188950. lajstromszámú szabadalom • Önműködő berendezés villamos szigetelés próbatárgyak tartós feszültségállóságának meghatározására

1 188 950 2 párhuzamosan kapcsolt 31 ellenállásból ismert módon felépített áramkör elrendezésen keresztül a 3 vezérlő­­egységgel csatlakozó 36 rövidzár bemenethez kapcsoló­dik. A 7. ábra a találmányunk szerinti berendezés példa­­képpeni kiviteli alakjának 2 villamos letörés érzékelő egysége alkotó elemeit mutatja az 1 tápegységgel, a 3 ve­zérlőegységgel és a 4 nagyfeszültségű transzformátorhoz csatlakoztatva. Látható, hogy az 1 tápegység és a 4 nagyfeszültségű transzformátor közé a 2 villamos letörés érzékelő egység 22 áramváltója van csatlakoztatva, amelynek szekunder körében 48 ellenállás és 24 egyenirányító két sarka van párhuzamosan kötve. A 24 egyenirányító másik két sarkára egymással sorbakötött 25 ellenállás és 26 kondenzátor áramköre csatlakozik. A 25 ellenállással párhuzamosan 27 világító dióda, és az ehhez csatlakoztatott 29 ellenállás, a 26 kondenzátorral párhuzamosan 28 zéner dióda van csatlakoztatva. A 25 ellenállás és a 26 kondenzátor egy­mással csatlakozó sarkai egyrészről, a 27 világító dióda és a 28 zéner dióda egymással csatlakozó sarkai másrész­ről, össze vannak kötve. A 27 világító dióda a 2 villamos letörés érzékelő egység kimenetére jutó optikai jelet ad, amely kimenet a 3 vezérlő egységhez csatlakozik. A 8. ábrán a találmányunk szerinti berendezés példa­képpel kiviteli alakjának 3 vezérlő egysége látható, a 2 villamos letörés érzékelő egység és az 1 tápegység közé iktatva, valamint a 6 adatrögzítő végfokozat 9 idő jel bemenetéhez kapcsolva. Látható az ábrán a 2 villamos letörés érzékelő egység­ből érkező optikai jelet fogadó és átalakító 39 fototran­­zisztor, amely után az áramkör elágazással egyrészt 40 emitter ellenálláshoz, másrészt 41 kapun keresztül, majd kétfelé ágazva, egyrészről a 37 rövidzár időzítő elem be­menetéhez, másrészről a 38 korlátozás időzítő elem be­menetéhez csatlakozik. A 37 rövidzár időzítő elem ki­menetéről induló áramköri ág soros elrendezésben elő­ször 42 bázis ellenállást, majd 46 tranzisztort, végül 47 ellenállást tartalmaz, ezután az 1 tápegység 36 rövidzár bemenetéhez csatlakozik. A 38 korlátozás időzítő elem kimenetéről induló áramköri ág kétfelé ágazik, innen egyrészt 43 bázis ellenálláson és 45 tranzisztoron keresz­tül az 1 tápegység 35 korlátozás bemenetéhez, másrészt a 6 adatrögzítő végfokozat 9 idő jel bemenetéhez kap­csolódik. A 9. ábra és 12 elektród befogó szerkezet egy példa­képpen! kiviteli alakját mutatja, amely mátrix kapcsolást valósít meg. Látható, hogy az 5 próbatárgyak és a vele soros elrendezésű, egy-egy 8 egyedi jelet adó rendszerrel társított 7 megszakító elemek nagyfeszültségű egyedi áramkörei, egymással párhuzamosan kapcsolva, a matrix elrendezésű 12 elektród befogó szerkezet pólus-párjai közé vannak iktatva. Az ábrán kilenc, egymással párhu­zamos nagyfeszültségű egyedi áramkört tüntettünk föl, amelyek vékony vonallal jelölt részei a valóságban egy kocka átellenes lapjai között kifeszített húrokkal szem­léltethetők, míg a mátrixok szakterületéből soroknak és oszlopoknak ismert vastag vonallal jelölt áramköri szaka­szok a kocka átellenes oldalainak síkjában helyezkednek el. Látható még a 4 nagyfeszültségű transzformátor, amely szekunder sarkaival csatlakozik a 12 elektród be­fogó szerkezethez. A 10. ábra elvi vázlat formájában, a találmányunk sze­rinti berendezés példaképpeni kiviteli alakja részletét és működését mutatja be. Látható az ábrán a 4 nagyfeszült­ségű transzformátor, amelynek szekundér oldala az 5 próbatárgyat nagyfeszültségű, egyedi áramkörökbe ren­dező 12 elektród befogó szerkezethez van kötve. A 12 elektród befogó szerkezetnek a rajzon csak a befogást közvetlenül megvalósító póluspárjait tüntettük fel, nem részleteztük itt a szerkezet megoldását, amelyet egy pél­daképpeni kiviteli alakban a 9. ábrában ismertettünk. A 12 elektród befogó szerkezet póluspárjai egy-egy egy­mással és a 4 nagyfeszültségű transzformátor szekundér sarkaival párhuzamosan kötött áramköri szakaszt fognak közre, amelyek mindegyikében egy-egy sorosan elhelye­zett 5 próbatárgy és lobbanószál kivitelű 7 megszakító elem van, a 7 megszakító elemmel társított, a rajz szerin­ti példában erre felfűzött, sorszámozott gyöngy kivitelű 49 ejtőelemmel együttesen. A sorszámozott gyöngyök alatt ponyvaszerűen kifeszített 16 lejtős gyűjtő van, amely a 6 adatrögzítő végfokozat 10 egyedi jel csatlako­zásán keresztül sorszám 11 tárolóhoz csatlakozik. Látha­tó, hogy a sorszám 11 tároló olyan — célszerűen cső — alakú, amelyben a leesett és a 16 lejtős gyűjtőn át a sor­szám 11 tárolóba jutott sorszámozott gyöngyük csak odakerülésük, vagyis leesésük sorrendjében, tehát az 5 próbatárgyak átütésének időrendjében helyezkedhetnek el. Az 1 tápegységet, a 2 villamos letörés érzékelő egysé­get és a 3 vezérlőegységet egyszerűség kedvéért a 10. áb­rán nem tüntettük fel, a jelen példa szerinti kiviteli alak­jukat már a 6., 7. és 8. ábrával kapcsolatban ismertettük. A példa szerinti kiviteli alakban a 7 megszakító elem lobbanószál, összetételét tekintve vezetőképes anyaggal társított, nitrált cellulóz, legegyszerűbben pamutfonal. Mivel a cellulóz nítrálása közismerten nem, vagy csak alig változtatja meg eredeti megjelenési formáját, ezért leg­egyszerűbb megoldásnak célszerűen választott tiszta pa­mutfonal is nitrálható e célra. A nitrálás, mosás, stabili­zálás, szárítás ismert és célszerűen választott műveletei után legegyszerűbben külső vezetőképes bevonatnak a nitrált pamutfonalra való felviletével állítható elő a 7 megszakító elem. Ez történhetik a szokásos mártás, fú­jás vagy hasonló műveletekkel, vagy ezek kombináció­jával. A kívánt vezetőképességet a vezetőképes anyag mi­nőségével és mennyiségével lehet beállítani és ismert vil­lamos mérések valamelyikével lehet ellenőrizni. A veze­tőképes bevonat és az ezzel ellátott nitrált cellulóz egy­máshoz viszonyított mennyiségei nem közömbösek, akár súlyban, akár térfogathoz viszonyított felület arányában fejezzük ezt ki. Túl sok vezetőképes anyag egy aránylag vékony nitrált cellulóz szállal társítva lecsökkenti a meg­szakító elem éghetőségét és ezért a megszakításkor meg­határozhatatlan állapotok alakulhatnak ki. A fentiek­ben vázolt felépítésű lobbanószál valamely két pontja között áramot vezetve a vezetőképes anyag felmelegszik és az áram viszonylag már kis értékénél, a nitrált cellu­lózban tárolt tetemes, viszonylag kicsiny további ener­giabefektetéssel felszabadítható kémiai energia által a nitrált cellulóz elég, ellobban, kizárólag, közönséges nyo­máson is, gázalakú égéstermékké alakul. Eközben a lobbanószál elveszti tartását és a két villamos csatlakozá­si pont között megszakad a galvanikus áramvezető kap­csolat. Látható, hogy a lobbanószál, mint 7 megszakító elemezem ben az ismert pl. olvadó elemekkel, viszonylag kis energia befektetéssel hozható működésbe, mivel a nitrált cellulóz anyagában tárolt, közismerten igen tete­mes kémiai energia biztosítja az áramvezető kívánt sza­kaszának eltávolitását, vagyis az áramkör megszakítását. 5 10 15 20 2b 30 33 40 ^5 30 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom