188773. lajstromszámú szabadalom • Mintavevő készülék fémolvadékokhoz

7 188 773 8 va, ezek a 2 fedél közepén lévő nyílással van­nak kapcsolatban, amely viszont az 1 vákuum­csőbe nyílik. A 2 fedél alatt található az 5 szi­getelés, amely hengeralakú tartály esetén ko­rongalakú. Ebben a szigetelésben nincs nyílás. Amikor a felfelé haladó olvadék eléri ezt a 2 fedél alatt elhelyezkedő szigetelést, az áramlat megáll, mivel a folyadék nem képes áthatolni a szigetelésen. Mindazonáltal, egy bizonyos mennyiségű fém át tud hatolni a fedélszigetelés és az 5 oldalszigetelés közötti illesztésnél. Ez a fém viszont lehúzódik a 2 fedél középső nyí­lása felé a radiális 3 hornyok útján, de a vi­szonylag hideg 2 fedéllel történő érintkezés kö­vetkeztében megszilárdul, még mihelyt elérné és elzárná a nyílást. Megjegyzendő, hogy a 2 fedél a 4 tartály egy részét képezi, és az egész 4 tartály, beleértve természetesen a 2 fedelet is, az 5 szigetelőanyaggal van kibélelve, kivéve a nyílást, ahol a 7 vezeték az anyagot a 4 tar­tályba betáplálja. Habár a szigetelés folyama­tos, általában nem egy darabból van kialakítva. A keramikus rost-papír vagy egyéb szigete­lőanyagok rostjait egy szerves kötőanyag köti össze, ami megkönnyíti a kezelést. Ezt a szerves anyagot az olvasztott fémből származó hő el­párologtatja vagy pirolizálja, az így keletkező gázok a 2 fedélen lévő nyíláson és az 1 váku­umcsövén keresztül távoznak. Ez a gázfejlődés még egy bizonyos ideig folytatódik, mindaddig, míg a 4 tartály fel nem töltődik az olvadt fém­mel. A találmány szerinti mintavevő készülék úgy van megszerkesztve, hogy ezek a gázok szabadon eltávozhatnak, és nem jöhet létre semminemű nyomás a tartályon belül, mivel a nyomás visszakényszerítené az olvadt fémet a szűrőbe. A szabad gázáramlást úgy biztosíthat­juk, hogy a szigeteléshez használt betéteket vagy lapokat úgy rakjuk össze, hogy egyik érintse a másikat. A folyamatos 5 szigetelés a radiális 3 hornyokkal együtt folyamatos csator­nát alkot, amely lehetővé teszi a szigetelés bár­mely részéből történő gázáramlást a 2 fedél­ben lévő nyílás felé, még akkor is, ha a készü­lék teljesen fel van töltve fémmel. A mintavevő készülék egy fő tartókereten van elrendezve, amely megfelelő eszközökkel rendelkezik a készülék alátámasztására, a ké­szüléknek az olvadékba való bemerítésére és onnan történő kiemelésére, továbbá a készülék folyamatos mérésére a mintázási eljárás alatt. Ez a keret egy önmagában ismert, szokványos szerkezet, ezért részleteiben nem is ismertetjük, kivéve a mérésre szolgáló berendezést, amely igen előnyös a mintavételezés szempontjából. Ahogy a mintavevő készülék feltöltődik fémmel, természetszerűleg mindig súlyosabb lesz. Azáltal, hogy figyeljük a súlynövekedést, tiszta képet kapunk a szűrőn történő átáramlás­­ról, annak kezdetétől a befejezésig, vizuálisan ezt a képet nem kapnánk meg, figyelembe véve az olvadék opacitását. így tehát pontosan meg­állapítható, hogy megindult-e az áramlás vagy sem a 13 szűrőn keresztül, amikor a 14 duga­­szolópálcát kihúztuk a szűrőcsészéből. Az is megállapítható, hogy a 4 tartály feltöltődött-e vagy sem, vagy valamely ponton leakadt, mi­előtt a tartály feltöltődött volna. A súlyválto­zást időben figyelve a mintavétel alatt pontos képet nyerhetünk a 13 szűrőn való átáramlás üteméről. A mérést előnyösen olymódon foganatosít­hatjuk, hogy a mintavevő készüléket egy sze­relő-blokkra felerősítjük, ami viszont a fő ke­retre lesz felerősítve lapnrgók segítségével. A szerelő-blokknak a fő kerethez viszonyított el­mozdulását egy számlapos indikátor jelzi; ezt az elmozdulást az ismert rugókonstanssal együtt alkalmazva kiszámíthatjuk a súlyválto­zásokat. Ez igen célszerű mechanikai elrende­zés, de a mérést más eszközökkel is végezhet­jük, pl. különböző típusú mérőcellákkal. A mé­rési folyamat igen lényeges részét képezi a 14 dugaszolópálca megfelelő kezelése. Miután eltá­­volííottuk a szűrőcsészéből, a szerelő-blokkra kerül felfüggesztésre, kb. ugyanabban a függő­leges helyzetben, mint mielőtt el lett volna tá­­volítva, hogy biztosítsuk a folyékony fémbe va­ló bemerítésnél az azonos bemerülési fokot. így a mérőeszköz által érzékelt teljes súlyt nem be­folyásoló a 14 dugaszolópálca eltávolítása és fenntartható a mérési folyamat előzőleg beállí­tott kiindulási pontja. Szabadalmi igénypontok 1. Mintavevő készülék olvadt fémből történő mintavételhez, amely az alábbi komponensek kombinációjával alakítható ki: 1. egy porózus szűrő (13), 2. szűrőtartó (9) a porózus szűrőhöz, 3. egy üreges vezeték (7, 10), amely a szűrő környezetében és az alatt lévő pontból kiin­dulva, a szűrőtartón (9) keresztül egy fedett tartályba (4) vezet, és 4. a vákuumot létrehozó berendezés, amely a fe­delén lévő nyíláson keres2;tül csatlakozik a tartályhoz (4), mikor is az egyes alkotóele­meket úgy kell elrendezni, hogy a megolvadt fémet lefelé lehessen átereszteni a szűrőn, majd innen a vezetéken keresztül a tartályba lehessen juttatni, azzal jellemezve, hoc;y a szűrőtartóban (9) egy mélyedés van kialakítva, és a mélyedés felső szakaszában egy pontosan illeszkedő, de eltávolítható, mindkét oldalán nyitott szűrőcsé­sze van, a két vége környezetében a kerületi felfekvőfelület van, amelyen a szűrő (13) nyug­szik. továbbá egy eltávolítható dugaszolópálcá­­ja (14) van, amely pontosan illeszkedik a szűrő­csészének (12) a szűrő (13) feletti szakaszába,­­a vezetéknek (7) az a része, melyet nem merí­tünk be a fémbe, valamint a tartály és annak fedele folyamatos szigeteléssel (5) van ellátva,­­a szigetelő anyag iners és azon az olvadt fém nem tud áthatolni, de ugyancikkor lehetővé te­szi a gázok áthaladását. 2. Az 1. igénypont szerinti mintavevő ké­szülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szűrő (13) grafitból készül. 5 « 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom