188846. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szívizom villamos mechanikai tulajdonságait jellemző paraméterek mérésére és azok statisztikai értékelésére és elrendezés az eljárás foganatosítására
1 188 846 2 rizációs túllendülés 0... + 20mV közé esik a gyakorlatban előforduló esetekben. A gyógyszerkutatás szempontjából informatív adatok: a PT periódusidő, ill. az f = — működési frekvencia; az APD,0 repolarizációs idő, ami definíciószerűen azt az időt jelenti a periódus kezdetétől mérve, amikor az intracelluláris akciós potenciái (1AP) értéke a görbe leszálló ágán az adott (i-ik) periódus amplitúdójának (APi = OSi -RPi) 10 %-ára csökken; az APD50 50 %-os repolarizációs idő, az az idő a periódus kezdetétől mérve, amikor az intracelluláris akciós potenciál (IAP) értéke a görbe leszálló ágán az adott (i-ik) periódus amplitúdójának (AP^OS;RPj) 50 %-ára csökken; az OS, depolarizációs túllendülés; az RP; nyugalmi membrán potenciál; a Vmax = tg aa maximális depolarizációs meredekség, ahol a„ az IAP görbe fölfutó ága középső egyenes szakaszának a hajlásszöge. A Vmax = tg cl, értéke nem mérhető közvetlenül, hanem a görbe fölfutó ágán két IAP értékből és a közöttük eltelt időből számítható. Az első IAP érték célszerűen az amplitúdó 20 %-a, a második pedig annak 70 %-a. Minthogy azonban egy adott — az i-ik - periódus görbéjének amplitúdója csak a meredek fölfutó ág végén állapítható meg és így annak 20, ill. 70 %a csak utólag számítható, ha a fölfutó ágat - analóg vagy digitális úton - előzetesen regisztráltuk, ezzel a módszerrel ismét visszajutnánk a 4., vagy az 5. ábrán bemutatott ismert eljárásokkal kapcsolatos mintavételezési problémákhoz. Ezért találmányunk szerint azt a módszert alkalmazzuk, hogy a V,nax maximális depolarizációs meredekség számításához szükséges 20 %. ill. 70 % értékeket nem az adott - i-ik -, hanem az azt megelőző — i-l-ik - periódus amplitúdójára (AP|_, = OS,. I — RPi..,) vonatkoztatjuk. Ez az egyszerűsítés teljes mértékben jogos azért, mert a vizsgált jelenség kvázi periodikus, továbbá mert a mérés végeredménye nagyobb számú periódus átlagértékeként, ill. az átlagértékhez viszonyított szórásként jelenik meg. A fenti meggondolások spontán működő szívizom darabra vonatkoznak. Stimuláló impulzusokkal ingerelt szívizom darab IAP görbéje a 2. ábrán látható a kettős STII és STI2 impulzusokkal együtt. Maga az IAP görbe lényegében azonos a spontán működő preparátum IAP görbéjével, azzal az eltéréssel, hogy a PT periódusidő nem spontán alakul ki, hanem a stimuláló impulzusok periódusidejével azonos, föltéve, hogy ez utóbbi a spontán működés esetén várható periódusidőtől nem tér el túlságosan nagy mértékben. Az IAP görbében a stimuláló impulzusokkal egyidőben az IB „ingerbetörés” jel észlelhető, aminek azonban á gyógyszerkutatás szempontjából nincs jelentősége. Az informatív paraméterek azonosak a spontán működő szívizom darabból kapott IAP görbéével, kivéve két jellemző értéket. Ezek egyike a TP küszöbinger: ennek méréséhez a szívizom darabot periódusként csak egy stimuláló impulzussal ingerük, és ennek amplitúdóját a mérés kezdetén olyan kicsire választják, hogy ne hozzon létre IAP választ Meg kell jegyezni, hogy az ingerelt szívizomdarabon végzett mérésekhez olyan szívizom darabot alkalmaznak, amelynek nincs spontán működése; továbbá a stimuláló impulzus időtartama mindig sokkal rövidebb az APD90 repolarizációs időnél. A stimuláló impulzusok amplitúdóját lassan növelik addig, amíg az IAP válasz megjelenik. A stimuláló ST1 impulzus amplitúdójának azt az értékét, amelynél az bekövetkezik, TP küszöbingernek nevezik. Az ingerelt szívizom darabon végzett másik méréshez kettős ISTI és IST2 impulzusokat alkalmaznak, amelyek amplitúdója a TP küszöbingernél nagyobb, de a kettős impulzus első STI 1 és a második STI2 impulzusa közötti idő olyan rövid, hogy csak az első STII impulzus vált ki IAP választ; két egymást követő STI 1 impulzus között azonban ez esett en is a szokásos PT periódusidőt alkalmazzák. A kettős impulzus két impulzusa közötti időt lassan növelve bekövetkezik az az állapot, amikor a második STI2 impulzus hatására külön IAP válasz jön létre Az első STII és a második STI2 impulzus közötti időnek azt az értékét, amelynél ez bekövetkezik, RPT refraktor periódusnak nevezik. Megjegyzendő, hogy a TP küszöbinger és az RPT refraktor periódus mérése nem nagyobb számú periódusra vonatkozó átlagérték mérés, hanem egyszeri mérés. A fenti IAP mérések végrehajtására alkalmas, találmányunk szerinti elrendezést a 7. ábrán mutatjuk be. A kipreparált és fizilógiás oldatban életben tartett szívizom darab egyik izomsejtjébe bevezetett rnikroelektród kimenete RPmin minimumképző, OSm. x első maximumképző, IS1S&H első és IS2S&H második mintavevő/tároló jel bemenetére és K2 második különbségképző pozitív bemenetére van kötve; az RPmin minimumképző kimenete KI és K2 első és második különbségképző negatív bemenetére, továbbá A/D analóg/digilális átalakító első bemenetére csatlakozik; az OSm.lx első maximumképző kimenete a KI első különbségképző pozi-ív bemenetével és az A/D analóg/digitális átalakító második bemenetével van összekötve; az IS1S&H első és az IS2S&H második mintavevő/ tároló kimenete az A/D analóg/digitális átalakító harmadik, ill. negyedik bemenetére van kötve; a KI első különbségképző kimenete APj_,S&H harmad k mintavevő/tároló jel bemenetével, LA logikai jelképző első bemenetével és az A/D analóg/ digit ilis átalakító ötödik bemenetével van összekötve; az APj.jS&H harmadik mintavevő/tároló kimenete az LA logikai jelképző második bemenetével, a K2 második különbségképző IAP-RP, kimenőjele az LA logikai jelképző harmadik bemenetével van összekötve; az LA logikai jelképző kimenetei, az ISL1 első, ÎSL2 második, ÖSL harmad k, APDL50 negyedik, APDL9„ ötödik és STÍL tizenkettedik logikai jel kimenetek D logikai tár megfelelő jel bemenetelre vannak kötve; a D logikai tár ISL1* első tárolt logikai jel kimenete 01 : 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
