188863. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerkezeti elemek korrózióállóságának és szigetelő képességének fokozására
188 863 tására alkalmas oldószeres vagy térhálósodó ragasztókkal azt ragasztani lehessen. À gyakorlati lehetőségek szerint letisztított betont ragasztó vizes polimer diszperziók pedig a fóliákat nem ragasztották. 5 Ragasztási kísérleteink során az a meglepő tapasztalatunk adódott, hogy abban az esetben, amikor a vizes közegű, polimer bázisú ragasztó diszperzió kationos polimereket és/vagy polimeranalóg anyagokat tartalmazott, akkor jól ragasz- 10 tóttá mind a vizes beton, mind a műanyag alapú flexibilis fóliák felületét, tehát ilyen ragasztóval társítani lehetett azokat. A módszer alkalmasnak bizonyult fém-, pl. vasvagy alumínium- felületeknek a polimer fóliákkal 15 való társítására is. Az általunk talált eljárás gyakorlati alkalmazhatóságát és további részleteit az alábbi kiviteli példákon mutatjuk be. 1. példa (összehasonlító) 5. példa Az 1. példa szerint jártunk el akként, hogy a szintetikus, hurkolt hordozó egyik oldalára hordtuk föl a vizes pvc-diszperziót. A ragasztó 1 % kationos poli-akrilamidot tartalmazott stabilizálószerként és 0,25 % cetil-piridinium-kloridot. A ragasztás a fóliának mind a kezelt, mind a szövet szerinti oldalán megfelelő volt. 6. példa Az 1. példa szerint jártunk el azzal az eltéréssel, hogy flexibilis fóliaként poli etilén, - poli-propilén, ill. poli-uretán (ez utóbbi szintetikus hurkolt szövetre felhordva) filmeket alkalmaztunk. A ragasztó stabilizálószerként 1,5 % kationos poliamid-amint, ill. 0,5 % poli-etilén-imint, adalékként pedig 1,5 % dodecil-trimetil-ammónium bromidot. A ragasztás mindegyik alkalmazott polimerfilm esetén megfelelő volt. Szintetikus, szövött hordozónak mindkét oldalára speciális pvc-filmet hordtunk föl. Ebből kivág- 25 tunk 2 db 100 x 100 mm méretű darabot, amelyre 50 % hatóanyagtartalmú, poli-vinilalkohollal stabilizált poli-vinilacetát bázisú ragasztódiszperziót 200 g/m2 mennyiségben hordtunk föl. Az egyik fóliára 1 db 50 x 50 x 50 mm-es betonkockát, a másikra 50 x 50 mm-es, fluting fedőrétegű hullámpapírlemezt ragasztottunk föl. 24 óra múlva a hullámpapírlemez kis mechanikai hatással levált a fóliáról, a függőlegesre állított filmen a betonkocka 35 tömegét a ragasztás nem tudta megtartani. 2. példa 40 Az 1. példa szerint jártunk el azzal az eltéréssel, hogy a ragasztó diszperzióba 1 % cetil- trimetilammónium-bromidot adagoltunk. Ebben az esetben a betonkocka tömegét a ragasztás megtartotta, a hullámpapírlemez leválasztásakor pedig a fólián 45 egy papírréteg tapadva maradt. 3. példa (összehasonlító) 50 Az 1. példa szerint jártunk el azzal az eltéréssel, hogy a hordozó természetes hurkolt anyag volt, a ragasztó pedig vinilacetát-akrilsavészter kopolimer bázisú volt, karboxi-metil-cellulczzal stabilizálva. A ragasztási szilárdság az 1. példa szerint rossz 55 volt. 4 4. példa A 3. példa szerint jártunk el azzal azjeltéréssel, hogy stabilizálószerként 3 %-nyi kationos keményítőt adagoltunk a ragasztó diszperzióba. A ragasztási szilái dság a 2. példához hasonlóan jó volt. 7. példa Az 1. példa szerint jártunk el azzal az eltéréssel, hogy polimer fólia helyett alumínium- és szénacél-lemezeket vettünk. Azokra 70 g/m2-nyi ragasztót hordtunk föl, amely 0,1 % dodecil-piridinium-kiorid adalékot tartalmazott, ezekre a ragasztóval bekent lemezekre 50 x 50 mm-es polí-vinilklorid, ill. poli-uretán fóliákat ragasztottunk föl. 24 óra múlva a fólia lefejtéséhez jelentős, 0,35 kg/ 10 mm erő volt szükséges. 8. példa A 2. példa szerint jártunk el akként, hogy egyik esetben a ragasztó 0,75 % sztearil - amido - etil - dietil - metil - ammónium - szulfátot, a másik esetben 2,0 % olajsav - amido - etil - dietil - ammónium - kloridot, harmadik esetben pedig 0,5 % cetil - piridinium - kloridot, valamint 0,75 % zsíralkil - trietil - ammónium - kloridot. A ragasztás a 2. példa szerinti módon megfelelő volt. A bemutatott példák mutatják, hogy a kationos polimereket és/vagy polimeranalóg anyagokat tartalmazó vizes diszperziós ragasztók a flexibilis fóliák széles körét jól társítják a fontos szerkezeti elemekkel. A feladattól és használati igénytől függően a flexibilis fólia felragasztása lehet részleges is, de különösen folyadékzárási és korrózióvédelmi igény esetén célszerű a teljes felületen történő felragasztás, mert így a kisebb tömitetlenségi hibák lokalizálhatok és káros hatás nem származik, vagy az elhanyagolható lesz. Ez különösen élelmiszeripari tá dóknál fontos követelmény. A flexibilis fóliát célszerű az elhelyezhetőséget illeszthetőséget még biztosító legnagyobb méretre, gyárilag lég- és vízzáró módon előkonfekcionálni. 3
