikus folyadékpárnát alkalmazunk, mert vízszintes hordozóközeg a feladatra nem alkalmas. A hidrosztatikus folyadékpárnát azzal ala-( kítjuk ki, hogy az 5 hevedert olyan alakú vályúba vezetjük, amelyben a k(x) görbéjű heveder és a vályú között a kívánt vastagságú folyadékfilm képződik. A 2. ábrán egy olyan megoldás látható ahol a k(x) görbe egy r sugarú körív, és 3 mm vastag 6 folyadékfilmet alkalmazunk folyadékpárnaként. Ebben az esetben (r+3) mm sugarú csövet vagy félkörív alakú 7 vályút kell a folyadékpárna kialakításához alkalmazni. A gyakorlatban a folyadékfilm kialakítása a szalag indítása előtt történik. A folyadékfilm kialakítását és fenntartását a 3. ábra alapján mutatjuk be. A 8 pályán a többi ábrán keresztmetszet-, ben látható 5 heveder a 12 nyíl irányában szállítja az anyagot, amelyet a 11 nyíl helyén adunk fel a szállítóeszközre. Indulás előtt a folyadékot a 9 nyíl helyén nyomjuk be folyamatosan a vályú és a heveder közé. A helyi maximumoknál leadott folyadék a 10 nyilaknál levő helyi minimumok felé áramlik, majd ezeken a helyeken a 10 nyilak irányában elfolyik. Ezzel a szállítószalaga 12 nyíl 5 irányában megindítható. A heveder sebességének növelésével az emelkedés szögétől függően elérünk egy olyan sebességet, amelynél a folyadék beadagolás elegendő a 13 nyíl helyén, és a 14 nyí helyén távozik el a folyadék. 10 Az így kialakított folyadékpárnás szállítószalag a végállomások között lényegében egy vályúban mozgó hevederből áll. A heveder nem igényel különleges kiképzést, a lejtős szállítás zavar nélkül megoldható, az energiaigény jelentősen lecsökken, 15 a ‘'olyadékszükséglet minimális, és a folyadékadagolást nem kell a pálya mentén teljes hosszba i biztosítani. \ ■ találmány szerinti megoldás alkalmazható szállítószalagoknál, tároló szalagoknál és tároló 20 konténerként. Tároló koTiténerként alkalmazott heveder úsztatható víz felszínén, tárolható vályúban és ezekről a helyekről átvontatható folyadékprmán jármüveken elhelyezett vályúra. _c. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás folyadékközegben mozgatott, öm: tesztelt anyaggal töltött heveder úszóképességé* nek biztosítására, főként hidrosztatikus folyadék_n pirnás szállítóhevedereknél, azzal jellemezve, U hogy meghatározzuk a hordozó folyadék (1) sűrűségét, majd a szállítandó anyag (3) halmazs.míségét, ezután ezek ismeretében meghatározzuk a szállítóhevedernek (5) a hossztengelyére «je merőleges metszetén vett határológörbéjét (k(x)), ö és a szállítandó anyagnak (3) ugyanezen metszetben vett felületi határológörbéjét (b(x)) a hordozófolyadék (1) hidrosztatikus erőinek és a szállí~andó anyag belső súrlódásának egyensúlyi hely- 40 zete alapján. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a határoló görbéket a b—k b(x)=‘~—k(x) (A) b 45 összefüggés alapján határozzuk meg, ahol k(x) a heveder (5) görbéjének az x függvénye, k a hordozófolyadék ( 1) sűrűsége, b(x) az anyag (3) felszínének (4) görbéje az x 50 függvényben b az anyag (3) halmazsűrűségc. Berendezés főként az 1 vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítására, azzal jellemezve, hogy a szállítandó anyaggal megtöltött szállítóhe- 55 veder /5/ egy zsilipszerkezeten van átvezetve, amely zsilipszerkezet nyílását az /A/ összefüggés alapján meghatározott k/x/ és b/x/ görbék határolják. 2 3 db ábra 3