188881. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés acélműi salaküstök felületvédelmére
1 188 881 n 14 csőben folytatódik, amely 15 vezetőcsőben elfordíthatóan és hosszirányban eltolhatóan van elrendezve. A 14 csőnek és a 15 vezetőcsőnek a viszonylagos axiális elmozdítását önmagában ismert fogasléces 19 hajtással oldottuk meg a jelen esetben. 5 A 2. ábrán részletesebben látható, hogy a 14 csőre 16 karima van hegesztve, amelyen a 15 vezetőcsőre hegesztett 17 karima felfekszik. A 17 karima 18 harangot tart. A 15 vezetőcsőn felső és alsó 20a illetve 20 végálláskapcsolók vannak elren- 10 dezve, amelyek a szórószerkezet működését vezérlik. Az alsó 20 végálláskapcsoló görgőjének átvezetéséhez a 17 karimának 21 nyílása van (3. ábra). A 14 cső alsó vége lefelé kúposán bővülő 22 szakaszon át csatlakozik a 7 tartály fenéklemezében ki- 15 alakított 23 nyíláshoz. A 14 cső kúpos 22 szakaszának felső körzetében központi 24 szórófejjel és a jelen esetben további négy külső 25 szórófejjel van ellátva. A 24 illetve 25 szórófejek egyrészt a 14 csőnek 26 sűrítettlevegő-vezetékkel összekapcsolt bel- 20 ső terével, másrészt egy-egy 27 felszívócsövön át a folyékony szilikátbevonatot tartalmazó 7 tartállyal vannak kapcsolatban. A kúpos 22 szakasznak az a rendeltetése, hogy egyrészt a szórófej szerelhetősé- 25 gét biztosítsa, másrészt a 24 szórófej kilépő keresztmetszetének mindig a folyadékszint fölött kell lennie, hogy a folyadékszál időben elszakadhasson (erre alább térünk ki részletesebben). A 20 és 20a végálláskapcsolók villamos vezetékét 30 28-al jelöltük (1. ábra), amely a hajtásokkal vezérlő kapcsolatban van. A fenti berendezés működésmódja a következő: A bevonandó 1 salaküst fölé vezetett 6 szórószerkezetet az 5 futómacskával addig süllyesztjük, amíg 35 a 18 harang a salaküstön fel nem támaszkodik. A felütközéskor a 15 vezetőcső 17 karimája leemelkedik a 14 cső 16 karimájáról és ezzel működésbe hozza a 20 végálláskapcsolót. Ekkor a 20 végálláskapcsoló indítja a 12 forgatóhajtást, a 19 hajtást, 40 és nyitja a 26 sürítettlevegő-vezetékbe iktatott 29 mágnesszelepet. Ennek hatására a 24 és 25 szórófejek az átáramló sűrítettlevegő hatására porlasztani kezdik a bevonóanyagot a 7 tartályból, miközben a 14 cső a szórófejekkel együtt például 2,4 m/perces 45 sebességgel süllyed. A 14 cső azonban egyúttal lassú körforgást is végez, amelyet a 11 és 13 fogaskerekek áttétele szab meg. A jelen esetben a szórófejek fordulatszámát 5 ford/perc-re választottuk. A szórófejek függőleges elmozdulásának max. érté- 50 két a kísérleteink során 2400 mm-ben határoztuk meg. A teljesen lesüllyesztett helyzetben a 14 cső felső karimája felütközik a 15 vezetőcső felső végén. Ilyenkor a 20A végálláskapcsoló megszakítja a hajtásoknak 20 végálláskapcsolóval létesített táp- 55 áramköréi, valamint a sűrítettlevegő 29 mágnesszelepét is zárt helyzetbe vezérli. Megjegyezzük, hogy a kikapcsolás után a szórószerkezet belső terében levő sűrített levegő nyomá,sa viszonylag lassan csökken. így a 24 és 25 szórófejek szivornyáiban a folyadékszál megszakad, a szórófejekből viszont a maradék levegő teljesen eltávolítja a bevonóanyagot, így az eldugulás veszélyét kiküszöböltük. 65 A 24 és 25 szórófejek függőleges irányú süllyesztése és egyúttal forgatása révén az 1 salaküstöt kifogástalan bevonatréteggel láthatjuk el. Ezután a 12 forgatóhajtás és a 19 hajtás ellentétes értelmű működtetésével a szórófejeket és ezzel a 6 szórószerkezetet alaphelyzetébe visszük vissza, majd az 5 futómacskával a bevonatta] ellátott salaküstről leemeljük és a következő fölé vezetjük. Ezután a fenti műveletek ciklikusan ismételhetők. A bevonat anyagaként olyan szilikátbevonatot alkalmaztunk, amelyet 35-45 tömeg% samott, illetve samott-tégla őrlemény, 20-30 tömeg % legalább 50 % karbontartalmú poralakú adalék például feketekőszénliszt és 25-45 tömeg% előnyösen 1,48 g/cm3 sűrűségűre hígított vízüvegből összeállított kompozíció homogén összekeverésével a felhordás előtt a 8 keverőtartályban állítottunk elő. A salaküstök felületére ezt a szilikátbevonatot előnyösen szórással hordtuk fel. A találmányt részletesebben az alábbi példák kapcsán ismertetjük: /. példa 8 m3-es térfogatú acélműi salaküstöt láttunk el védőréteggel a találmány szerinti eljárással. Ehhez először elkészítettük a bevonóanyagot. A bevonóanyagot úgy állítottuk elő, hogy először 35 tömeg% Al203-ot tartalmazó, maximálisan 0,63 mm szemcsefrakciójú samottőrleményt és adalékként 30 tömeg % feketekőszénlisztet szárazon összekevertünk, majd ehhez 35 tomeg% vízüveg és víz 1 : 1 arányú keverékét homogén keverékké kevertük a keverőtartályban. Az így előállított védőanyagot a salaküst belső felületére 0,6 mm-es rétegvastagságban szórással hordtuk fel. 2. példa Az 1. példánál ismertetett eljárás során a védőréteg készítéséhez 45 tömeg % 1,14 g/cm3 térfogatsúlyú samottlisztet, 20 tömeg % 0,92 g/cm3 térfogatsúlyú kőszénlisztet, és 35 tömeg% 1,24 g/cm3-re vízzel hígított vízüveget homogén keverékké kevertük, és az így előállított védőanyagot 1,5 mm-es átlagos rétegvastagságban szórással hordtuk fel a salaküst belső felületére. 3. példa Az 1. példa szerinti eljárásnál a védőanyag készítéséhez 40 tömeg% samott-tégla-őrleményt, adalékként 25 tömeg% feketekőszénlisztet, és 35 tömegé 1,48 g/cm3 fajsúlyú, vízzel hígított vízüveget homogén keverékké kevertük. Az így előállított védőanyagot max. 2,5 mm-es rétegvastagságban szórással hordtuk fel. A találmány szerinti eljárással készített igen jó minőségű és kellően kopásálló védőbevonattal a salaküstök élettartama legalább kétszeresére növelhető, ami tehát komoly gazdasági haszonnal jár. 3
