188714. lajstromszámú szabadalom • Tárcsás fék gépjárművekhez
1 188 714 2 kontúrjával, és a 34 fékpofa axlálisan elmozdulva kerül kapcsolatba a rotor 31 súrlódófeíületével a tárcsás 10 fék működtetésekor. A 43 dugattyú és a 47 terhelőlap meneszthető külön nem ábrázolt hidraulikus vagy mechanikus működtetőegység segítségével. A 12 kengyel 42 összekötőrésze 46 kengyelnyílással van ellátva, amelyet radiális 48 szél, a kerület mentén elrendezett, axiálisan kinyúló és radiálisán összetartó 50 és 51 szél határol. Az 50 és 51 szélek radiális irányban összetartanak, az összetartás szöge a jelen esetben 32°. Az 51 és 50 szélek 52, ill. 54 horonnyal vannak ellátva. Az 52 és 54 hornyok 56, ill. 58 feneke lényegében párhuzamos, és az 52 és 54 hornyok a 30 rotor kerületétől radiálisán kifelé helyezkednek el, mégpedig úgy, hogy legalább részben keresztülhaladnak a 30 rotor kerületén, amint ez jól látható a 2. ábrán. A 34 és 37 fékpofák 35, ill. 38 támlappal és 36, ill. 39 súrlódóbetétte! vannak ellátva. A 38, ill. 35 támlapoknak 61, ill. 62 támfeliiletük van, amelyek szomszédosán helyezkednek el a radiálisán összetartó 65, ill. 66 szélekkel. A 71 és 72 támfelületek csupán kis radiális távközzel helyezkednek el a radiálisán összetartó 65 és 66 szélekhez képest. A 34 és 37 fékpofák a 12 kengyel 40 és 41 oldalai között helyezkednek el. Közelebbről, a 34 fékpofa a 47 terhelőlap és a 30 rotor 31 súrlódófelülete között, míg a 37 fékpofa a 30 rotor 32 súrlódófelülete és a kengyel 40 oldala között helyezkedik el. Az 1. és a 2. ábrán a 34 és 37 fékpofák működési helyzetükben láthatók, azaz a 30 rotor 31, ill. 32 súrlódófelületeivel érintkezésben. A 34 és 37 fékpofákat radiálisán kinyúló 64, ill. 67 nyelvek támasztják, Ezek a kerület mentén elhelyezkedő, radiálisán Összetartó 65, 66, 68 és 69 szélekkel kapcsolódnak, amelyek radiálisán összetartóan vannak kialakítva és a 46 kengyelnyílás 50 és 51 széleivel eltolhatóan vannak kialakítva. A 64 és 67 nyelvek radiálisán külső széleik 73, 74, ill. 75, 76 hornyokkal vannak ellátva. A 64 nyelv 65 és 66 szélei, valamint a 67 nyelv 68 és 69 szélei lényegében azonos szöggel összetartóan vannak kialakítva, mint a 46 kengyelnyílás összetartó 50 és 51 szélei, ezáltal lehetővé teszik, hogy a 64 és 67 nyelvek szabadon elcsúszhassanak az 50, 51 szélek mentén. A 35 támlap 61 és 62 támfelületei, valamint a 38 támlap 71 és 72 támfelületei a 12 kengyel belső 13 felületét támasztják az 50 és 51 széllel szomszédosán, hogy biztosítsák a fékpofák viszonylagos helyzetét a 13 felülethez képest. A 46 kengyelnyílásnak a radiálisán összetartó 50 és 51 szélei - amelyek a 34 és 37 fékpofák 64, ill. 67 nyelvét támasztják - működési helyzetükben a 30 rotor súrlódófelületeivel szomszédosán helyezkednek el. Az 52 és 54 hornyok az 50 és 51 széleken át radiálisán befelé haladnak. Az 52 és 54 hornyok szélessége kissé nagyobb, mint a fékpofák 64 és 67 nyelvének vastagsága, továbbá radiálisán kifelé helyezkednek el a 30 rotor kerületéből. Ezáltal megakadályozzák, hogy a 64 és 67 nyelv véletlenül egyvonalba kerüljön az 52 és 54 hornyokkal, amikor a 34 és 37 fékpofák a 30 rotor 31 és 32 súrlódófelületeivel együttműködő, működési helyzetben vannak. r 46 kengyelnyílásban kotyogásgátló 80 ezer egy: ég van elrendezve, amelynek kialakítását részlete: tbben a 3. ábra szemlélteti. A kotyogásgátló 80 egysig a jelen esetben egyetlen rugóacélhuzalból van kialakítva, ennek két, egymástól távközzel elhelyt dcedő 81 és 82 szára, valamint ezeket összekötő 84 összekötőrésze van. A 81 és 82 szárak közv ulenül a 84 összekölőrészhez való csatlakozásuknak U-alakú 85, ill. 86 hajlattal vannak ellátva, ezek í 67 nyelv radiálisán külső szélein támaszkodnak. A 81 és 82 szárak 87, ill. 88 végei megemelten, a 85, ill. 86 hajlattal azonos síkban helyezkednek el, ezek a 64 nyelv radiálisán külső szélét támasztják. A 87 és 88 végek tehát lényegében azonos síkban helyezkednek el a 85 és 86 hajlatok zárt végével. A 87 és 88 végek közelítőleg 5,5 cm-es távolságúak a jelen esetben, így lehetővé teszik, hogy a 34 fékpofa elmozduljon a 37 fékpofa irányába, miközben fenntartják a kapcsolatot a 87 és 88 végek és a 64 nyelv közölt. A 81 és 82 szárak a 85 és 86 hajlat, valamint a 87 és 88 végek között stabilizáló 91 és 92 egységgel vannak ellátva. A 91 és 92 egység a jelen esetben lényegében azonos síkban helyezkedik el radiálisán befelé a 85 és 86 hajlathoz, ill. a 87 és 88 végekhez képest (4. ábra). Amint a 2. és 4. ábrán jól látható, a stabilizáló 91 és 92 egységek az 50 és 51 szélek alá nyúlnak, és kapcsolódnak a 42 összekötőrész alsó felületével. Ez csavarásra terheli a kotyogásgátló 80 egységet és a 85, ill. 86 hajlatban, valamint a 87 és 88 végben olyan erőt ébreszt, amely a 64 és 67 nyelveket radiálisán befelé kényszerít, ezáltal a nyelvek széleit kapcsolódásba hozza az 51 és 50 s? élekkel. A rögzítőrugóként kialakitott kotyogásgátló 80 egység könnyen beszerelhető, miközben a 85 és 86 hajlatokat a 67 nyelv radiálisán külső szélein átvetjük, amíg azok a 75 és 76 horonyba be nem ülnek. A stabilizáló 90 és 91 egység egyikét a megfelelő nyílásszél alá helyezzük és a szárak végeit egymás ft lé addig közelítjük, amíg a másik stabilizáló egység a megfelelő nyílásszélt el nem éri, és ekkor azt szabadon engedve a széifelület alá jut. A 87 és 88 végeket azután bevezetjük a 73 és 74 hornyokba, amelyek a 64 nyelv radiálisán külső szélein vannak k alakítva. A találmány szerinti megoldás egyszerű és gazdaságos javaslat arra, hogy a fékpofákat felfekvésbe kénys7erítsük a kengyelnyílás tániasztószélein, és e 'zel megakadályozzuk, hogy a fékpofák támlapjai vibráljanak, ill. kotyogjanak a támasztószéleken, amikor a fék nem működik. A kotyogásgátló 80 egység könnyen hozzáférhető a 46 kengyelnyíláson át. A találmány szerinti megoldás más változata is elképzelhető természetesen az igényelt oltalmi körön belül, azaz a találmány nem korlátozódik az ábrázolt peldakenti kiviteli alakja. Szabadalmi igénypontok 1. Tárcsásfék gépjármüvekhez, axiális súrlódófe- 1 Tietekkel rendelkező rotorral, valamint kengyellel, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
