188773. lajstromszámú szabadalom • Mintavevő készülék fémolvadékokhoz

1 188 773 2 3ze, amelyet nem merítünk be a fémbe, vala­mint a tartály és annak fedele folyamatos bé­léssel van ellátva, mely szigetelőanyagot tar­talmaz. A szigetelőanyag iners és azon az ol­vadt fém nem tud áthatolni, de ugyanakkor lehetővé teszi a gázok áthaladását. A találmány mintavevő készülékre vonatko­zik fémolvadékból történő mintavételhez. A megolvadt fém megmintázása analitikai célokra ismert eljárás az ipari finomítás so- 10 rán, ahol a fém minősége igen fontos a végső felhasználás szempontjából, pl. mikor alumí­niumot használnak fel repülőgépek géptörzsé­nek készítéséhez. A megolvasztott alumínium finomítására szâmçs eljárás ismeretes, így pl. 15 a 3.870.511. sz. USA szabadalmi leírásban is­mertetett permetezéses eljárás, ülepítés vagy szűrés. Ezen finomítási technikák célja az, hogy eltávolítsuk a feloldott hidrogént, alkáli fémeket és/vagy a szilárd nem-fémes részecs- 20 kéket, rendszerint fémoxidokat. A szennyező­dés foka a finomító eljárás bármely szakaszá­ban könnyen meghatározható a feloldott hidro­gén vagy az alkáli fémek tekintetében olymó­don, hogy egy merítőkanállal vagy ehhez ha- 25 sonló eszközzel mintát merítünk ki a folyékony fémből, az olvadt alumíniumot egy formába öntjük és a megszilárdult mintával elvégezzük a szokványos kémiai analízist. Ugyanezen el­járás azonban alkalmatlan a szilárd nem-fémes 30 részecskék, ún. zárványok esetében. Az egyik probléma ott merül fel, hogy a megmintázásí eljárás során még több zárvány kerül az anyag­ba. A másik probléma azzal a ténnyel kapcso­latos, hogy azok a zárványok, amelyek minő- 35 ségi problémákhoz vezetnek az alumíniumnál, sok esetben igen parányiak, és az olvadékban igen szétszórtan vannak jelen. így a szabvá­nyos metallográfiái eljárások alkalmazásával igen nehéz a zárványok lokalizálása. Ezen túl- 40 menően, az oxidzárványok nagysága és alakja épp oly fontos, mint a jelenlévő oxidok mennyi­sége, és sem a méretet, sem pedig az alakot nem lehet kémiai analízis útján meghatározni. Megkísérelték olymódon meghatározni a szi- 45 lárd zárványokat, hogy a folyékony fémből vett mintát egy szűrőn vezették át. Ezzel a módszerrel a részecskék a szűrő felszínén koncentrálhatok, ahol azok szabványos metal­lográfiái technika alkalmazásával megfigyel- 50 hetők. Ugyanakkor, amikor a mintát kimerít­jük az olvadékból, maga a megmintázásí eljá­rás is szennyezheti a mintát, ahogy azt már az előbbiekben említettük. Egy másik megoldás abban áll, hogy magát a szűrőt merítjük be a 55 fémolvadékba, ilymódon elkerülve a közbenső manipuláció okozta szennyeződést. Ez olymó­don foganatosítható, hogy a szűrőt egy tartóba helyezzük, bemerítjük az olvadt fémbe, majd pedig az olvadt fémet vákuummal húzatjuk át 60 a szűrőn. Hogy meggátoljuk, hogy a folyékony fém kiszökjön a szűrőből, a folyadékot lefelé húzzuk át a szűrőn. Ez természetesen meggá­tolja, hogy az összegyűjtött részecskék eltűnje­nek. 2 A megmintázás! technikát tovább tökélete­sítették szénből vagy grafitból készített finom szűrők alkalmazásával; egy másik megoldás­nál dugóval elzárták a szűrőbe való belépési helyet, ami által lehetővé vált a szűrő és a szű­rőtartó előhevítése, valamint megszilárdították a mintát az aljától a tetejéig, hogy ilymódon elkerüljék a szűrési felületen a zsugorodás fclytán létrejövő pórusokat. Míg az előbb említett megoldások valóban tökéletesítették az alap-mintavevőeszközöket, az alumíniumiparban tovább folytatták az op­timalizálás lehetőségének keresését. Találmányunk elé azt a célt tűztük ki, hogy tökéletesítsük az ismert mintavevő eszközöket, és a vett minta - a lehetőségekhez képest - reprezentálja a megvizsgálandó fémolvadékot. A találmány szerinti mintavevő készülék al­kalmazásával a fém zárvány tartalma nem vál­tozik, maga az eszköz egyszerű és praktikus, abból a minta könnyen eltávolítható, a minta nem kívánatos befagyása elkerülhető, a készü­lék többször felhasználható. A találmány elé kitűzött célt egy olyan mintavevő készülék al­kalmazásával érjük el, amely az alábbi kompo­nensek kombinációjával alakítható ki: 1. egy porózus szűrő, 2. a porózus szűrő tartója, 3. egy üreges vezeték, amely a szűrő környe­zetében és az alatt lévő pontból kiindulva, a szűrőtartón keresztül egy 4 tartályba ve­zet, és 4. a vákuumot létrehozó berendezés, amely a fedélen lévő nyíláson keresztül csatlakozik a 4 tartályhoz, mikor is az egyes komponen­seket úgy kell elhelyezni, hogy az olvadt fé­met lefele lehessen áthúzni a szűrőn, majd innen, a vezetéken keresztül a tartályba le­hessen juttatni. A találmány szerinti mintavevő készülék to­vábbá azzal jellemezhető, hogy a szűrőtartó­ban egy mélyedés van kialakítva, és a mélye­dés felső szakaszában egy pontosan illeszkedő, de eltávolítható, mindkét oldalán nyitott, üre­ges csésze van, és ennek kerülete a szűrő felvé­telére alkalmasan van kialakítva. A készülékhez tartozik továbbá egy 14 dugaszoló pálca, amely pontosan beillik a 13 szűrő feletti csészealakú szakaszba, és amely onnan eltávolítható. A ve­zetéknek az a része, amelyet nem merítünk be az olvadt fémbe, valamint a 4 tartály és annak 2 fedele olyan béléssel van ellátva, amely szi­getelő anyagot tartalmaz; a szigetelőanyag ners és azon az olvadt fém nem tud áthatolni, de ugyanakkor lehetővé teszi a gázok áthala­dását. A találmányt egy előnyös kiviteli alak kap­­:sán, a csatolt rajzmellékleten ismertetjük, rhol az 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom