188904. lajstromszámú szabadalom • Homorúan mintázott felületű, színes, bevont tárgyak és eljárás azok előállítására
1 188 904 2 Az optikailag anizotrop anyagot a találmány szerinti eljárásban poralakú anyagként használjuk fel. Az optikailag anizotrop anyagok közül példaként a következőket soroljuk fel: optikailag anizotrop fehér anyagok, így az ismert átlátszó fehér pigmentek („extender” vagy „inert” fehér pigment néven is ismert anyagok), például alumínium-hidroxid, porcelánföld (kaolin), talkum, kalciumkarbonát vagy bárium-karbonát; továbbá könnyű vagy nehéz magnézium-karbonát, nádcukor (szacharóz), laktóz vagy borkősav. Adott esetben a humán-vagy állatgyógyászati készítményekben az optikailag anizotrop anyag szerepét a hatóanyag is betöltheti. Más szavakkal kifejezve, ezekben a készítményekben a humán- vagy állatgyógyászati hatóanyag kettős funkcióban, azaz. hatóanyagként és optikailag anizotrop anyagként egyaránt felhasználható. Miként már korábban közöltük, a találmány szerint olyan optikailag anizotrop anyagokat használunk fel, amelyek legkisebb törésmutatója 2,00-t meg nem haladó érték. Célszerűen olyan optikailag anizotrop anyagokat használunk fel, amelyek legnagyobb törésmutatója jelentősen eltér a legkisebb törésmutatótól, ekkor érhetjük el ugyanis a legkedvezőbb optikai hatást. A találmány szerint felhasználható optikailag anizotrop anyagok egyes képviselőinek törésmutatóit az alábbiakban közöljük. Optikailag anizotrop anyag Törésmutató legkisebb legnagyobb Alumínium-hidroxid 1,50 1,56 Kaolin 1,56 1,57 Talkum 1,54 1,59 Kalcium-karbonát 1,51 1,65 Kalcium-szulfát 1,57 1.61 Bárium-karbonát 1,53 1,68 Magnézium-karbonát 1,51 1,70 Nádcukor 1,54 1,57 a-Laktóz 1,52 1,57 Borkősav 1,50 1,61 Az optikailag anizotrop anyag mennyiségét az elérni kívánt szinkontraszttól, az anyag törésmutatóitól és az anyag szcmcseméretétől függően választjuk meg. A találmány szerinti tárgyak adott esetben a lényegében legalább egy optikailag anizotrop anyagból álló bevonat felületén még legalább egy filmbevonatot is hordozhatnak. Az utóbbi (a továbbiakban „külső bevonatnak nevezett) filmbevonat(ok) egy vagy több hagyományos film bevonószert és adott esetben egy vagy több hagyományos bevonási adalék- és/vagy segédanyagot tartalmazlak), és ismert módon vihető(k) fel a tárgy felületére. A külső filmbevonat(ok) adott esetben legalább egy színezőanyagot is tartalmazhat(nak); így a tárgyakon legalább egy színes külső filmbevonatot alakítunk ki. Ma a tárgyra egynél több, a fentiekben meghatározott külső filmbevonatot viszünk fel, ezek a filmbevonatok azonos vagy eltérő színezőanyagokat tartalmazhatnak. Ezzel a megoldással szubtraktív szín-kölcsönhatást érhetünk el a tárgy és a mintázat színe, valamint a külső bevonat(ok) színe között [lásd Encyclopaedia Britannica, Micropaedia (III. kötet, 1974) 22. oldali- így igen változatos színkombinációkat alakíthatunk ki, amelyeknél a homorú mintázat színe általában a külső bevonat(ok) színének halványabb árnyalatként jelenik meg. Ha a tárgy főtömegének színe és a külső fihnbevonat(ok) színe egymást kiegészítő két szín, a tárgy főtömege feketének látszik, a mintázat pedig pasztellszínben (azaz a külső bevonat(ok) színének halványabb árnyalataként) tűnik ki a fekete alapból. A találmány tárgya továbbá eljárás színes, homorúan mintázott felületű tárgyak előállítására, amelyeken a mintí/.at színe élesen elüt a tárgy többi részeinek színétől. \ találmány értelmében úgy járunk el, hogy valamely színes, homorúan mintázott felületű tárgyra ismert módon, hagyományos filmbevonó berendezésben legalább egy optikailag anizotrop anyagot, amelynek legkisetb törésmutatója 2,00-t meg nem haladó érték, és az optikailag anizotrop anyagot egyáltalán nem vagy rosszul oldó folyadékot tartalmazó szuszpenziót viszünk fel olyan körülmények között, amikor a bevonandó tárgyak egymáshoz siklódnak. H mgsúlyozzuk, hogy a szuszpenzió nem tartalmaz filmbevonószert. A kiindulási anyagokként felhasznált, homorúan mintázott felületű színes tárgyak bevonatlan vagy filmbevonattal ellátott tárgyak lehetnek, amikor ismert módszerekkel állíthatunk elő. így például a homorúan mintázott felületű humán- vagy állatgyógyászati dózisegységeket ismert gyógyszertechnológiai módszerekkel alakítjuk ki, megfelelő hatóanyagok és gyógyszerészeti hordozó-, hígító- és/vagy segédanyagok felhasználásával. A szuszpenziókészítéshez felhasznált folyadékot (1) az optikailag anizotrop anyag jellegének, és (2) a homorúan mintázott felületű színes tárgy jellegének (a tárgy hordaz-e filmbevonatot, és ha igen, a filmbevonat menynyire oldódik vízben) megfelelően választjuk meg. Az (1) pontot figyelembe véve olyan folyadékot kell felhasználnunk, amelyekben az optikailag anizotrop anyag oldhatatlan vagy viszonylag rosszul oldódik. A (2) pontban fogla'tak figyelembevételével, ha bevonatlan vagy vízben viszonylag jól oldódó filmbevonatot (például hidroxiprop i-mctil-cellulóz-bevonatot) hordozó színes tárgyakból indulunk ki, a szuszpenzió előállításához például a köve kezű folyadékokat használhatjuk fel: a) víz. b) víz és 1-4 szénatomos alkanolok (például etanol) elegy ei, c) polihalogénezett 1 -4 szénatomos alkánok (például mefhén-diklorid) és 1-4 szénatomos alkanolok (például metrnol) elegyei, vagy d,i a c) folyadékelegy és legföljebb 6 szénatomos diaitól ketonok (például aceton) elegyei. Az a) folyadékhoz — azaz a vízhez — adott esetben legalább egy felületaktív anyagot, például poli-(oxi-etilénj-szorbitán-inono-oleátot (Tween1* 80-at) adhatunk. Az e), b), c) és d) folyadék adott esetben legalább egy nedvesítőszert, például glicerint, propilén-glikolt vagy kis molekulasúlyé poli-fetilén-glikol)-t, például 190—600 molekulasúlyé poli-(ctilcn-glikol)-t, így po!i-(ctilén-glikol)-300-at tartalmazhat. Amennyiben fihnbevonattal ellátott, homorúan mintázol t felületű színes tárgyakból indulunk ki, ahol a filmbevonószer vízben viszonylag oldhatatlan (ilyen filmbevoncszcr például az etil-cellulóz, a sellak vagy az akrilgyanták), folyadékként például 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
